A mexikói társadalomnak kisebb gondja is nagyobb Trumpnál

Néhány amerikai politikus úgy véli, hogy Donald Trump Mexikót célzó fenyegetései – a két ország közti határfal felépítése, a DACA-programban védett fiatalok kiutasítása és a NAFTA-ból történő kilépés – sötét árnyékot vethetnek a közeledő mexikói elnökválasztásra. Mégis, ha a mexikóiak a változásra szavaznak, akkor az valószínűleg inkább azért lesz, mert elegük van a hazai gondokból, kezdve azzal a „nyílt” büntetlenséggel, amely a bűnözői erőszakot és a burjánzó korrupciót táplálja.

Miközben Mexikó hullámzó gyilkossági rátája érthető módon elsőbbséget élvez a médiában, arról is említést kell tenni, hogy a széleskörű vállalati korrupció miként csökkentette a beruházásokat, az innovációt és a növekedést. Még ha Enrique Pena Nieto elnök adminisztrációja bátorította is a strukturális reformokat, ugyanakkor aláásta az előnyöket azáltal, hogy megerősítette a status quo-t, sokat hangoztatva a népszerű mondást: „no que no transa no avanza”, azaz „aki nem csal, az nem is halad előre”.

Ezen az adott területen valójában az USA volt a „jó fiú”. Ellentétben a nyugodt mexikói intézményekkel, az Egyesült Államok Igazságügyi Minisztériuma (DoJ) az Értékpapír- és Tőzsdefelügyelettel (SEC) karöltve nagy horderejű büntetőeljárásokat indított bennfentes kereskedelem, megvesztegetés, piaci manipuláció és csalás vádjával.

Az Egyesült Államok legutóbbi fellépése, valamint a mexikói igazságszolgáltatás mulasztása az említett ügyben jó példája a fentieknek:

A Desarrolladora Homex SAB ingatlanvállalat esete

Lévén Mexikó legnagyobb, leggyorsabban növekvő ingatlanfejlesztője, a cég megígérte, hogy segít megoldani a hatalmas lakhatási hiányt azáltal, hogy megfizethető otthonokat épít a növekvő középosztály számára, és emellett rendezett visszatérést biztosít a helyi és nemzetközi befektetőknek. A mézesmadzag bevált, ugyanis a Pimco, a Bank of America, az Equity International, a Világbank és további blue-chip befektetők beleegyeztek több mint egy milliárd dollárnyi kötvény és hitelkeret finanszírozásába.

Egy tavaly márciusi SEC jelentés azonban 3 milliárd dolláros csalást állapított meg. Gerardo de Nicolas, a vállalat vezére – akinek testvére egyébként Pena Nieto főiskolai szobatársa volt – egy kis létszámú, belső csapattal dolgozott, amelynek könyvelése szerint több mint 100 000 fantom házat „építettek fel és adtak el”. Azok pedig, amelyeket ténylegesen felépítettek, legtöbbször lakhatatlanok voltak, ráadásul az eladásuk több ezer szegény és munkásosztálybeli család eladósodásához vezetett. A csalások fedezésére a Homex vezetői milliárdokat vettek fel a helyi bankoktól hamis jogcímen.

Annak ellenére, hogy az Egyesült Államok alapos nyomozást folytatott az ügyben, beleértve az üres telkekről készült műholdas képeket is, ahol a vállalat állítása szerint több ezer háznak kellett volna lennie, a mexikói jogrendszer eddig keveset tett, és a céget mindössze 1 millió dollárra büntette.

A mexikói népnél lassan betelik a pohár

A mexikói civil társadalom, a vállalkozások és az átlag polgárok próbálnak fellépni az általános beletörődéssel szemben. Elutasítják az elnökük azon értékrendjét, hogy a korrupció kulturális jelenség, és dühüket és energiájukat az engedékeny mexikói intézmények megerősítésére összpontosították. Egy 2016-os kampány során például több mint 600 000 aláírás gyűlt össze annak érdekében, hogy a politikusokat arra késztessék: hozzák nyilvánosságra adóbevallásaikat, eszközeiket és esetleges összeférhetetlenségüket.

A társadalom nyomására új, nemzeti korrupcióellenes rendszer jött létre, amely igyekszik befolyást gyakorolni az explicit bűnözésre, valamint jobb eszközöket és független ügyészeket biztosítani az elkövetők kézre kerítésének érdekében.

A kormány azonban rendre lelassítja és gyengíti ezeket a dicséretes kezdeményezéseket. A mexikói államok közel fele mindeddig nem fogadta el a helyi korrupcióellenes rendszerek létrehozásához szükséges jogszabályokat. A szövetségi kormány pedig még nem nevezett ki vezető korrupcióellenes ügyészt, főállamügyészt, főkönyvvizsgálót és bírókat. Továbbá teljesen elfojtotta a civil társadalom felügyeleti szerepét az új rendszerben, mivel az állampolgári bizottság szinte minden, a potenciális korrupciós ügyek kivizsgálására tett kérését megtagadta.

A vállalati igazságszolgáltatás kiszervezése az Egyesült Államoknak pedig nem megoldás. Bár a mexikói civil társadalom üdvözölte az USA által indított büntetőeljárásokat, az amerikai intézmények soha nem fogják elérni – és nem is elsődleges céljuk – a „szomszédjuk által játszott játék” szabályainak megváltoztatását. Ehelyett, mivel folytatódik a hasonló ügyek végtelen sora, továbbra is a büntetlenség marad a status quo.

Van-e esély a változásra?

Sajnos eddig a három fő elnökjelölt – Andres Manuel Lopez Obrador, Jose Antonio Meade és Ricardo Anaya – inkább csak közhelyekkel dobálózott ahelyett, hogy programjukat ismertetve megoldást kínáltak volna arra: hogyan kezeljék ezt az alapvető kihívást.

Mexikó minden eddigi, arra irányuló lépése, hogy megnyissa gazdaságát, megreformálja a munkaügyi, a trösztellenes, a finanszírozási, a távközlési, az oktatási és az energetikai törvényeket, valamint az ezekkel járó gyorsabb gazdasági növekedés tehát továbbra is mindaddig elérhetetlen lesz, amíg a nemzet nem érvényesítheti az alapvető jogait.

Forrás: Bloomberg