Juncker bukhat a koalíciós tárgyalásokon

A vasárnapi előrehozott választások látszólag nem szolgáltak nagy meglepetéssel: a nagyhercegség szavazóinak harmada Jean-Claude Junckerre és a Keresztényszociális Néppártra adta le voksát, így sikeres kormányalakítás esetén a politikus maradhat Európa legrégebb óta hatalmon lévő kormányfője. A kis pártok eredményes szereplése azonban nem teszi egyértelművé a keresztényszociális sikert, így rendkívül sok múlik majd a koalíciós tárgyalásokon.

A Juncker-kormány júliusban kényszerült lemondásra a mintegy hat hónapig tartó kémbotrány miatt. A miniszterelnököt rendkívül sok kritika érte, miszerint Brüsszel helyett olyan belső ügyekkel kellett volna foglalkoznia, mint a luxemburgi titkosszolgálat felügyelete. A politikai krízis megoldásaként augusztusban döntés született az előrehozott választásokról; a CSV kormánypárt (Keresztényszociális Néppárt) pedig kitartott Juncker mellett, aki már ekkor a visszatérésre készült. A terv félig sikerült, hiszen a vasárnapi előrehozott választások alkalmával a CSV a szavazatok 33,6 százalékával bizonyította, hogy még mindig a legerősebb luxemburgi párt.

Ennek ellenére nem beszélhetünk egyértelmű sikerről: a keresztényszociálisok az eddigi 26 helyett 23 mandátumhoz jutottak a 60 fős parlamentben. Juncker azonban így is elégedett az eredménnyel: a választásokat értékelő beszédében hangsúlyozta, hogy a cél 22 parlamenti hely megszerzése volt, ami sikerült. A politikus kijelentette, hogy számol a kormányalakítási megbízással, és a koalíciós tárgyalásokat rendkívül kedvező pozícióból várja. Ehhez férhet némi kétség, hiszen a Luxemburgi Szocialista Párt (LSAP) látványosan szakított Junckerrel, míg a Demokrata Párt szintén a konzervatívok nélkül képzelné el a kormányalakítást.

A CSV számára kedvező, hogy az LSAP teljesítménye is elmaradt a várakozásoktól. Júliusban maguk a szocialisták vonták meg a bizalmat a Juncker-kormánytól, ennek ellenére az előrehozott választásokon leadott szavazatok mindössze 20,2 százalékát sikerült megszerezniük, ami 13 helyet biztosít számukra a luxemburgi parlamentben. Etienne Schneider az LSAP kormánykoalícióba kerülésére vasárnap még nem látott sok esélyt, ugyanakkor a választások abszolút győztesének tekinthető liberális Demokrata Párt (DP) mégis a szocialistákkal kezdte meg a tárgyalásokat.

A liberálisok teljesítménye egyértelműen a választások legnagyobb meglepetése. A DP-nek Xavier Bettel vezetésével sikerült felzárkóznia az LSAP-hez, a párt a szavazatok 18,2 százalékával ugyancsak 13 parlamenti mandátumot szerzett. Bettel a választások estéjén elmondta, hogy örül a Demokrata Párt egyre növekvő támogatottságának, azonban a koalíciós szerepről akkor még keveset tudott mondani. Hétfő estére azonban világossá vált, hogy a luxembourgi polgármester Juncker legnagyobb kihívója, hiszen az LSAP és a DP közt megszületett a megállapodás: közös kormányalakítás esetén Xavier Bettel lesz Luxemburg miniszterelnöke.

Bár a luxemburgi sajtó tényként kezeli Bettel sikerét illetve Juncker bukását, a koalíciókényszer az országban megszokott jelenség, és a választási eredmények alapján az elemzők többsége hosszan elnyúló pártközi egyeztetésekre számít. Az egyik legvalószínűbb forgatókönyvnek az ún. Gambia-koalíció tűnik, amely a DP-LSAP szövetségén alapulna a Zöldek bevonásával, de nem teljesen kizárt a CSV-DP szövetség sem. Juncker kampányában megannyi alkalommal hangoztatta, hogy a jövője nem Brüsszelben, hanem Luxemburgban van, ennek ellenére egyáltalán nem tűnik biztosnak, hogy ő kapja majd Henrik nagyhercegtől a kormányalakítási megbízást.