Április kegyetlen volt az amerikai munkaerőpiacon: a Munkaügyi Statisztikai Hivatal adatai szerint több mint 20 millió amerikai vesztette el az állását, aminek következtében a munkanélküliségi ráta 14,7 százalékra – az 1940-es évek óta nem látott szintre – emelkedett. Ezek a számok azonban nem mondanak el mindent a koronavírus-járvány amerikai munkaerőpiacra gyakorolt hatását illetően.
A jelentés komor – bár a körülmények tekintetében meglepőnek nem mondható – olvasmány:
- nagyjából annyi állás szűnt meg, mint amit az elmúlt tíz évben teremtettek;
- a szám messze meghaladja a 2007 decemberétől 2009 júniusáig tartó recesszió során elveszített 8,7 millió munkahelyet, és arra enged következtetni, hogy a második negyedévben az amerikai GDP akár 30 százalékkal eshet;
- a hetven éves múltra visszatekintő jelentés történelme során soha ilyen rossz adatokat még nem közöltek;
- az amerikai szabadidős tevékenységekkel foglalkozók és vendéglátósok csaknem fele elvesztette az állását.
Az elemzők mindemellett nem sok hasznát látják a korábbi válságokkal és a visszaesésekkel történő összehasonlításnak, mivel az Egyesült Államok korábban soha nem állította le szándékosan a gazdaság mintegy 30 százalékát.
Ráadásul ez a mostani helyzet sok más dologban is különbözik a korábbiaktól. A pénteken közölt adatok ugyanis nem feltétlenül tükrözik a valóságot: például nem biztos, hogy pontos képet adnak az áprilisi jövedelmekről. A The New York Times értesülése szerint a szövetségi ösztönző hetente 600 dollár pluszt jelentett a munkanélküliségi segélyen felül, ami így majdnem minden államban magasabb volt a normál átlagfizetésnél. Bár a támogatás csak ideiglenes, és az összegek államoktól függően változnak, ez lényeges különbség a korábbi válságokhoz képest, amikor nem beszélhettünk ilyen “korrekciókról”. Ugyanez a helyzet az 1200 dolláros egyszeri segéllyel: a háztartások nem tapasztalják a jövedelem olyan szintű csökkenését, mint ami a lehangoló statisztikákban látszik.
Emellett csakúgy, ahogy a járvány előtti rekord alacsony a munkanélküliségi ráta nem adott teljes képet, a jelenlegi számok hasonló problémát jeleznek: a jelentésből ugyanis kihagyták azokat a munkanélkülieket, akik nem keresnek munkát; 18 millió főt pedig “átmenetileg elbocsátottként” tartanak számon – az azonban egyelőre rejtély, hogy ezt a rengeteg embert valóban újra alkalmazásba veszik-e, amint véget ért a járvány. A korlátozások feloldása után ugyanis a kereslet valószínűleg – sőt, borítékolható, hogy – csak nagyon lassan fog beindulni; az elején például biztosan nem sokan fognak étterembe járni vagy csak úgy általánosságban költekezni.
Sajnos mindezek fényében kijelenthetjük, ami már eddig is nyilvánvaló volt: az amerikai gazdaság mesterséges kómában van – és bármennyire is szeretné a kormány mielőbb újraindítani, nem tudni, ez mikor és hogyan fog bekövetkezni. Az mindenesetre biztos, hogy nem lesz egyszerű menet.
Forrás: Reuters / Kitekintő