Kitekintő.hu Ha nyitott vagy a világra.
Lassan célegyenesébe fordul a skót függetlenségről szeptember 18-ára kiírt népszavazás kampánya, ám továbbra sincs pontos kép arról, hogy a voksolásra jogosult csaknem négymillió skóciai lakos közül hányan szavaznak majd az elszakadásra és mennyien a 307 esztendős brit unió fenntartására.
Bár a közvélemény-kutatási adatok rendre a függetlenséget ellenzők előnyét jelzik, az egyes cégek által kihozott számok meglehetősen messze állnak egymástól. Az egyik brit közvélemény-kutató, a Survation – amelynek súlyozási gyakorlatát a rivális YouGov vezetője a Financial Times című londoni gazdasági napilapnak néhány hete írt elemzésében szakmailag erősen megkérdőjelezte – pénteken ismertetett legújabb vizsgálatában 53-47-es támogatási arányt hozott ki az uniópártiak javára a bizonytalanok kiszűrésével számolva.
A Financial Times által vezetett „Poll of Polls Tracker”, vagyis az összes közvélemény-kutatás eredményeinek súlyozott átlagával kiszámolt százalékos megoszlás ugyanakkor a pénteki állapot alapján kényelmesebb, 48-38-as előnyt mutat a függetlenség ellenzőinek; igaz, ebben benne vannak a bizonytalan szavazók is.
A közvélemény-kutatók hálátlan feladatát szakértők szerint rendkívüli módon megnehezíti, hogy hasonló horderejű alkotmányos ügyben csak külföldi precedens létezik.
Gavin Jackson, a Financial Times statisztikai szakelemzője szerint a skót uniópártiak a kanadai Québec tartomány függetlenségéről 1995-ben rendezett népszavazás példájából meríthetnek reményt. A québeci voksolás előtti két hónapban az elszakadást pártoló helyi erők támogatottsága ütemesen nőtt, és a népszavazás napjára a felmérések már a függetlenségpártiak tisztes többségét jelezték – a szavazófülkékben azonban végül mégis az óvatosság, a kockázatkerülés, és így a kanadai egység megőrzésének szándéka kerekedett felül.
Valószínűleg nem véletlen, hogy a skót népszavazás függetlenségellenes kampányát vezető, „Better Together” (Jobb együtt) nevű szervezet is a kockázatokra helyezi a fő hangsúlyt. A legnagyobb kockázat pedig a kampánycsoport szerint az, hogy függetlenné válás esetén Skócia elveszítheti a világ egyik legpatinásabb – azonos néven és folyamatosan legrégebben forgalomban lévő – fizetőeszközét, a fontot, és vele együtt a világ egyik legrégebben működő jegybankja, az 1694-ben alapított Bank of England kínálta pénzügyi biztonságot.
Jackson szerint ugyanakkor a függetlenségpártiak reményeit táplálhatja a 2011-es skóciai tartományi parlamenti választások példája. Akkoriban a közvélemény-kutatók rendre és jelentősen alulmérték a skót kormányt jelenleg abszolút többségben vezető Skót Nemzeti Párt (SNP) támogatottságát, az SNP csekély relatív többségét valószínűsítve. A párt végül azonban földcsuszamlásszerű győzelmet aratott, és ez tette lehetővé egy évvel később az SNP régi vágyának megvalósulását, vagyis a függetlenségi népszavazás meghirdetését.
Tovább bonyolítja a képet mindazonáltal, hogy egybehangzó szakértői vélemények szerint nem lehet egyenes összefüggésbe hozni a parlamenti választásokat és az utóbbi három évszázad legfontosabb alkotmányos referendumát a választói szándékok szempontjából, már csak azért sem, mert a népszavazáson várhatóan sokkal magasabb lesz a részvétel, mint általában a törvényhozási voksolásokon. Egyes előrejelzések 80 százalékot jóval meghaladó részvételt valószínűsítenek szeptember 18-ára.
A választási és politikai esélylatolgatásokra szakosodott brit blogfórum, a politicalbetting.com szakírója, David Herdson együtt érző megállapítása szerint ebben a helyzetben a pontos felmérésekre törekvő közvélemény-kutatók feladata egy olyan lövészéhez hasonlatos, aki mozgó célpontot próbál eltalálni egy mozgásban lévő furgon platóján állva, szürkület idején…
Kitekintő / MTI
