Bioüzemanyag: nagyot álmodott az EU

Teljesíthetetlen az EU által kitűzött bioüzemanyag-cél, bizonyítja egy holland doktori disszertáció.

Az Eindhoveni Műszaki Egyetem kutatója, Anna Sues doktori disszertációjában azt a kérdést vizsgálta, hogy az Európai Unió bioüzemanyag-használati irányzata teljesíthető-e. Az EU azt a célt tűzte ki magának, hogy 2020-ig tíz százalékra növeli a bioüzemanyagok használati arányát a közúti közlekedésben. Sues statisztikai adatokból kiszámolta, mekkora mennyiségű nyersanyag áll rendelkezésre a tagországokban üzemanyag termelésre. Az adatgyűjtés során -EU irányelveknek megfelelően- azokat a forrásokat vette figyelembe, amelyekből fenntartható módon fedezhető az biomassza igény. Így például erdőkivágások, illetve energiaültetvények nem szolgáltathatják a szervesanyagot. A vizsgálat eredménye azt mutatta, hogy minden rendelkezésre álló alapanyag lehető legkedvezőbb módon történő hasznosítása esetén is legfeljebb kilenc és fél százalékra lehetne növelni a bioüzemanyagok arányát a közlekedésben. Mivel a gyakorlatban még ez is megvalósíthatatlan, az EU erőfeszítései az irányzat teljesítésére biztos kudarcra vannak ítélve.

Disszertációjában a kutató azzal a kérdéssel is foglalkozott, hogy a biomasszában lévő energia hogyan használható ki legelőnyösebb módon a közlekedésben. Ehhez három kritérium -az energiaátalakítás hatásfoka, gazdaságosság, illetve környezeti hatás- szerint megvizsgálta az üzemanyag belső égésű motorokban történő hasznosítását, valamint az elektromos autókhoz való áramtermelés lehetőségét. A számítógépes szimulációk és kiterjedt indikátorrendszer segítségével elvégzett felmérés eredményei szerint az elektromos autók tűnnek jobb megoldásnak. Emellett szól, hogy biomasszából hatékonyan állítható elő áram. Továbbá az áramtermelés kisebb erőművekben is lehetséges, ami csökkenti a szállítási igényt. Végül az elektromos autók jó hatásfokúak és tiszták. Sues egy olyan adóztatási rendszert is javasolt, mely előmozdítaná a bioüzemanyagok használatát. Az elképzelés lényege, hogy a fogyasztók a fosszilis üzemanyagokat ugyanazon az áron vásárolnák, mint az egyelőre drágább bioüzemanyagokat. Ez csak néhány százalékkal emelné az üzemanyagárakat és azt jelentené, hogy amíg az alternatív üzemanyagok költségesebbek, minden fogyasztó támogatná azok előállítását és egyben hozzájárulna a szén-dioxid kibocsátás csökkentéséhez.