Úgy tűnik, Donald Trump amerikai elnöknek van egy óvatos oldala is, amelyet azzal bizonyított, hogy Jerome Powellt jelölte az amerikai jegybank új elnökének. A nagy kérdés, hogy ennek a döntésnek milyen hatásai lesznek.
A monetáris politikában centristának tartott jogász és egyben beruházási bankár nem egy döntésében – például a kamatpolitikát illetően – támogatta Janet Yellent, a Fed leköszönő elnökét. Összességében bölcs döntés volt az elnök részéről Powell jelölése, mivel a Fed fokozatosan normális mederbe tereli vissza a monetáris politikát, egy bizonytalansággal járó jelölt pedig biztosan nem segített volna ebben. Azonban még így is túlzás lenne azt állítani, hogy a kinevezésnek nem lesznek hatásai.
Kezdjük azzal, hogy a „normális” monetáris politika egy bizonyos elképzeléséhez való ragaszkodás nem az egyetlen dolog – sőt, nem is a legfontosabb dolog –, amit egy Fed-elnöknek irányítania kell. A legnagyobb kihívás a Fed politikai döntéshozatali bizottságának vezetése, különösen akkor, amikor megosztó vagy előre nem látott eseményekkel kell szembesülnie.
Ebben a tekintetben Powellt „még nem tesztelték le”. Itt érdemes megjegyezni, hogy az üres álláshelyek további bizottsági kinevezéseket jelentenek, ezek pedig olyan döntések lesznek az újdonsült vezető számára, amelyek könnyebbé vagy éppen nehezebbé tehetik munkáját. Powell minden bizonnyal jól képzett, de hiányzik belőle elődei tekintélye. Ez pedig lényegesen megnehezítheti számára, hogy konszenzust alakítson ki.
A pénzügyi szabályozással kapcsolatban – szemben a monetáris politikával – a Powell által vezetett Fedtől legalább egyfajta hangnemváltást várható. Yellen általában szigorú és proaktív szabályalkotást szorgalmazott. Powell azonban kevésbé volt meggyőződve arról, hogy a Fed képes hasznosan befolyásolni a pénzpiacok tőkejuttatásban való szerepét. Ez a szkepticizmus két irányba vezethet: az egyik ígéretes, a másik meglehetősen veszélyes.
Egy vonakodó pénzügyi szabályozó, lévén tisztában van azzal, hogy mennyire nehéz ezt a munkát jól elvégezni, esetleg egyszerűbb szabályozást preferálna. Ez, kombinálva a bankok és más pénzügyi cégek által a hitelezésük támogatására fordított tőke újbóli összpontosításával, kifejezetten pozitív hangnemváltás lenne: a pénzügyi cégek erősebbé tétele a legjobb módja a jövőbeli válságok elkerülésének, az erősebb vállalatok pedig kevesebb felügyeletet igényelnek.
A másik lehetőség azonban – a könnyebb szabályozás, kombinálva a tőkealkalmasság lazább megközelítésével – egy olyan kudarc kockázatát hozná, amely elősegítené a bukást. Minden attól függ, hogy a Powell milyen pénzügyi szabályozónak akarja a Fedet.
Trump megtehette volna, hogy újra Janet Yellent jelöli a Fed élére, az amerikai elnök azonban többek között arról ismert, hogy szeret váratlan döntéseket hozni. Powell személyében Trump a legkevésbé zavaró alternatívát választotta. Ez pedig mindaddig rendben van, amíg mindketten emlékeznek bármelyik ex Fed-elnök a legfontosabb tanácsára: mindig készülj fel a váratlanra.
Forrás: Bloomberg / Kitekintő