Professzionálissá váló MKP?

Április 16-án megtörtént a tisztújítás a Magyar Koalíció Pártjában. Annak ellenére, hogy a politikai tömörülés helyzete stabilizálódott, még sincs könnyű helyzetben.

Az elnökválasztás után megkérdezett szakértők szerint leginkább a szakpolitikában kellene erősíteni, a magyar témán kívül a regionális politikában vagy gazdasági téren lehetne előrukkolni saját ötletekkel.

Az elemzők abban is egyetértettek, hogy a legfelsőbb vezetésben alig történt változás. A mozdulatlanságot az az érdekes tény is mutatja, hogy az alelnökök között még mindig akad olyan, aki politikai pályafutását Csehszlovákia Kommunista Pártjában kezdte.

Szakmailag erősíteni állandó elvárás, valójában mégis igen bonyolult feladat. Egyszerűen tény, hogy a választók szinte sohasem pártprogramok, hanem szlogenek és szimpátia alapján választanak. Persze egy párt munkáját igazán a politizálása minősíti, de a tulajdonképpen feleslegesen összeállított választási programokra mégis súlyt kell helyezni. Az összehangolatlanság azMKP2010-es programján is meglátszott. Volt téma, amely több fejezetben is szerepelt. Ez arra utal, hogy még a készítők se vették a fáradságot, hogy egymás munkáját elolvassák, és hogy a vezetés sem koordinálta az akciót. De az MKP parlamenti választási kudarcának okait már sok helyen elemezték. Azt viszont óvatosan ki lehet jelenteni: a tisztújítás után se tűnik úgy, hogy a párt bővíteni szeretné szakembergárdáját. Amit az elemzők javasolnak – illetve az új elnök is ígér -, tehát hogy az MKP elsősorban ne a Híddal versenyezzen, teljes mértékben nem megvalósítható elképzelés. Egy pártnak mindig a szavazókért kell küzdenie, azokat az MKP pedig leginkább a Hídtól tudja elcsábítani, és nem a KDH-tól vagy az SNS-től. Akárcsak 1992-ben, úgy 2010-ben is bebizonyosodott, hogy a szlovák politikai közéletben csak egy magyar hátterű párt tud parlamenti erőként megjelenni. Az MKP-Híd konfliktus tehát bele van építve a rendszerbe.

Végül az is igen nehézzé teszi az MKP helyzetét, hogy alapvetően jobboldali tömörülésként kell beállnia a nemzeti baloldali-populista sorba, és bírálnia a jobboldali kormányt.

Az MKP helyzete igen kényes, bár nem reménytelen. Megvan az esély, hogy három év múlva azon kevés párt között legyen számon tartva, amely visszakerül a parlamentbe. Ilyen álmai a HZDS-nek már nem lehetnek. A legtöbbet azt segítene, ha valóban versenytársnak tekintené a Hídat, emellett a választóira is odafigyelne és komolyan venné őket. Ez hozhatná magával a javuló szakmaiságot is.