Összehangolt demonstráció a magyar nyelvért

A felvidéki magyarság felébredt Csipkerózsika álmából. Hiába a szlovák nacionalizmus, a Fico-féle nyelvtörvény, vagy éppenséggel a napjainkban is érvényben levő Beneš-dekrétumok ők nem engednek a 48-ból. Bár a szlovákok azt hitték, hogy szépen lassan, de örökre elaltassák az ottani magyarságot, de a ,,beolvadás” álmának vége! A magyar feliratokért vívott harc már magába foglalja majdnem a teljes magyarok által lakott régiót.

Múlt vasárnap folyamán egy újabb civil csoport kezdett matricázásba Dél-Szlovákiában. Hétfőre virradóra Ógyallán, Párkányban, Zselízen, Ipolyságon, Füleken, Rimaszombatban, Tornalján és Rozsnyón is megjelentek a magyar feliratokat követelő levonók.

Az újabb akció mögött a Kétnyelvű Dél-Szlovákia facebook-csoport áll. „Hol marad a magyar felirat? Az egynyelvűség tiszteletlenség! Ez egy többnyelvű ország!” – olvasható a matricákon, majd alatta szlovákul is: „Feliratokat magyarul is! Ez egy többnyelvű ország!” Ezúttal több olyan település helységnévtábláján is megjelentek a levonók, ahol a magyarság számaránya meghaladja a 20 százalékot, azonban a település neve mégis csak szlovákul van feltüntetve.

„Olyan felvidéki aktivisták vagyunk, akik nehezményezik, hogy a magyar nyelv mindinkább háttérbe szorul Dél-Szlovákiában, pedig anyanyelvünk vizuális és verbális használatára törvény adta jogunk van. Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a dél-szlovákiai vállalkozók egy része nem tiszteli meg magyar ajkú ügyfeleit azzal, hogy anyanyelvükön is megszólítja őket – ezen az európaiatlan és diszkriminatív gondolkodásmódon szeretnénk változtatni” – áll a Kétnyelvű Dél-Szlovákia csoport facebook-oldalán.

Mint írják, elsődleges céljuk a magyar nyelv vizuális diszkriminációjának megszüntetése, hosszabb távon pedig egy öntudatosabb szlovákiai magyar közösség létrejöttét szeretnék, amely bátran él jogaival és büszkén felvállalja hovatartozását. „Nem az értelmetlen etnikai konfliktusok kiélezésére törekedünk, hanem arra, hogy közösségünk tudatosítsa nyelvhasználati jogait és lehetőségeit, a nemzetek pedig kölcsönösen tartsák tiszteletben ezeket a jogokat” – jelentik ki.

Hangsúlyozzák, kezdeményezésük politikamentes, s azért küzdenek matricákkal, mert „kicsi, közérthető, egyszerű elhelyezni, könnyen leszedhető és nem okoz károsodást”.

Egyúttal összefogásra szólítják fel az embereket a cél érdekében. „Nyelvünk megmaradásának kulcsa a Te kezedben van! Már azzal is sokat segítesz, ha legközelebb az üzletben szóvá teszed a magyar feliratok hiányát. Hatásos lehet a pozitív diszkrimináció is, vagyis ott költsd a pénzed, ahol megtisztelik anyanyelved. A pénztárcád a leghatalmasabb eszköz a kezedben! Végezetül, ha elég elszántságot érzel magadban, Te is terjesztheted a matricákat” – írják oldalukon, egy linket is megadva, ahonnan letölthető a matrica. Hozzáteszik, korlátozott számban postán is tudnak küldeni levonókat. Oldalukon számos fotót közölnek a Rozsnyón, Tornalján, Rimaszombatban, Ipolyságon, Zselízen és Füleken (képek itt) kiragasztott matricákról.

Az elmúlt hetekben délnyugat-szlovákiai magyarlakta városaiban – először Somorján, majd Dunaszerdahelyen, Komáromban, Szencen és Galántán – jelentek meg olyan matricák, melyek kétnyelvűséget követeltek a Kétnyelvű Dél-Szlovákia kezdeményezés névtelenséget kérő aktivistái azonban közölték, nekik ez az első ilyen gerillakampányuk, a korábbi matrizácásokat nem ők szervezték.

A levonókat olyan üzletek kirakataira, útjelző táblákra, cég- és reklámtáblákra ragasztották ki, melyeken csak szlovák feliratok voltak láthatóak.

Somorján, Komáromban és Dunaszerdahelyen eredménye is lett a korábbi matricázásoknak: mindhárom város képviselő-testülete olyan határozatot fogadott el, mely felszólítja a városban tevékenykedő vállalkozásokat, intézményeket a kétnyelvű feliratok használatára. Azóta pedig az MKP és a Híd is kampányolni kezdett a kétnyelvű feliratokért, Berényiék óriásplakátokkal, Bugárék matricákkal.

A felvidéki „gerillakampány” talán követendő példa lehetne Erdélyben is, hiszen még a Székelyföld fővárosának tartott Marosvásárhelyen is az utcanévtáblák kétnyelvűsége abban merül ki, hogy a „Str. Trandafirilor” megnevezés mellé odabiggyesztették az „utca” szócskát is, és annak ellenére, hogy e város lakosságának majdnem fele magyar az üzletek kirakatait nézegetve csak elvétve ha találunk magyar nyelvű, a vásárlást megkönnyítő feliratokat is.