Mi legyen a francia bevándorlók szavazati jogával?

Nicolas Sarkozy francia elnök nem támogatja, a baloldali szavazók nagy többsége viszont mellette áll: ez annak a francia szocialisták által benyújtott törvényjavaslatnak a mérlege, amely az Unió határain kívülről érkezőknek is politikai jogokat adna Franciaországban. A tervezet a jövő héten kerül a francia felsőház (szenátus) elé.

Franciaországba évente körülbelül 200 ezer külföldi bevándorló érkezik, ez pedig „túl sok” – fogalmazott Claude Guéant belügyminiszter. A cél az, hogy ezt a számot, azaz a legális bevándorlók számát 10 százalékkal csökkentsék. „Ezúton is köszönjük Claude Guéant miniszter úrnak, hogy nyilatkozatai révén segít a franciáknak bemutatni Nicolas Sarkozy migrációs politikáját” – kommentálta a történteket Marine Le Pen, a Front Nationale nevű párt (FN) vezetője, aki maga is indul majd az öt hónap múlva esedékes parlamenti választásokon.

A parlament felsőháza december 8-án tárgyalja majd azt a törvényjavaslatot, amelyben az Unió határain kívülről érkező bevándorlók önkormányzati választásokon való képviseletéről lesz szó. Az említett tervezet szigorú feltételeket szab, a helyi választásokon való részvételt például 5 évnyi, igazolt franciaországi lakhatáshoz kötné, a választhatóság jogának jelenlegi szigorán pedig keveset enyhítene – továbbra sem tenné lehetővé például, hogy egy Afrikából érkezett bevándorlót polgármesterré válasszanak.

Az előzménynek számító „Május 31-i Körlevél”

A „Május 31-i körlevél” néven elhíresült, 2011 májusában napvilágot látott dokumentum értelmében a „francia kormány célul tűzte ki, hogy a legális bevándorlás mértékét az ország és a francia társadalom teherbíró képességéhez mérten csökkentse.” Ez a célkitűzés azt jelenti, hogy a legális bevándorlás áramát a kormány korlátozni igyekszik, mégpedig a bevándorlók letelepedési kérelmeire mondott igen szavazatok számának 50 százalékos csökkentésével. A tavasszal nagy port kavart körlevél ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy az országba való befogadáskor a munkát keresőknek elsőbbséget fognak adni.

A szocialisták teljes mellszélességgel a javaslat mellett

A Le Parisien című  francia napilap a héten mutatta be legújabb telefonos kutatással végzett felmérési eredményeit, amely a 18 éven felüli francia társadalomra vonatkozóan reprezentatívként értékelhető. A felmérésben – a javaslat szövegével párhuzamosan – azt a kérdést tették fel, miszerint „egyetért-e ön azzal, hogy az Európai Unión kívüli országból érkezett, 5 éve az országban élő bevándorló szavazati jogot kaphasson a helyi választásokon?” Az felmérés rámutatot, hogy a teljes francianépesség 61 százaléka, a baloldali szavazóknak pedig mintegy 75 százaléka válaszolt igennel – ezek az adatok pedig kedvező előjelei lehetnek a szocialisták által előterjesztett javaslat fogadtatásának. A válaszokat részletesen megvizsgálva kitűnik, hogy a fiatalok sokkal inkább támogatják az ötletet, mint a nyugdíjas korosztály. Más szempontok szerint pedig az is megállapítható, hogy a javaslat fogadtatása a felső vezetők körében a legkedvezőbb, illetve a párizsiak sokkal inkább mellette vannak, mint a vidéki tartományokban élő franciák.

Az OFII, azaz a francia Bevándorlási és Integrációs Hivatal adatai szerint 2010-ben 203 017 legális bevándorló érkezett a „francia hatszögbe” úgynevezett harmadik, vagyis az Európai Unión kívüli országokból, és az is látható, hogy ez a szám 2006 óta évről évre növekszik. A legnagyobb csoportot a családegyesítési okok miatt betelepülők alkotják (84 126 fő), őket követi a külföldi diákok 65 000 fős tömege, illetve a gazdasági megfontolásokból betelepülők.

Sarkozy álláspontja, avagy „a szélkakas is mindig a szél irányába fordul”

„Úgy gondolom, francia földön a választáshoz való jog és a választhatóság joga a francia állampolgársághoz kell hogy kötődjön, kiterjesztve ezt a helyi és európai választásokon az európai polgárok számára, akikkel közös sorsban osztozunk. ” – nyilatkozta a közelmúltban az államfő. Ám politikai ellenfelei – a szélben forgó szélkakas példáját emlegetve – igyekeznek felhívni a figyelmet arra, hogy ez bizony nem volt mindig így. Sarkozy jelenlegi álláspontja igencsak eltér az általa 2005-ben képviselt állásponttól, hiszen akkoriban a következőket mondta egy interjúban: „ Nincs abban semmi furcsa, hogy egy bevándorló szavazati joghoz jut, aki például 10 éve él az országban, de tisztes megélhetéssel rendelkezik, és fizeti az adókat.” Ennek kapcsán a politikai paletta másik oldaláról Marine Le Pen egyenesen úgy fogalmazott: Sarkozy politikája nem áll másból, mint választási kampányfogásokból és a közvéleménykutatások számára kedvező eredményeire való kínos odafigyelésből.

Szélkakas politika vagy sem, tárgyilagosabb politikai körökben úgy tartják: Sarkozy szempontjából a bevándorlókkal kapcsolatos kérdésekkel az a legnagyobb probléma, hogy a téma azon kevesek egyike, amelyben a francia baloldal együttes fellépésre képes a jobboldaliak széthúzásával szemben.

Kitekintés: külföldiek szavazati joga az EU-ban

Az európai uniós állampolgárság intézményét a Maastrichti Szerződés vezette be még 1992-ben. A Szerződés értelmében azok az emberek, akik az Unió jelenlegi 27 állama közül legalább az egyiknek állampolgárai, azok egyúttal – automatikusan – birtokosai lesznek európai uniós állampolgárságnak is. Az uniós állampolgárság pedig az EU összes tagállamában egyaránt biztosítja számukra az aktív és a passzív választójogot, a helyhatósági és az európai uniós parlamenti választásokon.

Az Európai Unión kívülről érkezők esetében viszont a huszonhetek eltérő szabályokat alkalmaznak. A legtöbb, azaz tizenhárom állam ( Belgium, Dánia, Észtország, Finnország, Görögország , Magyarország, Írország, Litvánia, Luxemburg, Hollandia, Szlovákia, Szlovénia, és Svédország) úgy döntött, hogy megadja a helyi választásokon való részvétel jogát az Unión kívülről érkezőknek is, feltéve, ha bejelentett állandó lakhellyel rendelkeznek, illetve meghatározott ideje az adott országban élnek. Spanyolország, Portugália, az Egyesült Királyság és a Cseh Köztársaság csak bizonyos országokból érkezőknek teszi ezt lehetővé, a maradék tíz állam pedig (nevezetesen Németország, Ausztria, Bulgária, Ciprus, Franciaország, Olaszország, Lettország, Málta, Lengyelország és Románia) semmilyen politikai jogot sem biztosít az Unión kívülről jött egyének számára.