Nigéria: a parlamenti után jöhet az elnökválasztás

Nem sikerült teljes mértékben megakadályozni az erőszakos cselekményeket Nigériában, ennek ellenére mind a helyi politikusok, mind a nemzetközi megfigyelők elégedetten nyilatkoztak a parlamenti választás lezárultával. Az előzetes eredmények nem éppen hízelgőek a kormányzó Demokratikus Néppárt (PDP) számára, annak elnökjelöltje, a hivatalban lévő államfő, Goodluck Jonathan azonban már a következő menetre, a holnap  esedékes elnökválasztásra koncentrál.

„Pozitív lépés, bár szükség van még javulásra”

Nagyjából rendben lement az egy hetes csúszással megtartott nigériai parlamenti választás. Az esemény nem torkollott sehol komolyabb vérfürdőbe, és a nemzetközi média sem kiterjedt választási csalásról cikkezik. Az egy héttel korábbinál alacsonyabb, de még így is körülbelül 80-85 százalékos részvétel mellett az ország 85 százalékában dönthettek a szövetségi parlament két házának újdonsült tagjairól. Az ország területének maradék 15 százalékában azonban ismét elhalasztották a voksolást, a múlt szombaton felhasznált szavazólapokat ugyanis nem tudták időben pótolni, így itt április 26-án, a kormányzók és az állami parlamenti képviselők megválasztásával egyidőben tartják a föderális parlamenti választásokat is.

Ahogy az várható volt, az erőszakot Nigéria nem tudta teljes mértékben kiküszöbölni, a más országban csak szükségállapot idején megszokott mértékű, rendkívül fokozott rendőri és katonai jelenlét ellenére sem. Huszonöt halottat követelt az Abujától északra fekvő Suleja városában egy robbantás, ami a választási bizottság (INEC) központját vette célba. Az északkeleti Maiduguriban is robbantottak, a rendőrség épületénél elkövetett merényletben legkevesebb hatan haltak meg. A Niger-deltában pedig kalasnyikovokkal teli kamionokat kapcsoltak le a biztonsági szervek, emellett több ellenzéki, a Nigériai Akció Kongresszushoz (ACN) tartozó aktivistát és politikust letartóztattak – többek között a párt egyik kormányzójelöltjét –, amit sokan a PDP megfélemlítési kampányának részeként értelmeznek. A harmadik problémás területen, a keresztény és muszlim határterületen fekvő Jos városában viszont Maggie Fick helyi tudósítása szerint ünnepi a hangulat. Az incidensek ellenére az Európai Unió választási megfigyelői úgy értékelték, hogy „a választás fontos pozitív lépés az ország életében, bár további javulásokra feltétlenül szükség van.”

A PDP térvesztése

Az első bejövő eredmények megerősítették a korábbi közvélemény-kutatások által kirajzolódott képet, miszerint a kormányzó Demokratikus Néppárt (PDP) akár el is veszítheti többségét mind a két kamarában. A PDP-nek jelenleg 83 szenátora van a 109 fős felsőházban, illetve nagyjából 240 képviselője ül a 360 fős alsóházban (itt erős a fluktuáció, ezért nehéz pontos számot mondani).

Ez a dominancia komolyan megcsappanhat, a részleges eredmények legalábbis azt mutatják, hogy az ország délnyugati felében a kormánypárt teljes kudarcot vallott. Noha ez a régió köztudottan az ellenzéki ACN bázisa, arra senki nem számított, hogy több államban egyetlen mandátumot sem tud szerezni a PDP.

A kormánypárt térvesztésének eddigi legnagyobb áldozata a Képviselőház jelenlegi elnöke (az ország negyedik legfontosabb közjogi méltósága az elnök, az alelnök és a Szenátus elnöke után), aki szintén az ACN jelöltjével szemben veszítette el mandátumát. Fenyegetőzések és jogi lépések fontolgatása helyett azonban Dimeji Bankole elegánsan gratulált ellenfelének, ami kétségkívül jó jel a továbbiakra nézve.

A három legnagyobb ellenzéki párt (ANPP, CPC, ACN) közül egyelőre tehát az ACN tarolt a saját bázisán, a Kongresszus a Fokozatos Változásért (CPC) azonban még saját északi fellegváraiban is gyengén muzsikált, ami nem töltheti el önbizalommal a párt elnökjelöltjét, Mohamed Buharit.

Goodluck Jonathan visszavág

Márpedig az elnökválasztás a nyakunkon van, arra a holnapi napon kerül sor. Goodluck Jonathan elnök és pártja a parlamenti választás (relatív) fiaskója után itt javíthat, az Ipsos előzetes felmérése szerint az államfő meglehetősen simán, akár már az első fordulóban megszerezheti az abszolút többséget. Ahhoz azonban, hogy ne kelljen második fordulót tartani, arra is szükség van, hogy az államok legalább kétharmadában legalább 25 százalékot szerezzen.

Az elnök pozícióját erősíti, hogy a PDP 1999 óta minden választást megnyert, ellenfelei ráadásul mind északi muszlimok, akik így egymással is vetekednek az északi szavazatokért, ahelyett, hogy egységfrontba tömörülve próbálják legyőzni a PDP-t. Hogy ezt a támadást kivédje, Jonathan több muszlim vallási vezetőnél is járt személyesen – meglátogatta többek között Sokoto szultánját –, hogy közbenjárásukat kérje a sikeres választások lebonyolításában. A voksolást megelőző napon 6 jelentéktelen elnökjelölt lépett vissza a javára, emellett 45 kisebb ellenzéki párt jelezte, hogy az államfőt támogatja az elnökválasztáson.

Kampányában Goodluck Jonathan főleg a jövőbeni fejlesztésekre koncentrált: munkahelyeket ígért a mezőgazdaságban és az olajszektorban, illetve hitet tett az infrastruktúra javítása és a nők nagyobb szerephez juttatása mellett is. Paul Kagame ruandai elnök példájára pedig saját önéletrajzi könyvvel jött ki a kampány finisére, „A remény fuvallata” címmel.

Hivatalban lévő államfőtől szokatlan módon a változás jelszavával kampányol (Are you ready for change?), a hivatalos honlapját azonban kevesen látogathatják, a főoldalon a választási preferenciákra irányuló kérdésre csak bő 700-an válaszoltak. Goodluck Jonathan külföldön is népszerű, ez világos, az azonban kérdéses, hogy az iránta való tisztelet, vagy csak érdekes-vicces neve késztetett arra egy brightoni fiatalokból álló indie rock bandát, hogy kölcsönvegyék az elnök nevét produkciójukhoz.

Ellenzéki jelöltek – harc a második helyért

Kényszerpályán mozognak az ellenzéki jelöltek, hiszen aligha szorongathatják meg az elnököt szombaton – még az is kétséges, hogy ki tudják vívni a második fordulót. Ennek megfelelően Goodluck Jonathan arra se találta ellenfeleit méltónak, hogy kiálljon ellenük élő TV-vitára, így két külön csatornán és időpontban megrendezett vitát láthattak a nigériaiak: az egyikben a főbb ellenzéki jelöltek csaptak össze, a másikon pedig egyedül az elnök vett részt, három üres pulpitus mellett állva.

Összességében tehát elmondható, hogy az ellenzékiek a harcot leginkább egymás között vívják a „legerősebb ellenzéki párt arca” titulusért, ami a jövőépítés szempontjából egyáltalán nem elhanyagolható cím. Összesen húsz ellenzéki jelölt indul szombaton az elnökválasztáson, ebből azonban háromnak van reális esélye 1% főlé kerülni.

Goodluck Joanthan legerősebb kihívója a felmérések szerint Mohamed Buhari volt katonai vezető. Noha pártja, a frissen alakult CPC meglehetősen harmatosan szerepelt a parlamenti választásokon, Buhari – aki 2003-ban és 2007-ben is második helyen futott be, igaz, akkor egy másik párt, az ANPP színeiben – várhatóan simán hozza a szombati elnökválasztáson az északi szavazatok többségét. Nemzeti bázis hiányában azonban délen jelentéktelen a támogatottsága, így a választási klipjében vizionált hurrikán (nem is, tájfun!) várhatóan nem fog végigsöpörni az országon.

A politikus 1983-ban vértelen puccsal került hatalomra, 1985-ben azonban egy újabb katonai hatalomátvétel nyomán távozni kényszerült a hatalomból. Ennek ellenére a nigériai nép erre a szűk három évre azóta is nosztalgiával gondol, Buhari ugyanis szigorúan fellépett a korrupció ellen – nem csoda, hogy mostani kampányában is ezzel a (kétségtelenül továbbra is aktuális) témával foglalkozik.

Az esélylatolgatások képzeletbeli harmadik helyezettje Ibrahim Shekarau, az Össznigériai Néppárt (All Nigeria People’s Party, ANPP) jelöltje. A legnagyobb északi állam, Kano eddigi kormányzójaként szintén az északi szavazatokra pályázik, méghozzá jó eséllyel, több állam első emberét ugyanis az ANPP adja.

Shekarau honlapja sok-sok kép mellett részletes önéletrajzzal is jelentkezik, amelyben fontosnak tartják jelezni, hogy a kormányzó a középiskolában kitüntetést kapott, amiért öt éven keresztül ő volt az iskola legjobb magaviseletű tanulója. Emellett volt matematika tanárként 1977 óta tagja a Nigériai Matematika Egyesületnek, önéletrajza végén pedig nem felejti el felsorolni azokat az országokat, ahol már megfordult – szám szerint tizenhármat.

Nuhu Ribadu ugyan a felsoroltak közül a legkisebb támogatottságú jelölt, ám pártja, az ACN egész fényesen szerepelt a parlamenti választásokon. Ribadu 2003 és 2007 között a korrupcióellenes hivatal (Economic and Financial Crimes Commission) vezetője volt, pozíciójából az újonnan megválasztott elnök, Umaru Yar’Adua menesztette. Az egyre szaporodó életveszélyes fenyegetések miatt külföldre távozott, ahonnan tavaly tért vissza Nigériába. Az ACN legutóbb 8 százalékot szerzett, akkor a jelöltje az az Atiku Abubakar volt, aki Goodluck Jonathan-nal szemben elbukta a PDP elnökjelölti posztját. A párt érthetően a korrupció elleni küzdelemre építette fel a kampányát, jelszavuk: „Üdv a partvis forradalomban!”.

Noha a két fő ellenzéki párt, a CPC és az ACN között megindultak a tárgyalások egy utolsó pillanatos közös jelöltről, végül ebből semmi sem lett. A tervek szerint Ribadu visszalépett volna Buhari javára, cserébe az ACN adta volna az alelnökjelöltet, ám a két fél nem tudott megegyezni. Persze nem tudni, mi lett volna, ha összejön a közös jelölt az utolsó utáni pillanatban, egy nap alatt a változást tudatosítani a választókban nyilvánvalóan lehetetlen, nem beszélve arról, hogy a szavazólapokat újranyomtatni sem lehet ilyen szűk határidővel.