Győztesek és vesztesek – a szlovák elnökválasztások eredményei

A szlovákiai elnökválasztás első fordulójának eredményei részben a papírforma szerint alakultak: Fico elsőként, a másik esélyes, Kiska, pedig másodikként jutott tovább a második körbe. Az eredmények mögött húzódó szavazatszámok azonban mindenkit megleptek, több szempontból is. Az elnökválasztás eredményeit és a következő forduló esélyeit elemezzük.

Mint ahogy azt korábban megírtuk, amennyiben az elnökválasztáson induló jelöltek valamelyikének nem sikerül megszerezni a szavazatok legalább 50%-át, második fordulóra kerül sor. Erre számítani is lehetett, hiszen már jóval a választások előtt bizonyos volt, hogy egyik jelölt sem lesz erre képes. A papírforma bejött abból a szempontból is, hogy kik jutottak tovább a második fordulóba: a jelenleg miniszterelnök és pártvezér Robert Fico, valamint a politikán kívülről érkező poprádi vállalkozó, Andrej Kiska. Az eredmények azonban több szempontból is meglepőek. 

A március 15-én megtartott elnökválasztást Robert Fico nyerte, akinek a szavazatok 28%-át sikerült megszereznie. A második helyen Kiska végzett, aki meglepetésre viszonylag közel került a miniszterelnök által elért eredményhez: neki a szavazatok 24%-át sikerült megszereznie, ami jelzi többek között azt is, hogy a második fordulóban más fajta esélyekkel indul majd Ficoval szemben, mint amit a választás első fordulója előtt neki jósoltak. A harmadik helyen végző Radoslav Procházka nagy meglepetésre nem sokban maradt le a második helyen végző poprádi vállalkozótól: az agilis és energikus 41 éves politikus a szavazatok 21, 2%-át nyerte el, ami által sokan a szlovák jobboldal megújítását/megújulását várják tőle. A negyedik helyen Milan Knazko, az ötödik helyen pedig az egyetlen magyar jelölt, Bárdos Gyula végzett. A választások abszolút vesztesének a Népi Platform jelöltje, a kereszténydemokrata Pavol Hrusovsky tekinthető, aki mindössze 3,3 %-ot kapott. A jelöltekre leadott szavazatok eloszlását az alábbi grafikon szemlélteti. A választások eredményeit közlő legátfogóbb térképet ezen a linkennézheti meg.

Népszavazás vagy közvéleménykutatás

Robert Fico szerint az elnökválasztás tulajdonképpen népszavazás arról, az emberek mit is gondolnak róla és a Smerről. Ez azonban inkább a második fordulóra lesz igaz. A választás első fordulója inkább azt mutatta meg, az emberek mit is gondolnak a politikáról és a politikusokról – még annak ellenére is, hogy például Kiska független jelöltként szállt be a versenybe. Ebben az összefüggésben az első forduló inkább arra mutatt rá, hogy viszonyulnak az emberek a pártpolitikához. Azok a jelöltek, akik valamely párt támogatottjaként kerültek megmérettetésre, nem nevezhetőek a választás győzteseinek: Robert Fico úgy győzött, hogy közben vesztett, a jobboldalt elviekben maga mögött tudó Hrusovsky pedig az egyik legnagyobb vesztes. Az MKP által támogatott Bárdos szintén nem lehet elégedett az eredményekkel – a miértekre később kitérünk. Az első forduló tehát inkább fogható fel egy közvéleménykutatásnak arról, a szlovákiai választók mit is gondolnak a pártokról, mint népszavazásnak arról, hogy Fico bizalmat kap-e vagy sem.A függetlenként indulókra adott szavazatok szintén ezt támasztják alá: Kiska erős második helye mellett ide sorolható a már említett Procházka is, aki bár aktívan politizál, a politikában csak 2010-től van jelen, nevével pedig leginkább az elnöki kampány során találkozhatott a szlovákiai választópolgár.

Pofonok jobbról és balról

A Népi Platformba tömörülő jobboldali pártok, köztük a Híd-Most ismét komoly kritikát kaptak a választópolgároktól. Hrusovsky nem volt képes a régen óhajtott egységet megteremteni, és ez őt magát is választásra kényszeríti. A választások után ugyanis frakcióvezetőként bizalmi szavazást kér maga ellen pártjától, a KDH-tól. Vannak azonban olyanok, akik szerint a választáson csúfosan bukó politikusnak nem bizalmi szavazást kéne kezdeményeznie, hanem le kéne mondania és be kéne fejeznie a politikában való aktív részvételt. Hrusovsky (le)szereplésével a jobboldali pártokat tömörítő Népi Platform lángja is ellobbani látszik – az eredmények után ugyanis a benne részt vevők sem látnak potenciált az együttműködésre. Megnőtt ezzel azonban Procházka esélye, hiszen a választáson az ő szereplése az egyik legnagyobb meglepetés. Sokan őt tartják a jobboldal új vezéregyéniségének, hiszen politikai szempontból ő a választás abszolút győztese. Azonban hozzá kell azt is tenni, hogy az elnökválasztáson alapvetően a személyes szimpátia alapján szavaztak az emberek, nem elsősorban pártpreferenciák alapján, ezért nem biztos, hogy az őt támogató 400 ezer voksoló egy parlamenti választáson biztosan jobboldalra szavazna, illetve ugyanígy őt (vagy pártját) támogatná. 

Nem örülhet győzelmének felhőtlenül Robert Fico, aki a neki jósolt 40% körüli eredményt nem érte el, sőt. Elemzők szerint azonban még nem kell temetni Ficot. Két héttel a választás első fordulója előtt megtartott közvéleménykutatások szerint a második fordulóban Kiska győzne, Fico azonban az utolsó pillanatban is képes mozgósítani az egyébként is fegyelmezett bal oldali szavazótábort. Madaric, Fico kampányfőnöke szerint annak is köszönhető Fico eredménye, hogy a smeres szavazók nem mobilizálták magukat azt feltételezvén, hogy a miniszterelnök amúgy is bejut a második körbe. Így előfordulhat, hogy az urnáktól távolmaradók a második körben aktívak lesznek.

Nem mentek el mindnyájan

Bárdos Gyula szereplése nem okozott meglepetéseket, tanulságokat annál inkább. Az egyetlen magyar jelölt eredményeit nem lehet összehasonlítani a korábbiakkal, lévén, hogy eddig nem volt magyar elnökjelölt Szlovákiában. Így szereplése mindenképp precedens. A könnyed hangvételű, fiatalos kampány azonban nem tudta mozgósítania magyar szavazókat (sem). Bárdos a választások előtt azt nyilatkozta, elégedetlen lesz, ha nem éri el a szavazatok legalább 5%-át. Elérte, sőt 1 százalékponttal túl is haladta. Ez azonban nem ad okot az örömre. Eredménye nagyjából egyezik az MKP korábbi választásokon elért eredményeivel, tehát MKP-s szavazókon kívül nem nagyon sikerült másoket megszólítania, történelminek tekintett indulása nem mobilizálta a magyar választókat. A jelölés és a választásokon való indulás mindenképpen pozitívnak tekinthető a szlovákiai magyar közösség szempontjából, azt azonban jelenleg nem lehet megmondani, hogy ezt Bárdos, az MKP és a szlovákiai magyarság hogy tudja majd kihasználni. Amit azonban biztosan elmondhatunk a magyar jelölt indulása kapcsán, hogy a szlovákiai magyar társadalom szkeptikusan fogadja még az olyan szimbolikus politikai gesztusokat is, mint amilyen Bárdos indulása volt, az általános közönyt, melyet Bárdos a legnagyobb ellenfelének nevezett, elnökjelöltként sem tudta áttörni. Néhány járás eredményeit az alábbi ábrán szemléltetjük:

Mi várható?

Nehéz jóslatokba bocsájtkozni a második forduló eredményét illetően. Kiska a nagyobb városokban meg tudta verni Ficot, országos szinten is alíg maradt el mögötte. Az bizonyos, hogy a választási eredmények kihirdetése után újrainduló kampányban Fico mindent elkövet majd ellenfele lejáratására és a passzív baloldali szavazók mobilizására. Kiska esélyeit növeli, hogy most már csak két jelölt közt oszlik el a szavazatok aránya, így a nem Ficora leadott szavazatokra nagy eséllyel számíthat. Itt meg kell jegyezni, hogy azok a választók, akik az első fordulóban csak azért szavaztak másra, hogy ne Ficora szavazzanak, nem biztos, hogy a második alkalommal is az urnák elé járulnak. Az első fordulóban tapasztalt választási passzivitás legalábbis erre enged következtetni. Az azonban az első forduló után elmondható, hogy a szlovákiai választóknak igényük van a szlovák belpolitika megújulására, az új személyiségekre. Az elnökválasztás első fordulójának eredménye éles tükröt tart a szlovák belpolitika elé. Kiska megjelenése új fejezetet nyithat (más kérdés, hogy milyet) nem csak az elnöki tisztséget illetően, hanem a belpolitikában is. Ennyire még nem függött a kérdés a szlovákiai választópolgárokon, akik számára az elkövetkezendő két hét rendkívül intenzívnek ígérkezik. Március 29-én minden eldől.