Feszültségteli évforduló

30 éve, 1981. december 13-án hirdette ki Wojciech Jaruzelski tábornok Lengyelországban a hadiállapotot. A Szolidaritás szakszervezet fokozódó befolyásának és népszerűségének megtörésére irányuló időszak alatt több mint 90 embert öltek meg, tízezret pedig bebörtönöztek. Az évfordulóra a legnagyobb ellenzéki párt , a Jog és Igazságosság (PiS) ismét Függetlenségi Felvonulást szervezett, ami egyben a jelenlegi kormány „nemzetellenes” politikája elleni tüntetés is volt.

Bár az idős Jaruzelski többször bocsánatot kért tettéért, az évforduló immár szokás szerint azzal kezdődött, hogy pár száz felvonuló az egyébként kórházban lévő tábornok háza előtt követelte annak bíróság elé állítását. Jaruzelski az utóbbi időben többször is arra utalt, hogy a lehetőségek közül a „kisebbik rosszat” választotta döntése meghozatalakor, ellenkező esetben ugyanis szovjet tankok érkeztek volna az országba. Ennek ellentmondanak a NATO által a napokban közzétett dokumentumok és korabeli helyzetértékelések, melyek szerint nem állt fenn a szovjet beavatkozás veszélye.

Miközben országszerte misék és megemlékezések zajlottak az áldozatok emlékére, az ellenzéki PiS közel 10 000 embert mozgósított a minden évben megszervezett „Függetlenségi Menetre”. A felvonulás, fő célja mellett, mely a lengyel függetlenség kivívásáról való megemlékezés, idén a szokásosnál is erősebb politikai töltettel rendelkezett.  Jarosław Kaczynski pártelnök megfogalmazása szerint, céljuk a „nemzeti szuverenitás védelme, amit Donald Tusk és kormánya oly könnyen felad”.

Ezzel egyértelműen a múlt heti EU-csúcson meghozott döntésekre utalt az ellenzéki vezető, melyet pártja többször nyíltan bírált. Véleményük szerint a kormány feladta Lengyelország szuverenitását, arra kényszerítve az ország lakosságát, hogy mások rossz gazdálkodásának és felelőtlenségének következményeiért fizessenek. Kaczynski ismét elővette az utóbbi időben mellőzött Szmolenszk-kártyát is, amikor arra emlékeztetett, hogy, ahogyan  katasztrófa során nem volt képes megvédeni az elhunyt elnököt (Kaczynski ikertestvérét), úgy a nemzetre leselkedő újabb veszélyt sem tudja majd kezelni Donald Tusk és kormánya.

A PiS vezetése egyben Radosław Sikorski külügyminiszter személye elleni támadássá formálta a megemlékezést, amikor hetekkel ezelőtt bejelentették, hogy a tüntetők Sikorski lemondását is követelik. A miniszter markáns berlini beszédével vívta ki a nacionalista ellenzék haragját, amiben szorosabb együttműködésre, egy német vezetésű Európai Egyesült Államok létrehozására szólított fel.

Kaczynski a „Jarosław, Jarosław” és „Sikorski, hazaáruló” jelmondatokat skandáló tömeg előtt úgy fogalmazott, hogy a lengyeleknek egy „valóban lengyel kormányra van szüksége, amely a lengyel érdekeket szolgálja”. Beszédét a „Lengyelek ébredjetek!” felszólítással zárta. 

A kormányzó Polgári Platform vezetői eközben azt emelték ki, hogy a felvonulás céljai két teljesen eltérő történelmi és nemzetközi hátterű eseményt mosnak egybe, azáltal szándékosan belpolitikai feszültséget generálva. Erre Bronisław Komorowski államfő is utalást tett az elnöki palota előtt elmondott beszédében, amikor úgy fogalmazott: „Napjaink politikai vitái nem hasonlíthatók azokhoz a nehézségekhez, amiken közösen túljutottunk”.