Kadhafit is éltették a szomorú szerb évfordulón

Immár 12 év telt el azóta, hogy a NATO megkezdte háborúját Szerbia és a Milosevics-rezsim ellen. Csütörtökön többnyire csendben, méltóságteljesen emlékeztek a légicsapások áldozataira. A távoli líbiai háború hírei azonban némileg beárnyékolják a megemlékezéseket és bizonyos körökben egy különös Kadhafi-kultusz kezd kibontakozni.

Újra megszólaltak a légvédelmi szirénák

Szerbia történelmének kitörölhetetlen részévé vált 1999. március 24. Ezen a napon NATO elindította a „Szövetséges Erő” fedőnevű akcióját, melynek során a katonai szervezet harci repülőgépei 78 napon keresztül támadtak katonai és más, stratégiailag fontos célpontokat. A különböző szervezetek véleménye megoszlik az elhunytak számát illetően. A Human Rights Watch emberjogi szervezet 500 főre teszi a civil áldozatok számát, szerb források ugyanakkor 2000, sőt 3000 főről is beszélnek és 12 ezer sérülttel számolnak.

Szerbiában a megemlékezések alkalmából sem felejtették el megemlíteni, hogy iskolák, kórházak, hidak, tehát civilek által használt célpontok is megsemmisültek, az emberéletekben elszenvedett veszteség pedig soha nem lesz pótolható. A Vecernje Novosti szerb napilap azt is felvetette, hogy becslések szerint a vétlen áldozatok fele koszovói albán volt, holott az egész akció éppen az ő életük védelmét volt hivatott szolgálni, hiszen az indokot a szerb katonaságnak és rendőrségnek tulajdonított koszovói vérengzések váltották ki.

Csütörtökön országszerte újra bekapcsolták a légvédelmi szirénákat, emlékezve a támadás kezdetére. A Belgrád melletti strazevicai dombon lévő katonai emlékműnél a szerb belügyminiszter, Ivica Dacic helyezett el koszorút és elmondta, hogy mindenki ártatlan, aki meghalt a bombázásokban, függetlenül attól, hogy katona, vagy civil volt az illető. „Minden szerb párt és politikai erő kötelessége, hogy emlékezzen azokra az emberekre, akik a legfontosabb dolgot adták azért, hogy megvédjék hazájukat: az életüket”– hangzott el Dacic beszédében.

A fővárosban Dragan Dilas polgármester a Tasmajdan Parkban elhelyezett „Miért?” nevet viselő emlékműnél emlékezett meg a Szerb Rádió és Televízió (RTS)16 elhunyt munkatársára, akik április 22-ről 23-ra virradó éjjelen estek áldozatául a bombázásoknak. Az újságírók családtagjai azóta is szerb belügyminisztériumot hibáztatják a tragédiáért, mivel szerintük az nem evakuálta időben a civileket a helyszínről.

Árnyak az emlékezés felett

Nis városában, mely különösen sokat szenvedett a légicsapások miatt, a szerb rendőrség és hadsereg képviselői vettek részt hivatalos koszorúzáson. A városban a Politika napilap adatai szerint 120 épület semmisült meg a háború 78 napja alatt,  összesen több mint 320 bomba- és rakétatalálat érte a települést.  A belügyi szervek mellett a háborús veteránokat tömörítő csoport egy nem hivatalos tüntetést rendezett csütörtökön, melynek célja, hogy a kormány nagyobb megbecsülésben részesítse egykori katonáit.

Az egyik legjelentősebb szerb politikai erő, a Radikális Párt (ennek korábbi vezetője az a Vojislav Seselj, aki jelenleg a hágai Nemzetközi Bíróság előtt áll háborús bűnök vádjával) parlamenti frakciójának vezetője, Dragan Todorovic a szerb gyásznap kapcsán elmondta, hogy pártja teljes mértékben a líbiai diktátor Kadhafi mellett áll, hiszen a szerbek már átélték azt, hogy mit jelent egy nyugati katonai agresszió és mit jelent az, ha az USA és szövetségesei egy kis ország belügyeibe avatkoznak. Ezzel összhangban a szerb radikálisok március 27-re tüntetést hívtak össze Belgrádban, melyen a líbiai légicsapások ellen tiltakoznak majd.

Közben a szerb online világban szinte egy mini Kadhafi-kultusz kezd kibontakozni. Különböző közösségi oldalakon sorra alakulnak a diktátort éltető csoportok, blogok szentelik tartalmukat a líbiai rezsim iránt érzett szolidaritásnak, a videómegosztó portálokon pedig egyre több szerb készítésű, Kadhafit éltető anyag jelenik meg. Szerb sajtóértesülések szerint az elmúlt héten szerbiai hackerek többször is támadást intéztek különböző Kadhafi-ellenes weboldalak ellen.

A Kadhafi-kultusz terjesztésében a kormányerők nem vesznek részt, még akkor sem, ha Vuk Jeremic külügyminiszter elszomorítónak nevezte a líbiai katonai akciót, de közölte azt is, hogy kormánya elfogadja az ENSZ döntését. Elemzők arra figyelmeztetnek, hogy ha Szerbia valóban komolyan gondolja azt, hogy az évtized végére az Európai Unió tagja lesz, akkor a politikai elitnek távol kell tartania magát a líbiai rezsimhez hasonló kormányok pusztán szóbeli támogatásától is.