Nagy port kavart a gyermek-eutanázia gondolata Belgiumban

Amennyiben a szövetségi parlament elfogadja az eutanázia kiterjesztéséről szóló törvényjavaslatot, Belgium lehet a világ első nyugati országa, amely jogot biztosít súlyosan beteg kiskorúaknak, hogy saját maguk döntsenek az életfenntartó kezelés visszautasításáról. A belga katolikus egyház erősen ellenzi a kezdeményezést, véleményük szerint a gyermekek döntési képessége nem terjed ki egy ennyire súlyos döntés meghozatalára.

A betegek jogainak alapvetése, hogy önrendelkezésük értelmében mindenfajta orvosi kezeléshez beleegyezésük szükséges, ugyanakkor annak visszautasítása, a méltóságteljes halálhoz való jog máig megosztó kérdés. Az eutanázia kapcsán gyakori a különbségtétel passzív és aktív módszerek közt. Előbbi esetében az orvos nem hajtja végre, vagy véget vet a beteg kezelésének, míg az aktív eutanázia épp olyan orvosi tevékenység eredménye, amelytől egy egészséges ember is életét vesztené.

A legtöbb európai államban az aktív eutanáziát még bűncselekményként tartják számon, ugyanakkor vannak olyan országok, amelyekben megítélése enyhülni látszik. Hollandiában 2004 óta legális az eutanázia, és az öngyilkossághoz nyújtott orvosi segítség, amelyet mára kiterjesztettek a rendellenességgel született újszülöttekre is. Luxemburgban egy szakértőkből álló bizottság hozzájárulása esetén szintén engedélyezhető a kegyes halál, amennyiben a beteg azt többször kérelmezte. Belgiumban 2002 óta a 18. életévüket betöltött, gyógyíthatatlan betegek esetében működik az önkéntes eutanázia: az első orvosi beavatkozással elhunyt beteg halálát élőben közvetítette a televízió.

A törvényi szabályozás ellenére a halálhoz való jog vitatott jellege továbbra is fennáll. Az erkölcsi, társadalmi és kulturális kérdések az aktív eutanáziát legálisan alkalmazó államok közvéleményét is megosztják. A kegyes halál ellenzőinek leggyakoribb érve, hogy a gyakorlatban nehéz meghatározni, hogy mi az elviselhetetlen szenvedés, vagy biztosan tudni, hogy a gyógyulásra semmilyen remény sem kínálkozhat a későbbiekben. Sokak szerint az eutanázia egyenesen az emberi méltóság elleni bűntett: Elio Sgreccia pápai prelátus 2005-ös közleményében emberiség elleni támadásnak minősítette a gyakorlatot. A legnagyobb kihívást egyértelműen a fogalmi magyarázat jelenti: vannak ugyanis olyan államok, amelyek nem tesznek különbséget eutanázia és asszisztált öngyilkosság között. Ide tartozik Belgium is, ahol az állami gyakorlat kizárólag az eutanáziát szabályozza. 

Ennek ellenére a jogszabályi környezet ma egyre kimerítőbb: az aktív eutanázia végrehajtása szigorúan ellenőrzött folyamat eredménye. A végrehajtó orvosok mellett minden esetben erkölcsteológusok dolgoznak, akik azért felelnek, hogy a beteg valóban kompetens volt-e a döntés meghozatalakor, illetve hogy a családtagok vagy a kórházi személyzet nem gyakoroltak-e nyomást a betegre. Egy másik, gyakran hangoztatott érv az eutanázia mellett, hogy a nyilvános ellenőrzés és jogi védelem következtében az orvosokra nem vetül a bűn árnyéka. A gyakorlatot alkalmazó egészségügyi szakemberek szerint az emberséges halál ma a technológiai előrehaladottság következtében megoldható, ugyanakkor továbbra is kérdéses, hogy lehet-e humanizálni az emberölést.

A belga törvényhozás most módosítaná az eutanázia-szabályozást, és a kiskorúakra is kiterjesztené a döntés lehetőségét, amennyiben nincs esélyük a gyógyulásra. Peter Deconinck, a belga orvosi kamara etikai bizottságának elnöke szerint hosszú ideje a 18 év alattiak esetében is működik az aktív eutanázia, így gyakorlati szempontból a törvénymódosítás nem jelentene nagy változást. Ez a kijelentés meglepő annak fényében, hogy Belgiumban nem legális az úgynevezett „Groningen Protokoll”, amely a gyermek-eutanázia első mérföldköve. A Hollandiában már 2005 óta alkalmazott eljárás szigorú kritériumrendszer mellett a 12 év feletti gyógyíthatatlan gyermekek számára teszi lehetővé a kegyes halált. Ennek ellenére Belgiumban az aktív eutanázia máig csak nagykorúak számára legális: Deconinck véleménye ezért nagy port kavart az országban.

Az eutanázia-törvény reformjára reagálva Andre Joseph Leonard, a Mechelen-Brüsszeli Érsekség vezetője elmondta, hogy az orvostudomány előrehaladása lehetővé teszi szedatív módszerek alkalmazását, és ezekre muszáj hagyatkozni. A katolikus egyház kétségét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy egy kiskorú, szenvedő gyermek mennyire érett egy ilyen komoly döntés meghozatalához.

Thierry Giet a belga Szocialista Párt vezetője a törvénymódosítás mellett tette le voksát, szerinte a jogfejlődés szempontjából elengedhetetlen lépésről van szó. A politikus kifejtette, hogy a kiskorúak döntését minden esetben pszichiáterek szakvéleménye kísérné, akik a szülőkkel konzultálva hoznák meg végső javaslatukat, így szó sincs arról, hogy az eutanázia végrehajtása nem egységes vélemény alapján történne. A reformok kiterjednének az eutanázia végrehajtása utáni évekre is, hiszen a belga állam vállalná, hogy pszichológiai támogatást nyújt a gyermekük elvesztését feldolgozni próbáló szülőknek. A részletszabályozás értelmében a tanácsadó szolgálatok és oktatási anyagok igénybe vétele elengedhetetlen részei lennének a folyamatnak. Ugyancsak felmerült gyászfeldolgozó csoportok alakításának lehetősége, ahol a trauma feldolgozása előadások segítségével, közös tapasztalatok megosztásával történne.

2011-ben Belgiumban közel 1300 ember halt meg eutanázia következtében, ami az ország éves halálozási rátájának mindössze egy százalékát jelenti. A kegyes halált erősen ellenző Care Not Killing csoport szerint ez a szám a jövőben sokszorosára növekedhet, amennyiben a törvényhozás elfogadja a javaslatot. A szervezet mellett több civil csoport is jelezte, hogy kész erőszakos eszközökhöz folyamodni az eutanázia kiskorúakra történő kiterjesztése esetén.