Sorozatos öngólok miatt zuhan a kormány népszerűsége

Hiába számít szívesen látott vendégnek Európa-szerte Donald Tusk lengyel miniszterelnök, a közvélemény-kutatások szerint kormánya népszerűsége nagyot zuhant hazájában. Az elmúlt bő egy hónapban elkövetett három ballépés és az azokat kísérő kifejezetten ügyetlen kormányzati kommunikáció éppen az előző ciklus alatt felépített és gondosan őrzött technokrata imázst kezdte ki a választók szemében. Bár a következő választások még nagyon messze vannak, figyelmeztető jel, hogy egy hónap alatt hat százalékpontot zuhant a kabinet támogatottsága.

A legújabb felmérések szerint a Donald Tusk vezette kormány népszerűsége már csak 26 százalékon áll, miközben a választópolgárok 70 százaléka elégedetlen a teljesítménnyel. Tusk személyes támogatottsága ötéves miniszterelnöki tevékenységének mélypontján áll: a megkérdezettek 63 százaléka elégedetlen a kormányfővel. 2012-ben egyelőre halmozza a hibákat a kormány, ami ráadásul pont az eddig büszkén hangoztatott szakértelmet kérdőjelezi meg. Mindazonáltal az ellenzék idáig nem tudott jelentős tőkét kovácsolni a lehetőségből.

Az első csapás

Három olyan történést lehet kiemelni az elmúlt másfél hónapból, ami a lengyel médiát és közvéleményt is erősen foglalkoztatta, és ami súlyosan érintette a kormány megítélését.

Az új év rögtön az új egészségügy törvény életbelépésével és az annak nyomán kibontakozó káosszal kezdődött. A jogszabály értelmében az orvosok kötelezettségéve vált a betegek társadalombiztosítási jogosultságának ellenőrzése és a hozzájárulás összegének meghatározása adott beteg és adott gyógyszer esetében. Ez egyfelől sok plusz papírmunkát jelentett az orvosok számára, másfelől egységes központi adatbázis híján gyakorlatilag lehetetlen vállalkozás volt. Ezt a helyzetet rontotta tovább, hogy mindezért az orvosok felelősséggel tartoztak volna a törvény értelmében, hiba esetén komoly bírságokat fizetve.

Válaszul az orvosok tüntetni kezdtek és beindították a „pecsét-háborút”, vagyis a receptekre a konkrét összeg helyett csupán annyit pecsételtek, hogy a „támogatás mértékét a Nemzeti Egészségügyi Alap határozza meg”. Ezt aztán a gyógyszertárak nem fogadták el, a betegek pedig teljes összeget voltak kénytelenek fizetni a felírt gyógyszerért, minden téren teljes volt a káosz.

A kormány elismerte a hibát és gyorsan igyekezett választ találni, ez azonban inkább kapkodásba torkollott. A módosítás értelmében egy központi adatbázis felállításáig az orvosok nem tartoznak felelősséggel a hozzájárulás megállapításáért, a gyógyszertárak azonban büntetést kaphatnak, ha elfogadnak egy hibás receptet. A problémát tehát nem oldották meg, csupán áttolták egy másik csoportra, hogy a leghangosabban ellenállókat elcsendesítsék.

Bár a szabályozás alapvető céljaival minden érintett egyet értett, a kivitelezés előkészítetlen és átgondolatlan volt. Az alapgondolat szerint az új rendszerben jelentősen csökkennének a kormányzat egészségügyi kiadásai, mivel megszabnák a visszatérítések éves felső határát. Ráadásul a betegek is jól járnának, mert a jogszabály országszerte egységesíteni a legfontosabb államilag támogatott gyógyszerek árait. Gyakorlatilag minden érdekcsoport elfogadta az elképzelést, a végső törvény azonban pontatlan volt, az új rendszer pedig nem volt megfelelően előkészítve.

A legnagyobb ellenzéki párt, a Jog és Igazságosság (PiS) rögtön bizalmatlansági indítványt nyújtott be a hivatalban lévő egészségügyi miniszterrel szemben. Ez a húzás azonban túlságosan is populista megoldás volt ahhoz, hogy szavazókat csenjen a Polgári Platformtól a PiS. A jelenlegi miniszter ugyanis november végén lépett hivatalba az októberi választásokat követően, a törvényt tehát akkor fogadták el, amikor ő még nem is volt a kormány tagja. Bár a kormány népszerűsége már itt csökkenni kezdett, a szavazók nem pártoltak át, csak a bizonytalanok táborát növelték.

A stadion-botrány

Alig csitultak a kedélyek, amikor kiderült, a varsói stadion átadása csúszni fog, így nem kerülhet sor a nyári futball Európa-bajnokságra készülő létesítmény februárra tervezett nyitómeccsére, a lengyel szuperkupa döntőjére. A stadion ugyan elkészült, ám a vizsgálatok során kiderült, módosításokra van szükség, mert nem felel meg a biztonsági előírásoknak. A kormány erős nyomására a Nemzeti Sportközpont vezetője le is mondott, ám a botrány tovább dagadt, amikor kiderült, hogy Rafał Kapler 570 000 złotys bónusszal (közel negyvenmillió forint) távozik posztjáról. Bár Jacek Rostowski pénzügyminiszter már bejelentette, hogy vizsgálatot indít az ügyben, mert véleménye szerint nem csak etikai, de szerződéses szempontból is aggályos az összeg kifizetése, az újabb hangos botrány nem jött jól a kormánynak.

Bár a csúszás nem okoz különösebb gondot, hiszen a stadion így is elkészül májusig, ráadásul a tervezettnél kisebb költségvetésből, az eset rosszkor jött és újabb lyukat ütött a kormány technokrata megjelenésén. Ráadásul a sajtó sem bánt kesztyűs kézzel a hibázó kormánnyal, sokáig címlapon tartották a sztorit. A kedélyek csitítása pedig korántsem sikerült tökéletesen: Joanna Mucha sportért és turizmusért felelős miniszterasszony nyilvánosan elmélkedett arról, hogy szerinte a Legia Varsó és a Wisła Krakkó csapatai nem voltak a legszerencsésebb „választás” a szuperkupára. Az újságírók ekkor felvilágosították, hogy a „választás” igencsak természetes volt, tekintve, hogy a szuperkupáért minden évben a bajnokság és a lengyel kupa győztese csap össze, csakúgy, mint a legtöbb országban. Mondani sem kell, hogy a kormány számára nem volt túl kellemes visszhangja a megnyilatkozásnak, mely azt sejteti, hogy a miniszterasszony nem éppen naprakész az elvben általa felügyelt tárca ügyeiben.

Nagy hiba, gyenge alibi: az ACTA

Az igazi öngól azonban az ACTA (Hamisítás Elleni Kereskedelmi Megállapodás) aláírása volt, ami kevés helyen kavart akkora vihart, mint Lengyelországban. Donald Tusk nem csak kénytelen volt ismét beismerni a hibát, a konzultáció és a részletes elemzés elmaradását, de saját legfőbb támogatói (a városi fiatalok) haragját is kivívta.

Már régóta nagy feszültséget és parázs vitákat generált Lengyelországban a nemzetközi egyezmény, elsősorban az internetes szólásszabadság esetleges korlátozásával kapcsolatban. Bár több kormányzati oldalt is feltörtek a tüntetők, a kormány igyekezett megfelelni az EU elvárásainak, különösen arra való tekintettel, hogy a szerzői jogok védelme egyelőre meglehetősen alacsony szintű Lengyelországban. A kormány tehát nem mérte fel a valós következményeket, ráadásul a média is segített elbagatellizálni a kérdést. Az országban a tél közepén is több tízezres tüntetések voltak, amik finoman szólva sem kaptak megfelelő figyelmet a fő sajtóorgánumoktól, gyakran még cinikus beszámolók is születtek. Sokat elmond, hogy az elsőszámú lengyel bulvároldal, a Pudelek szerkesztői érezték úgy pár hete, hogy nekik kell párbeszédet kezdeményezni a témáról, ha már más ezt nem teszi meg. A cikk közel tízezer megosztást kapott és még a vezető lengyel napilap, a Gazeta Wyborcza is válaszra méltatta az írást. A cikk szerint senki nem néz szembe azzal, hogy hosszú idő után először nő fel egy olyan generáció, akik jövője sokkal komorabb, mint szüleiké, és akiktől az olcsón elérhető kultúrát és a szabad véleménynyilvánítás lehetőségét is elvenné az ACTA.

A kormány aláírta az egyezményt és kezdetben a miniszterelnök is úgy nyilatkozott, nem engednek a hackerek zsarolásának. Pár hét leforgása alatt azonban annyira szembetűnővé vált az ellenállás, hogy a kormány kénytelen volt engedni. Tusk először személyesen tartott kérdések és válaszok óráját a témában, majd bejelentette, hogy nem ratifikálják az egyezményt, amíg nem kerül sor részletes vizsgálatra a szabadságjogok korlátozása kapcsán. Az ACTA-val kapcsolatos legnagyobb ellenérzést kiváltó kérdésben, a „titkosság” kapcsán is változtatott a kormány az álláspontján, és közölte, minden birtokában lévő anyagot nyilvánosságra hoz az ügyben.

Ebben az esetben a kormánynak rendkívül gyorsan kellett lépnie, hiszen éppen hagyományos bázisát a magasan képzett városi fiatalokat fordította maga ellen. A kormányfő elismerte, hogy az aláírást nem előzte meg kellő konzultáció, amiért „rendkívül dühös” munkatársaira, valamint jelezte, személyesen is nagy figyelmet szentel majd a részletes vizsgálatnak. A kiszivárgott információk alapján korábban a kulturális tárca vezetőjét, Bogdan Zdrojewski-t bízták meg az előkészítéssel, így akár az ő pozíciója is veszélyben lehet, elvégre Tusktól saját választói most azt várják, mutassa meg, hogy úrrá tud lenni az utóbbi hetek káoszán és képes valódi vezetőként viselkedni. Az elmúlt héten mindenestre felfüggesztette a ratifikációs folyamatot és a hétvégén már arra kérte az Európai Parlamentet, hogy ott se szavazzák meg az egyezmény életbeléptetését.

„Tévedtem, és hiba lenne fenntartani egy tévhitet. Az egyezmény nem felel meg a 21. század valóságának. A tulajdon védeleméért folyó harcnak a szabadságjogokat is tisztelnie kell…” – jelentette ki Donald Tusk. Az eddig is köztudott volt, hogy a Polgári Platform és maga Tusk is az ideológia elé helyezi a pragmatizmust és nem csinál presztízs-kérdést álláspontja megváltoztatásából. Kérdés azonban, hogy a fordulat mennyire lesz hiteles a választók szemében, vagy mennyire fogja azt a benyomást kelteni, hogy a kormányfő nem kellően keménykezű politikus. Az ellenzék régóta ez utóbbi érzelem erősítésére játszik, az elmúlt időszakban pedig a média is keményebb a kormánnyal szemben.

Okok és következmények

A Polgári Platform régóta kettős alapra építi politikáját, januárban pedig mindkettő valamelyest megingott. A legfontosabb az önként felvett technokrata szerep volt. Bár éppen ez teszi némileg szürkévé a kormányt, a Jog és Igazságosság érzelem-alapú politizálása mellett azonban mindig azt az üzenetet hordozta, hogy a „szakértelem nálunk van”. A választások környékén eddig kifejezetten hatásos volt a „lehet, hogy nem mi vagyunk az álomkormány, de az alternatívához képest mi képviseljük a biztonságot és szakértelmet” -típusú megközelítés. Ezeket a szólamokat pedig az elmúlt években sikeresen támasztották alá a gazdasági eredmények is. Az említett sorozatos fejetlenségbe torkolló hibák tehát éppen ezt a gondosan felépített képet sebezték meg. Bár a káoszt követően sikerült többé-kevésbé rendezni az összes problémát, könnyen lehet, hogy fejek is fognak hullani a kormányban. Donald Tusk nem az indulatos politikus mintaképe, de valószínűleg ő is és PR csapata is tisztában van vele, hogy egy ilyen szerencsétlen hónap után erőskezű, döntésképes kormányfőt kívánnak látni saját választói. Persze azt sem szabad elfelejteni, hogy Lengyelországban még négy évig nem lesznek választások, nem véletlenül időzítette mostanra a kormány a kényes kérdések megvitatását (például a nyugdíj-reform). Nincsen tehát feltétlen azonnali döntéshelyzet, a PO bízhat a PiS elrettentő-faktorában is, ami a másik stabil pont a nagyobbik kormánypárt politikájában.

Ez az, ami a tavalyi választási kampányt is meghatározta. Az ellenzéki PiS radikalizmusa és nacionalista retorikája a döntő pillanatokban a bizonytalan szavazókat mindig a Polgári Platform felé sodorja. Vagyis az alternatív opciótól való félelem mindig sok szavazatot hoz számukra. Ezt a jelenséget nevezte egy lengyel újságíró rendkívül találóan PiS-védőoltásnak. Ennek a kivetülése a médiában is megfigyelhető: választásokhoz közeledve feltűnően kesztyűs kézzel bánnak a fő orgánumok a kormánnyal. Most azonban, hogy a következő választások ilyen távolságban vannak, a sajtó sem fukarkodik a kritikákkal. A Jog és Igazságosság ugyanakkor nem igazán tudta kihasználni a kormány botladozását, miután minden esetben késve és nem túl kreatívan reagált. Az ACTA ügyével kapcsolatban például gyakorlatilag egészen az elmúlt hétig nem emelte fel szavát, pedig ezúttal akár a csalódott PO-szavazók elhódítására is esélye lehetett volna. Az elpártoló szavazóknak azonban csak egy része hajlik más pártok felé, többségük inkább bizonytalan.

A kormány tehát korábbi támogatóitól is súlyos kritikát kapott, ám továbbra sincsen kényszerhelyzetben. Gyakorlatilag a kormányfőn és tanácsadóin múlik, hogy szükségét érzik-e az erődemonstrációnak és kijelölik-e a bűnbakokat, vagy a kormány, szavazói előtt némileg arcát vesztve, halad tovább és bízik abban, hogy négy év alatt elfelejtik a mostani hibákat a választók. Feltéve, hogy nem lesznek újabbak.