Szmolenszk margójára: A lengyel EU-elnökség orosz politikája

A múlt héten fejezte be munkáját az a lengyel vizsgálóbizottság, amely a tavalyi szmolenszki repülőgép-szerencsétlenség körülményeit volt hivatott felderíteni. A felderítő munka nyomán kiadott közlemény a jelenkori lengyel diplomácia egyik bravúrjának is tekinthető: nem hibáztat, hanem kezet nyújt Oroszországnak, mivel tudja, hogy a Keleti Partnerséggel összefüggő terveinek eléréséhez szüksége van egy kiegyensúlyozott orosz politikára.

Szmolenszk szimbóluma

A Moszkvától mintegy 360 kilométerre található Szmolenszk városa a történelem során mindig is meghatározta a lengyel-orosz kapcsolatok alakulását. Hovatartozásának kérdése a cári időkben számos konfliktushoz vezetett a lengyel-litván királysággal, amely többször is elfoglalta. A cári Oroszországnak csak 1667-ben sikerült véglegesen konszolidálnia hatalmát a város felett. A II. Világháború egyik legsötétebb epizódja, a katinyi mészárlás, amely során 22 000 lengyel tisztet irtott ki a szovjet NKVD titkosrendőrség is a szmolenszki régióban zajlott le 1940 tavaszán. A náci Németország hadserege 1943-ban hiába lelt rá a katinyi tömegsírokra, végzett exhumációs munkákat és próbálta propagandacélokra felhasználni a szovjet hadsereg bűntettét, a II. Világháború befejeztével a hivatalos álláspont éppen a németeket vádolta a gyilkosságokkal. A gorbacsovi reformok idején hozták létre azt a lengyel-szovjet bizottságot, amely felderítőmunkája nyomán, a Szovjetunió hivatalosan is elismerte a sztálini vezetés felelősségét.

A lengyel-orosz kapcsolatok újabb mélypontját jelenthette volna a tavaly, április 10-én bekövetkezett repülőgép-szerencsétlenség, melyben éppen a katinyi mészárlás áldozatainak megemlékezésére érkezett lengyel delegáció tagjai vesztették életüket –köztük Lech Kaczynski lengyel államfő is. A Kaczynski halálát követő választásokat, az Oroszországgal szemben jóval pragmatikusabb nézeteket képviselő Bronislaw Komorowski nyerte meg.

Az újabb szmolenszki tragédiát követően természetesen mind az orosz, mind a lengyel fél felállított egy-egy vizsgálóbizottságot. Az orosz Államközi Légi Közlekedési Bizottság által kiadott közleményben a lengyel pilótákat hibáztatták. Ezzel szemben, a július 25-én kiadott lengyel jelentés –mindamellett, hogy felhívja a figyelmet mind az orosz, mind a lengyel légi legénység hibáira- legfőbb mondanivalója, hogy „nem keres felelősöket”. A lengyel kéznyújtás Oroszországnak nemcsak a lengyel-orosz kapcsolatok tekintetében jelentős, de nagymértékben hozzájárulhat ahhoz, hogy az EU és Oroszország még idén megkösse azt a stratégiai partnerségről szóló szerződést, amit éppen Lengyelország blokkolt 2006-ban.

Keletre forduló elnökség

A lengyel EU-elnökség egyik legfontosabb célja, hogy új életet leheljen a 2009-ben, Prágában létrehozott Keleti Partnerségbe, amely az EU és Ukrajna, Fehéroroszország, Moldávia, Azerbajdzsán, Örményország, illetve Grúzia közötti kapcsolatok mélyítését szeretné elérni. Egy sor elemező mutatott rá arra, hogy az EU keleti politikája nem volt sikeres: Fehéroroszország az utóbbi években még tovább távolodott a nyugati demokráciák értékrendjétől, Janukovics elnök Ukrajnája Oroszország felé kacsingat, a hegyi-karabahi és a transzntriai konfliktusok megoldatlanok és Szaakasvili grúz elnök is elfeledkezni látszik a demokratikus kormányzás erényeiről.

Az „arab tavasz” tanulsága, hogy az EU közvetlen határainál kirobbanó politikai változások következményeinek utólagos kezelése igen költséges (gyakorlatilag lehetetlen). Jobb megelőzni egy, a mostaninál jóval markánsabb szomszédsági politikával. A Keleti Partnerség második csúcsára –melynek megrendezésére eredetileg a magyar elnökség számíthatott- szeptember 29-én fog sor kerülni Varsóban.

A Lengyelországban működő nem-kormányzati szervezetek egy jelentős része éppen a keleti szomszédok –elsősorban Fehéroroszország és Ukrajna- demokratizálódására, illetve az emberi- és szabadságjogok propagálására szakosodott (a legjelentősebbek: Cracow Belarussian Society, PAUCI Polish Ukranian Foundation, Center of Europe, Zagranica Group). A lengyel elnökség, együttműködve ezen szervezetekkel és hasznosítva tapasztalataikat, az eddiginél jóval konstruktívabb irányba terelheti az EU keleti kapcsolatainak fejlődését. Az orosz „közel külföld” területén való ténykedéshez azonban jó kapcsolatokra kell törekedni magával Oroszországgal is.

Oroszország: ecet és méz 

A lengyel elnökség egyik igen sokat hangoztatott célja, hogy Ukrajna – a rossz passzban lévő gazdasági helyzete ellenére is- végre valahára Társulási Szerződést kössön az Európai Unióval. Ez természetesen fájó pont lehet Oroszország számára, mivel Vlagyimir Putyin miniszterelnök régóta szorgalmazza Ukrajna csatlakozását a formálódó orosz-fehérorosz-kazah vámunióhoz, illetve a Gazprom és az ukrán Naftogaz egyesülését (ami az EU energetikai szabályozásának mondana ellent). Amit az EU fájdalomdíjként felajánlhat Oroszországnak, az a WTO-hoz való minél kedvezőbb feltételekkel történő csatlakozás: itt elsősorban az orosz autóiparnak adható ideiglenes mentességekre gondolhatunk. Lengyelország alkupozíciót továbbá jelentős mértékben befolyásolhatja a stratégiai partnerségről szóló tárgyalások menete (melynek megkötését Oroszország a 2007-es szamarai EU-orosz csúcs óta WTO-csatlakozásának feltételéhez köti), illetve a kialakulóban lévő modernizációs partnerség fejleményei. Külön kiemelendő az „energetikai hatékonyság” terén való együttműködés lehetősége, amely nem csupán az orosz „Energetikai Stratégia 2030-ig” egyik sarkalatos pontja, de a lengyel „zöld elnökségben” is hangsúlyosan megjelenik.

A Keleti Partnerség tagállamaival kötendő mély és átfogó szabadkereskedelmi megállapodások (DCFTA), illetve a politikai dialógus és a civil szférával való együttműködés kialakítása (erre a szeptemberben tartandó Civil Society és Business Forum alkalmával lesz lehetőség) mellett a lengyel EU-elnökségnek törekedni kell majd az orosz állampolgárokkal jelenleg fennálló igen szigorú vízumszabályok enyhítésére is. A schengeni határ –amely egyfajta „berlini adminisztratív falként” jelenik meg- fokozatos lebontása eloszlathatja azon aggodalmakat, amelyek Oroszország bekerítéséről szólnak és így hozzájárulhat ahhoz, hogy az orosz vezetés partnert és ne vetélytársat lásson a „közel külföldön” megjelenő európaiakban. Az Európai Bizottság javaslata, hogy a kalinyingrádi terület lakóinak vízumkedvezményt biztosítsanak egy jó kiindulópont lehet. 

Fontos kiemelni, hogy Lengyelország számára fontos egy katonailag erős Európai Unió létrejötte, amiről a 2010 áprilisában Franciaországgal és Németországgal közösen kiadott, az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjéhez intézett „Weimari-levél” tanúskodik. A három ország külügyminiszterei egy összehangoltabb európai biztonságpolitikát és koherensebb hadiipart sürgettek –eddig igen kevés kézzelfogható eredménnyel. A lengyel elnökség így várhatóan komoly erőfeszítéseket fog arra tenni, hogy tovább mélyítse az EU-NATO közötti kapcsolatokat. Ennek legújabb eleme lehet a Közép-Európába tervezett amerikai rakétaelhárító rendszer, amelyről még nem született Oroszországgal kompromisszum. Anders Fogh Rasmussen, a NATO főtitkára szerint „Lengyelország… jelentős szerepet játszhat abban, hogy javuljanak az Oroszország és a NATO közti kapcsolatok… és hozzájáruljon az euro-atlanti térség biztonsága érdekében tett erőfeszítéseinkhez”. Természetesen Lengyelország szerepe ezen a téren kevésbé lesz jelentős, azonban a bizalomépítés szempontjából fontos lehet az orosz-lengyel kapcsolatok javulása.

Háromszögből négyzet

A Franciaország, Németország és Lengyelország alkotta weimariháromszög nem sokkal a közép-kelet-európai rendszerváltásokat követően látta meg a napvilágot, 1991-ben és a mai napig fontos szerepet játszik a három ország közti kül- és biztonságpolitikai egyeztetésben. 2010 június 23-án találkoztak először „négyzet formájában”, kiegészülve az orosz külügyminiszterrel, Szergej Lavrovval. 2010 februárjában pedig Bronislaw Komorowski lengyel elnök felvetette annak lehetőségét, hogy az orosz államfő is rendszeresen részt vegyen találkozóikon.

A weimari háromszög „négyzetté” formálása hosszú távon egy egységesebb EU-orosz párbeszéd kialakulását tenné lehetővé, amelyben a felek anakronisztikus – a hidegháborúból örökölt – paranoiái helyett egy pragmatikus szemlélet dominálna.