Irán értékes időt nyer az arab forradalmakkal

Átvészelte az iráni teokratikus rezsim a tavalyi év folyamatos nagyhatalmi rohamait, amelyek célja a perzsa állam nukleáris programjának átláthatóvá tétele volt. Az iráni vezetésnek azonban számítania kell arra, hogy csupán pár hónapja van otthoni pozícióinak zavartalan megerősítésére.

A perzsa államot sem kerülte el a Közel-Keleten végigsöprő rendszerellenes hangulat, azonban az iráni hatóságok kemény kézzel verték le az ellenzéki megmozdulásokat. Házi őrizetbe vették Mahmúd Ahmadinezsád elnök korábbi kihívóit, így az események korántsem fejlődhettek odáig, hogy veszélyt jelentsenek a jelenlegi rezsimre. A nyugati vezetők erőtlen felszólításait a tüntetések békés karhatalmi kezelésére könnyedén hagyhatta figyelmen kívül az iráni politikai elit.

Mindeközben az ország nukleáris programja teljes sebességgel halad előre. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség március eleji kérése mögött, amely az iráni nukleáris kutatások átláthatóvá tételére irányult szinte semmiféle komoly diplomáciai erő nem állt, hiszen az ENSZ Biztonsági Tanácsának öt állandó tagjából és Németországból álló csoportnak sürgősebb dolga is van jelenleg, mint az iráni vezetőkkel való parttalan vita folytatása. Amíg az arab forradalmi hullám nem csitul el, addig nem is várható, hogy Irán visszakerül a figyelem középpontjába, ezzel pedig akár több hónapot is nyerhet a perzsa állam a nukleáris iparának további zavartalan kiépítésére.

A legújabb fejlemény, hogy Irán bejelentette, olyan exportkapacitás megteremtését tűzte ki célul, amely az atomenergia békés felhasználására irányuló eszközökkel látná el az erre áhítozó államokat. Ezzel a lépésével komoly befolyást szerezhetne a harmadik világ számos államában, hiszen egyelőre valamelyik nagyhatalommal kell lepaktálnia mindenkinek, aki nukleáris erőmű építésébe vágna bele, hiszen ennek a technikai ismeretanyagnak a megszerzése igen drága vállalkozás, kevés ország képes ezt önállóan véghezvinni. Mindenesetre ez is jó érv Iránnak, hogy tovább bővítse a nukleáris üzemeinek számát, amelyek közül többnek a nemzetközi ellenőrzését jelenleg is megakadályozza, ezzel kétségessé téve, hogy atomprogramja csupán békés célokat szolgál.

Az iráni vezetés a korábbi hibáiból tanulva igyekszik körülbástyázni politikai hatalmát és nukleáris létesítményeit is a kibertérből érkező támadásokkal szemben. Egyrészt a Basij milícia és a Forradalmi Gárda emberanyagából és segítségével olyan egységeket hoztak létre, amelyek figyelik és támadják az ellenzéki internetes médiumokat, mindezen akciókat a „másik oldal” korábbi hasonló hackertámadásival igazolják. A tavalyi év végén azonban leginkább a Natanz-i urándúsító üzem elleni szabotázsakcióban használt Stuxnet vírus okozott fejtörést a teokratikus rezsimnek. Éppen ezért Irán a hasonló ellenséges cselekményekkel szemben is igyekszik kialakítani a megfelelő védelmet, hiszen a világ számítógépes hálózatai egyre inkább potenciális hadszínterekké válnak, az ilyen típusú fenyegetésekkel szemben pedig a perzsa állam egyelőre szinte védtelen.

Mialatt tehát a világ el van foglalva az arab országokban végbemenő politikai változásokkal (nem is beszélve számos rezsim erőszakos fellépéséről saját népeikkel szemben), addig Irán viszonylag nyugodtan építheti ki az egyelőre ellenőrizetlen és vitatott célú atomiparát és dúsít egyre nagyobb mennyiségű uránércet. A nyugatról jövő, a tavalyi év során egyre erősödő politikai nyomás szinte teljes mértékben eltűnt, így Iránnak nem kell kompromisszumokkal és tárgyalásokkal bajlódnia, mint azt kellett volna a forradalmi hullám nélkül. Abban az esetben azonban, ha a következő hónapok során stabilizálódik a helyzet a Közel-Keleten, az iráni vezetésnek újra szembe kell néznie a nagyhatalmak erősödő rosszallásával. A régió stabilitását az is veszélyeztetheti, hogy az esetleges iráni nukleáris fenyegetéssel szemben magára maradottnak érző Izrael, milyen ellenlépésre szánhatja el magát, amennyiben úgy látja, hogy Irán számára elérhető közelségbe kerül a nukleáris robbanófejek megszerzése.