Restitúciós törvények: ellentétes értékelések a magyar oldalon

Ellentétes vélemények láttak napvilágot az elmúlt pár napban a szerb rehabilitációs törvény újratárgyalt változatával kapcsolatban. Mint az ismeretes, a törvényt korábban olyan formában fogadták el, amelynek értelmében a vajdasági magyarság nem lenne jogosult kárpótlásra, vagyis a kollektív bűnösség elvét nem törölte volna a törvény. A pár napja tárgyalt módosításokkal a Vajdaság Magyar Szövetség képviselői elégedettek, más vajdasági magyar pártok és érdekvédelmi szervezetek viszont továbbra is aggasztónak találják a törvényt.

A rehabilitációs törvény végleges elfogadására december 5-én kerülhet sor, miután a Szerbiai Képviselőház a héten megvitatta a törvényjavaslatra benyújtott módosítási indítványokat. A parlamenti politikai pártok összesen 60 módosítási indítványt nyújtottak be, a szerb kormány ebből hármat fogadott el, írta a Magyar Szó. A lapnak Varga László VMSZ-es parlamenti képviselő nyilatkozott a kérdésről, elmondva: a három módosítási indítvány egyike sem befolyásolja érdemben a törvényjavaslatot, az továbbra is megőrizte azon formáját, amely kedvező a vajdasági magyarságra nézve.

– Az egyik módosítási indítvány csupán átfogalmazza, nyelvileg módosítja azt a mondatot, amely arról szól, hogy két fajta rehabilitációs eljárás van: törvényi és bírósági úton történő. A másik arra a szakaszra vonatkozik, amelyben a nemzeti türelmetlenség keltése miatt elmarasztaltak rehabilitációjáról van szó. Az elfogadott indítvány értelmében ezeknek az embereknek az esetében akkor is járni fog a törvényi rehabilitáció, ha a nemzeti türelmetlenség keltését nemcsak szóbeli, hanem írásos úton is elkövették. A harmadik indítvány pedig arra vonatkozik, hogy az igazságügyi minisztériumnak ne csak a befejezett rehabilitációs eljárásokról kelljen honlapján nyilvántartást vezetnie, hanem a beadott kérelmekről is – olvasható a Magyar Szó oldalán.

A VMSZ képviselője arra is utalást tett, hogy az el nem fogadott módosítási indítványok között jó néhány olyan volt, amelyek viszont hátrányosan érinthették volna a magyarok rehabilitációjának esélyeit. A Szerb Radikális Párt azt javasolta, hogy a törvényi rehabilitáció a kollektív bűnösség elve alapján a háborús bűnösöknek nyilvánítottak esetében ne járjon. Ez a csúrogi, zsablyai magyar civil lakosságot sújtó határozatokat érintette volna. A Szerb Haladó Pártnak pedig két negatív módosítási javaslata volt; az egyik, hogy jogi személyek ne indíthassanak rehabilitációs eljárást, a másik pedig a kollektív bűnösség elvét törlő szakaszra vonatkozott. „A jelenlegi tényállás alapján úgy tűnik, hogy a rehabilitációs törvény megtartja a magyar közösség számára kedvező formáját” – értékelte a fejleményeket Varga László.

Ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy a törvény módosítására még két lehetőség is adott: ha a szavazónapon a parlamenti többség támogatja valamelyik módosítási indítványt, vagy ha a képviselők javítást nyújtanak be a módosítási indítványokra, akkor még változhat a törvén. Varga hangsúlyozta: ha olyan indítvány születne, amely kedvezőtlen a magyarság számára, a VMSZ nem fogja megszavazni az újabb módosításokat.

A törvény módosításaival kapcsolatban azonban nem mindenki olyan optimista, mint a VMSZ. Több vajdasági magyar szervezet már november 15-én megvitatta a törvényt, s közleményükben javaslatot tettek több módosításra, a Vajdaság Ma hírportál pedig pár napja közölt három olyan véleményt, amelyekben a szerzők (határon túli és magyarországi érdekvédők) aggodalmukat fejezik ki a törvénnyel kapcsolatban. Gyakorlatilag mindhárom szerző felhívja a figyelmet arra, hogy a törvény bizonyos szakaszai túl tág értelmezési kereteket hagynak, aminek következtében a törvény továbbra is alkalmas lehet „a kisebbségben élő magyar közösség kollektív bűnösség alapján történő elmarasztalására, és az 1944-45 folyamán, a magyar közösség ellen elkövetett bűnök elfedésére, soha meg nem történtté maszatolására.”

Bozóki Antal egyértelműen leszögezi, hogy „a rehabilitációs törvényjavaslat a jelenlegi megfogalmazásban nem fogadható el. Egyrészt azért, mert a vagyon-visszaszármaztatási és kárpótlási (ún. restitúciós) törvény és a rehabilitálási törvényjavaslat egyes rendelkezései egymással ellentétesek, másrészt azért, mert az utóbbi egyes rendelkezései még önmaguk közt is ellentmondóak, és a vajdasági magyarságra nézve hátrányos megoldásokat tartalmaznak”. Bozóki állításait 5 pontban támasztja alá, s módosítási javaslatokat is ad a törvény jelenlegi változatához.

Bozóki egyik legfontosabb javaslata arra a szakaszra vonatkozik, amely a kárpótlásra nem jogosult személyek köréről rendelkezik. A törvényben az áll, hogy „rehabilitációra nincs joguk azoknak a személyeknek, akik a II. világháború idején a megszálló fegyveres erők és a quisling formációk tagjaként Szerbia Köztársaság területén fegyveres összetűzésekben vesztették életüket.” Bozóki szerint a rendelkezés nem egyértelmű: „a megfogalmazás ellenzői azt mondják, hogy magyar vonatkozásban ez azt jelenti, hogy mindazok a személyek, akiket behívtak a honvédségbe, vagy más katonai egységekbe a mai Szerbia területén, és harcokban életüket vesztették, nem jogosultak rehabilitálásra, és ennél fogva kárpótlásra sem. A javaslatot támogatók viszont az állítják, a magyar hadseregnek 1941 és 1944 között nem volt egyetlen harci cselekedete sem Vajdaságban.

Tény, hogy a törvény több rendelkezése is homályosan fogalmaz, illetve többféle értelmezésre ad lehetőséget. Mivel azonban a törvény szövegét várhatóan december 5-én elfogadja a parlament, kicsi rá az esély, hogy a jelenlegi szövegezés a magyarok szempontjából előnyösen változzon. Optimista forgatókönyv szerint a mostani változat kerül majd elfogadásra, de ahogyan arra Varga László felhívta a figyelmet, az eljárás során érkezhetnek még módosítási javaslatok, amelyek hátrányosan érinthetik a délvidéki magyar közösséget. Ebben az esetben viszont a VMSZ nem szavazza meg a törvényt, s az ügy tovább húzódhat. Ez azonban Szerbiának sem érdeke, ha az EU-tagjelölti státusz mielőbbi megszerzését szem előtt tartja.