Lassított felvételre hasonlít a bővítési folyamat

Üzeneteikben kevés változást mutatnak az egy évvel ezelőtti helyzethez képest a szerdán közzétett bővítési országjelentések. A bővítési biztos szerint a folyamat nem állt le és kedvező hatással van az általános környezetre.

A Barroso-Bizottság utolsó bővítési jelentésében Stefan Füle biztos nem sok új kezdeményezést jelentett be. Albániának tagjelölti státuszt javasoltak, de hasonló javaslattal a testület már egy éve is élt, csak akkor még a tagországok részéről különösen erőteljes volt az elmozdulás feltételekhez való kötése.

A bizottsági jelentés idén is megerősítette – miként Füle sietett hangsúlyozni: immár egymás után ötödször – azt az ajánlását, hogy kezdjék meg a csatlakozási tárgyalásokat a 2005 óta tagjelölt Macedóniával. Az EU-török tárgyalások kapcsán pedig úgy fogalmazott, „itt az idő”, hogy ismét rendes pályára állítsák vissza a folyamatot, amelyben három év óta egyetlen új fejezetet sem nyitottak meg.

A cseh bővítési biztos ennek ellenére úgy vélte, hogy „a bővítés változatlanul az EU egyik leghatékonyabb politikája”. Az is hamar kitűnt azonban, hogy – a közvetlen bővítési eredményt jelentő horvát csatlakozáson túl – Füle itt mindenekelőtt a bővítési politika (a bővítési „perspektíva”) immár hagyományosnak tekintett másodlagos hatásaira, „átalakulásra ösztönző” hozadékára gondolt (az utóbbi kifejezést többször is megismételte).

Példaként elsőként a tavaszi szerb-koszovói megállapodást említette, amelyet sok korábbi nyilatkozathoz hasonlóan ő is „történelminek” minősített, és amelyről meggyőződéssel hangsúlyozta, hogy minderre az EU bővítési politikájának ösztönző hatása nélkül aligha került volna sor.

További fontos „bővítési hozadékként” emelte ki a csatlakozási folyamat „alapvető elvárásainak” áldásos hatását. A „fundamentumok először”elv idén vált formálisan is az EU bővítési politikájának kiemelt szlogenjévé, a hatás pedig Füle szerint éppen az albán tagjelöltség érettebbé válásában nyilvánul meg látványosan.

Azzal, hogy a bővítéshez való közelebb kerülés hangsúlyozott előfeltétele olyan „alapelvek” elvárása, mint a korrupció elleni harc, az egészséges gazdasági kormányzás, a média- és véleményszabadság szavatolása, vagy például az emberi és a kisebbségi jogok tudatos védelme, a jelölt (vagy jelöltségre pályázó) országok pedig igyekeznek az elvárásoknak valamilyen fokon megfelelni, egyúttal óhatatlanul fokozatos belső átalakulások motorjává is válik az egész.

Füle ennek kapcsán utalt arra, hogy 2011 óta az Unió tudatosan új megközelítést – ahogy ő fogalmazott: „új kultúrát” – igyekszik meggyökereztetni a csatlakozási folyamatban, aminek egyik fontos eleme, hogy a jogállamisággal összefüggő (és a taggá válás szempontjából az egyik legsúlyosabb kihívásokat támasztó) 23-as és 24-es tárgyalási fejezeteket már a folyamat elején megnyitják. (A 23-as a igazságszolgáltatással és az alapvető jogokkal, a 24-es alapvetően belügyi kérdésekkel összefüggő témákkal foglalkozik).

Az elvárás ezekkel szemben ilyenkor nem a mielőbbi lezárás, éppen ellenkezőleg: egyfajta vezérfonalként végig kísérik a tárgyalások egészét, időt és módot adva arra, hogy – jellemzően bizottsági segítséggel is – a folyamat végére a kívánt normákhoz igazítsák a honi gyakorlatot és állapotokat.

A biztos szerint mindezeknek köszönhető, hogy az uniós bővítési politika kisugárzása nagyon is jelentős és jól érzékelhető.

Az év „bővítési kudarcélményének” számító izlandi kifarolást a tárgyalási folyamatból Füle a bevezetőjében nem említette, csupán a tagjelöltek tételes felsorolása végén szentelt az északi szigetországnak néhány mondatot, hangsúlyozva, hogy „semmi kétség nem lehet az iránt, hogy természetesen tiszteletben tartjuk a döntést”. Sajnálkozást röviden csak amiatt fejezett ki, hogy szerinte voltaképpen már nem sok hiányzott volna nem csupán a folyamat lezárásáig, de ahhoz is, hogy az izlandi polgárok saját bőrükön is érezhessék az EU-tagság előnyeit.

Montenegró

Az „új tárgyalási kultúra” első ízben az EU-montenegrói csatlakozási tárgyaláson valósul meg teljes egészében, ahol kezdettől fogva tudatosan az új megközelítést alkalmazzák.

A jugoszláv utódállam 2008-ban nyújtotta be tagfelvételi kérelmét, és 2012. júniusában indult meg vele a csatlakozási folyamat. Az első érdemi tárgyalási fordulót tavaly decemberben tartották (megnyitva és mindjárt le is zárva a tudomány és kutatás fejezetét). Azóta – idén áprilisban – az oktatás és kultúra fejezet megnyitása és ideiglenes lezárása is megtörtént.

Montenegró idén júniusban adta át a Bizottságnak azt – az utóbbi által kért – akciótervet, amelyik 23-24-es fejezetek megnyitására való felkészülésére vonatkozott. Miután Brüsszelben ezt jóváhagyták, a jelölt ország a napokban terjesztette be a fejezetekkel kapcsolatos tárgyalási álláspontját.

Szerbia

Szerbia 2009 decemberében nyújtotta be tagfelvételi kérelmét, az Európai Tanács pedig 2012 márciusában adta meg a tagjelölti státuszt a balkáni országnak.

A 2013. június 27-28-i Európai Tanács állásfoglalása értelmében 2014 januárjáig (ahogy a zárónyilatkozat fogalmazott: legkésőbb 2014. januárjában) meg kellene kezdeni a csatlakozási tárgyalásokat Szerbiával.

Ugyanakkor egy köztes lépést is kilátásba helyeztek: nevezetesen azt, hogy a Bizottság által kidolgozandó tárgyalási keretet előbb még el kell fogadnia az Általános Ügyek Tanácsának, és azt az év végéig az Európai Tanácsnak is szentesítenie kell. Ettől függetlenül, a közös joganyag-átvilágítás – „screening” – már most szeptemberben megkezdődött, miközben szeptember 1-től hatályossá vált az EU-szerb Stabilizációs és Társulási Megállapodás.

Az előzmény az, hogy a Bizottság idén áprilisban, a szerb-koszovói megállapodás megszületése után javasolta a tanácsnak, hogy Szerbia esetében kerítsenek sort a tárgyaláskezdési céldátum kitűzésére. A brüsszeli testület kielégítő mértékűnek ítélte Szerbia és a 2008-ban függetlenedett egykori szerbiai tartomány kapcsolatának javulását, megállapította, hogy Belgrád számottevően javítani tudott a koszovói kapcsolatokon, és bizonyította, hogy képes végrehajtani a Pristinával kötött eddigi szakterületi megállapodásokat. Szerbia – a bizottsági jelentés szerint – folytatta a korábban Brüsszel által kért igazságügyi reformok végrehajtását, valamint megfelelő intézkedéseket hozott a sajtószabadság, az egyenlő bánásmód és a korrupció ellenes harc területén is.

A Bizottság mindezek alapján ítélte meg úgy tavasszal, hogy Szerbia teljesíti a Stabilizációs és Társulási Megállapodásban lefektetett feltételeket, azaz az uniós csatlakozási tárgyalások megkezdésének kritériumait. Az Általános Ügyek Tanácsa ez alapján hozta idén júniusban azt az ajánlását, ami a néhány nappal később sorra került EU-csúcs fentebb idézett döntéséhez vezetett.

Macedónia

A balkáni ország 2004-ben jelentkezett tagságra, 2005 óta tagjelölt, 2009 őszén pedig már tárgyaláskezdést javasolt neki a Bizottság, amit a Tanács azóta sem hagyott jóvá. Noha Macedónia tényleg elmaradásban volt bizonyos igazságügyi reformokkal, de az egyetlen nyitott ügy immár három éve a Görögország és Macedónia közötti névvita. Görögország – amelynek egyik északi tartományát is Makedóniának hívják – úgy látja, hogy északi szomszédja ezzel megkérdőjelezné a görög területi egységet, ezért rendre megvétózza a Tanácsban a macedón előrelépést.

A Bizottság mostani jelentése is megerősítette a megelőző négy évben tett javaslatát a tárgyalások megkezdésére. Füle egyúttal reményét fejezte ki, hogy a „tagországok is komolyan veszik majd” a lépés esedékességét, miközben burkoltan Macedóniát is figyelmeztette, hogy előnyös lesz, ha a maga részéről pedig olyan körülményeket teremt, amelyek szintén hozzájárulhatnak mindennek bekövetkeztéhez.

Megfigyelők megjegyzik, hogy Macedónia esélyeit legalábbis kétségessé teheti, hogy januártól fél évre éppen Görögország veszi majd át az EU soros elnökségét.

Albánia

Albánia egyelőre csak „potenciális (tag)jelölt”, 2009-ben nyújtotta be csatlakozási kérelmét. Az Európai Bizottság 2012 októberében tagjelölti státuszt javasolt a számára, a tagországok azonban ezt az országban bekövetkező további intézkedésektől és fejleményektől tették függővé (mindenekelőtt bel- igazságügyi és intézményrendszeri kérdésekben).

Füle ennek kapcsán úgy fogalmazott, hogy az elmúlt egy évben Tirana lényegében teljesítette a legszükségesebb házi feladatot, miközben idén júniusban még egy – általános vélemények szerint „rendezett körülmények között” lefolytatott – parlamenti választást is tartottak.

A Bizottság most megerősítette javaslatát a formális tagjelölti státuszra. Füle azonban mindehhez azt is hozzá tette, ahhoz, hogy a brüsszeli testület majdan a tárgyalások megkezdését is felvesse, Albániának további „intenzív reformokat” kell végrehajtani a kiemelt területeken, mindenekelőtt jogállamisági vonatkozásokban.

Bosznia-Hercegovina

Továbbra is csak „potenciális jelöltként” tartják számon, ahol a bizottsági jelentés szerint az ország vezetői egyelőre „elmaradtak a várakozásoktól”. Az Európai Unióhoz fűződő viszony lényegében stagnáló, és Szarajevónak „jelentős erőfeszítéseket” kell tennie ahhoz, hogy a Stabilitási és Társulási Szerződés életbe léphessen, valamint, hogy az ország csatlakozási kérelme „hitelessé” válhasson.

Koszovó

Szintén egyelőre csak „potenciális jelölt”, amellyel – az EU-tanács idén júniusi döntése értelmében – a Bizottság tárgyalásokat kezd majd egy Stabilizációs és Társulási Szerződésről.

A lépés előzménye az EU-szerb résznél vázolt sikeres tárgyalási folyamat Belgrád és Pristina között a kapcsolatok rendezéséről.

Törökország

Tagjelölt ország, 1987-ben jelentkezett uniós tagságra, a csatlakozási tárgyalások 2005. októberében kezdődtek. Eddig 13 fejezetet nyitottak meg, közülük csak egyet zártak le (ideiglenes jelleggel). Miként Füle hangsúlyozta, az elmúlt három évben nem történt újabb fejezetnyitás.

Idén annyival lépett egy picit előbbre a folyamat, hogy júniusi tanácsülésükön a tagállami külügyminiszterek formálisan határoztak a 22. tárgyalási fejezet (regionális politika) megnyitásáról, de azzal kiegészítéssel, hogy az újabb csatlakozási forduló megtartására, valamint a szükséges EU tárgyalási álláspont kialakítására azonban a második félév második felében kerülhet sor.

Mindennek hátterében az állt, hogy több tagállam, mindenekelőtt Németország a mostani európai bizottsági jelentéstől akarta függővé tenni a folyamat újjáélesztését. Berlin azzal indokolta vonakodását, hogy az ankarai tömegdemonstrációkkal szemben tanúsított hatósági fellépés fényében tartja szükségesnek a kialakult helyzet alapos értékelését, mielőtt ismét asztalhoz ülnének a török delegációval. Megfigyelők ugyanakkor biztosra vették, hogy a német vezetés elsősorban a szeptemberi németországi választások előtt nem óhajtott még egy török csatlakozási fordulót is az uniós hírek között látni. A német fenntartást amúgy osztotta Ausztria és Hollandia küldöttsége is.

A Bizottság mostani jelentésében ismét hitet tett annak fontossága mellett, hogy az EU tegye erőteljesebbé elkötelezettségét Törökország felé, miáltal az országban folyó reformok fokmérője változatlanul a csatlakozási folyamat maga lehet.

Füle egyúttal kissé bizonytalanul bár, de meglebegtette azt a tényt, hogy a Bizottság úgymond már „dolgozik” a 23-as és 24-es majdani megnyitásának az előkészítésén is.