Egy amerikai úr Budapesten: barátok és előítéletek

Sam Stone amerikai állampolgár, egy New York állambeli kisvárosban Warrensburgban született, de élt már Washingtonban és Európa több táján is. Öt éven keresztül dolgozott Magyarországon, most átmenetileg Svájba költözött. Sam ismeri a magyarokat, szereti a magyar életeket, sok budapesti barátja van, feleségével, Anikóval is itt ismerkedett meg. Sammel magyarországi élményeiről beszélgettünk. Cikkünk első részéből kiderül, hogy látja Sam országunkat, érte-e előítélet származása miatt és arra is választ kapunk, vannak-e amerikai közösségek Budapesten.

Hogy élted mindennapjaidat Magyarországon?

2006 szeptemberétől 2011 januárjáig éltem Magyarországon. Egy átlagos nap munkával telt – egy multinacionális banknál dolgoztam – , csütörtök vagy péntek esténként pedig, ha tehettem, összefutottam a barátaimmal. Hétvégenként általában megbízásokat teljesítettem vagy Magyarország valamelyik hegyvidékén túrázgattam.

Mi a véleményed a magyar emberekről?

Őszinte és hűséges barátra lelhet bennük az ember, de sok idő kell ahhoz, hogy egy kapcsolat igazi barátsággá mélyüljön. A magyarok véleményem szerint negatívabbak a környező népeknél, úgy is mondhatnám, kicsit pesszimistábbak az átlagnál.

Sok magyar munkatársad volt?

Igen, majdnem minden kollégám magyar volt, voltak köztük barátaim, akikkel közös programokat is szerveztünk. Magyar nőt vettem feleségül, 10 éve járok vissza az országba turistaként és öt évig ott is éltem. Úgy gondolom, a viszonyom a magyar emberekkel mélyebb, mint egy átlag turistának vagy munka miatt ideiglenesen ideszakadt külföldinek, de azért nem tekintem magam valódi magyarnak.

Ittléted során gyakran találkoztál amerikaiakkal?

Bár vannak amerikai közösségek én sosem látogattam őket, jártam viszont egy, a Magyarországon élő angol anyanyelvűek számára létrehozott klubba körülbelül havi két-négy alkalommal.

Ért valaha negatív megkülönböztetés a nemzetiséged miatt?

Többször előfordult, hogy megpróbáltak apró dolgokban becsapni. Rosszul adtak vissza egy étteremben vagy boltban, vagy félretájékoztattak, amikor információt kértem. Úgy tapasztaltam, külföldiként Magyarországon jó eséllyel válik az ember kisstílű bűntények áldozatává. Emellett az átlag magyar minket, amerikaiakat általában butának és műveletlennek tart. Még ha van is némi igazság ebben a feltevésben, magamra nem tartom igaznak ezt a jellemzést. Ennek ellenére előfordult, hogy magyarok ilyen jellegű kritikával illettek.

(Folytatása következik.)