Obama afroamerikaiként szólalt fel

Soron kívüli felszólalásban beszélt Obama a hétvégén az elmúlt hetekben nagy médiavisszhangot kapott Zimmerman-ügyről – számol be róla a Washington Post. Zimmerman felmentése nem csak a tárgyalások médiaközvetítésének és az esküdtszék befolyásolásának kérdéseit feszegeti megint, hanem ebben az esetben a rasszizmusét is. A tárgyalás óta eltelt héten több tüntetést szerveztek a Martin halálának megtorlását követelők.

Obama most személyesebb hangot megütve így reagált: „35 éve én is Trayvon Martin sorsára juthattam volna”. Beszéde elején felsorolta azokat megkülönböztetéseket, amikkel egy afroamerikai férfi akár nap mint nap találkozhat: amikor a biztonsági őrök követik őket egy áruházban, amikor az autók zárja kattan, ahogy elsétálnak mellette, amikor a nők idegesen, lélegzetvisszafojtva szorítják a táskájukat egy liftben, ha beszállnak melléjük. Ezeket mind átélte ő is fiatalkorában – állítja az elnök.

Statisztikai adatokról beszélt, hogy az afroamerikai fiatalok valóban nagyobb részben jelennek meg az igazságszolgáltatásban – mind áldozatként, mind pedig elkövetőként -, és arról, hogy az egész afroamerikai közösség tökéletesen tisztában van ezzel. A problémájuk, csak azzal van, amikor az egészet nem helyezik kontextusba, vagy a kontextust megpróbáljuk letagadni. A kontextust, hogy az egész agresszivitás, ami nyílvánvalóan kimutatható, az a történelem folyománya.

Egy négylépéses programot ajánlott, amivel elősegíthetnénk, hogy az ilyen esetek ritkábban forduljanak elő: először is a rendőrség és az igazságszolgáltatás helyi kiképzését, hogy megszűntessék a bizalmatlanságot, elsősorban nagyobb figyelemmel a faji alapú profilozásra, hogy így a közösségek rendőrségbe vetett bizalmát javíthassák. Másodrészt felvetette, hogy felül kéne vizsgálni azokat a törvényeket, amelyek nagy valószínűséggel támogathatják az ilyen fegyveres összetűzéseket ahelyett, hogy megelőznék azokat.

Harmadrészt annak szükségességéről beszélt, hogy az afroamerikai fiatalokat valamilyen formában pozitív visszajelzésekkel erősítsék meg, ne folyton a kritikákat hallják – amik csak felerősítik az agresszivitásukat. Végül pedig arra szólította fel hallgatóságát, hogy nézzenek egy kicsit a lelkükbe és merjenek gondolkozni a rasszizmusról és egyéb faji kérdésekről. Úgy véli, a megrendezett politikai beszélgetések semmi haszonnal nem járnak, és többnyire annyira túl vannak politizálva, hogy a résztvevő felek gyakorlatilag bezárva maradnak az eredeti álláspontjukba és semmi előremenetel nem történik.

A beszéde után kérdéseket nem fogadott.