Ha Cyril Ramaphosa dél-afrikai elnök komolyan gondolja, hogy megpróbálja bevonzani a külföldi befektetéseket, amire az országának nagy szüksége lenne, akkor azt igen furcsa módon teszi. Kormánya és a hatalmon lévő Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) párt olyan politikát folytatnak, amely minden bizonnyal aggasztja a külföldi befektetőket, és pontosan azoknak az embereknek árt, akiknek elvileg segíteni akarnak.
A Dél-afrikai Köztársaság gazdasága bajban van. A munkanélküliség elérte a 27 százalékot – illetve ha beleszámoljuk a rendre elutasított álláskeresőket, akkor a 35 százalékot. A költségvetési hiány és a folyó fizetési mérleg hiánya növekedett. Az ásványi anyagok iránti kereslet csökkenése és az emelkedő olajárak miatt ráadásul az afrikai országot érzékenyen érinti Törökország líra-válsága, amely megrémítette a külföldi kötvénytulajdonosokat. Nem csoda hát, hogy a „Ramaphoria”-ként emlegetett jelenség, amely Jacob Zuma korábbi elnök februári távozását követte, mára elhalványult.
Ramaphosa ugyanis sokáig élvezte a nép bizalmát, lévén hangsúlyozta Dél-Afrika gazdasági növekedésének, az idegenforgalom, illetve a fiatalok foglalkoztatásának szükségességét. Ezeket az ígéreteket többnyire az ellenzéki pártok is pozitívan értékelték, és remélték, hogy az új elnök valódi változást hoz, ugyanakkor fennállt annak a lehetősége, hogy ugyanazokat a hibákat követi majd el, mint Jacob Zuma, akinek hírnevét korrupciós botrányok sora tépázta meg.
Természetesen a Zuma-évek katasztrófáinak rendbe tétele nem megy egyik napról a másikra, Ramaphosa azonban most azzal fenyeget, hogy ezt a feladatot még nehezebbé teszi azáltal, hogy lepaktál a populistákkal, így pedig gazdasági bizonytalanságot teremt és aláássa a befektetői bizalmat.
Az elnök leghibásabb javaslata egy olyan alkotmánymódosítás, amely lehetővé tenné, hogy egyes földterületeket kompenzáció nélkül kisajátítsanak. Dacára annak, hogy Donald Trump amerikai elnök Twitter-bejegyzései a földek elkobzásáról és a gazdák elleni támadásokról meggondolatlanok és pontatlanok, Ramaphosa javaslata felzaklathatja a befektetőket, és ezáltal veszélyeztetheti Dél-Afrika kereskedelmi előnyeit az Egyesült Államokkal az AGOA (African Growth and Opportunity Act – Afrikai növekedés és lehetőség törvény) égisze alatt, amely egy 2000-ben elfogadott kereskedelmi törvény, és ami az arra jogosult szubszaharai országok számára hivatott megkönnyíti az amerikai piacra történő bejutást.
- Trump szokása szerint Twitteren okoz zűrt
A Reuters szerint Trump Twitter-üzenete a konzervatív Fox News televízión sugárzott egyik műsorra lehetett válasz, amelynek fő témája a dél-afrikai földkérdés, és a fehér farmerek ellen elkövetett gyilkosságok voltak. A dpa német hírügynökség emellett fontosnak tartotta megjegyezni, hogy Trump Twitter-bejegyzésével ellentétben nem koboztak el földet fehér farmerektől, a földkérdésről jelenleg élénk társadalmi vita zajlik, és egy parlamenti bizottságot is létrehoztak nyilvános meghallgatásokra.
Mindettől függetlenül Dél-Afrikában a mezőgazdasági földterületek eloszlása továbbra is nagyon egyenlőtlen: a fehérek – azaz a lakosság 9 százaléka – kezében van a magántulajdonban lévő mezőgazdasági területek több mint kétharmada. Ráadásul a már újra szétosztott földterületek 70 százaléka parlagon hever, köszönhetően annak a politikának, amely miatt a fekete gazdák nem rendelkeznek megfelelő felszereléssel az új birtokok megművelésére.
A földtulajdonnal kapcsolatos bizonytalanságok fokozódása a beruházások csökkenését és a termelés károsodását vonzza maga után, végül pedig növeli az élelmiszerek költségeit a legszegényebbek számára. Az újbóli elosztás önkényes felgyorsítása helyett az elnöknek elsősorban arra kellene összpontosítania, hogy egyáltalán működjön a folyamat.
Cyril Ramaphosa dél-afrikai elnök egy kérdésre válaszol a parlamentben Fokvárosban 2018. március 14-én (újra kiadva 2018. augusztus 23-án). (EPA/NIC BOTHMA)
Hasonló faji egyenlőtlenséggel és megosztottsággal találkozhatunk egyébként a bányászati szektorban is. Dél-Afrika rendelkezik a világ legnagyobb platina és mangán tartalékával, valamint más értékes erőforrásokkal, amelyeknek termelése együttesen a gazdasági teljesítmény 7 százalékát teszi ki. Ám a nyersanyagárak csökkenése és a költségek növekedése miatt ez aligha a legjobb időpont egy új bányászati charter bevezetésére, amely szigorúbb kötelező előírásokat jelentene a vállalatok számára, beleértve a közösségek és munkavállalók 5 százalékos tulajdoni hányadát.
Ramaphosa indítékai elég nyilvánvalóak: ő és pártja nyomás alatt állnak, hogy elegendő támogatottságot szerezzenek a jövő évi választásokon. Az elnöknek meg kell küzdenie az ANC-n belüli megosztottsággal, valamint a párton kívüli radikális politikusokkal, kezdve a párt egykori tagjával, Julius Malemával, aki ékes szószólója a földelkobzásnak, valamint az ingyenes egyetemi oktatást és a dél-afrikai központi bank államosítását is támogatja.
A Demokratikus Szövetség (DA), az ANC másik nagy riválisa két évvel ezelőtt jelentős győzelmeket ért el a helyhatósági választásokon. Ramaphosa most amiatt aggódhat, hogy az általa indított korrupciós nyomozás visszaüthet, emlékeztetve a szavazókat az ANC korábbi gonosztetteire.
A külföldi befektetések iránti igény azonban jó ok lenne arra, hogy az elnök ellenálljon a populizmus csábításának. Ramaphosa és az ANC számára az jelentene eredményeket és újabb szavazókat, ha:
- megduplázná a dél-afrikai költségvetési problémák megoldására tett erőfeszítéseket;
- megfékezné a korrupciót, amely több milliárd dollárt falt fel állami beruházások formájában;
- tenne azért, hogy megőrizzék az ország intézményeinek integritását;
- valamint javítaná az egészségügyi, oktatási és egyéb közszolgáltatásokat.
Az apartheid évtizedeiben mélyen beágyazott egyenlőtlenségek kezelése tehát bizonyítékokon alapuló jogorvoslatokat igényel, nem pedig populista játszmákat.
Forrás: Bloomberg / Wikipédia / MTI/Reuters/dpa