Már csak bő három hét van hátra a parlamenti választásokig Romániában, a két legnagyobb politikai tábor pedig bemutatta választási programját. A baloldali és jobboldali szövetségek szinte szóról szóra ugyanazt ígérik a választóknak: látványos jólétet és fejlődést, mindezt persze egy meg nem határozott jövőbe tolva. A szokásos mézesmadzagok mellett a legfontosabb kampánytémák továbbra is a jogállamiság, a schengeni csatlakozás, illetve a korrupció. A közvélemény-kutatások folyamatosan a kormányzó Szociálliberális Uniónak (USL) jósolnak kényelmes parlamenti többséget, a vesztésre álló jobboldal pedig egyetlen utolsó kártyával rendelkezik, amelynek kijátszása azonban újra káoszba döntheti az országot.
A múlt héten bemutatásra került a december 9-i választásokra készülő román pártok és pártszövetségek programja. Az egyik online napilap, a Gândul.info összehasonlította a két legnagyobb rivális, a baloldali Szociálliberális Unió (USL) és a jobboldali Igaz Románia Szövetség (ARD) választási ajánlatát. Az összeállításból első ránézésre kiderül, hogy a két tömörülés kínálata szinte teljesen megegyezik, mindketten egy kétes jövőben, a 2012-2016-os ciklus végén beteljesülő jólétet és fejlettséget ígérnek. A minimálbér emelése, az adók és szociális illetékek csökkenése, az autópályák hosszának megtöbbszöröződése prioritásként szerepel mindkét fél számára.
Az egyetlen különbség talán az adócsökkentés mikéntjében van, a szociálliberálisok ugyanis progresszíven csökkentenék a jelenlegi tizenhat százalékos egykulcsos adót, két kisebb – egy nyolc és tizenkét százalékos – adókulcs bevezetésével, az ARD pedig megőrizné az egykulcsos rendszert, ám tizenhatról tizenkét százalékra csökkentené a járulék mértékét.
A semmitmondó politikai program nem romániai sajátosság, és nem is idei újdonság. Igaz talán a kétezres évek közepén volt egy időszak, amikor úgy tűnt szakpolitikai értelemben is kikristályosodik a bukaresti jobb- és baloldal, ám végülis a Traian Băsescu államfő személyisége mentén kialakult törésvonal felülírta ezt, és némi módosítással újratermelte a kilencvenes évek hasonlóan személyelvű politikai törésvonalrendszerét. Ami meglepő, hogy a programba foglalt ígéretek a korábbi évekhez képest sokkal visszafogottabbak. Míg négy éve a jelenlegi riválisok összefogva két kézzel szavazták meg a közalkalmazotti bérek ötven százalékos emelését, most sokkal szerényebb ígéretekkel álltak elő.
A visszafogottság leginkább abból fakad, hogy többé-kevésbé már most borítékolható a voksolás kimenetele. A legutóbbi felmérések szerint az USL megszerzi a szavazatok ötvenhét százalékát, s így kényelmes többséget szerezhet, anélkül hogy túlzottan nagy elvárásokat keltene az új ciklussal kapcsolatban. Az idén májusig kormányzó Demokrata-Liberális Párt köré szerveződött Igaz Románia Szövetség tisztában van azzal, hogy a gazdasági válságban hozott megszorító intézkedések miatt a választók egy jó része továbbra sem adná rá a voksát, bármit is ígérne.
Mindezek ellenére a kampány nem fullad teljes unalomba, a román politikában mindig történik valami, ami felrázza a tévé előtt szunnyadó polgárokat. Ha más nem, mindig akad egy korrupciós botrány vagy összeférhetetlenségi ügy. A napokban a Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) egy demokrata-liberális képviselőt ért tetten és vádolt meg befolyással való üzérkedéssel. Közben a Nemzeti Fedhetetlenségi Ügynökség (ANI) a szociálliberális Ponta-kormány négy tagjának vagyonosodási körülményeit vizsgálja. Victor Ponta miniszterelnök az államfő felől érkező politikai támadásként hessegette el az ügyet, és utasította vissza azokat, akik a miniszterek lemondását kérték.
A korrupció tehát folyamatosan a kampány-listán van, a harcba pedig szokás szerint a jobboldalhoz közel álló Traian Băsescu köztársasági elnök is beszállt. A megbuktatását célzó sikertelen nyári kísérlet óta hosszú hónapokig hallgató államfő most erőteljes támadást intézett a kormány ellen, a korrupció mellett a jogállam helyreállításának elmulasztásával vádolta meg a balliberális tábort. Mint ismeretes, a Victor Ponta vezette kormány nyáron több olyan jogállamellenes lépést is tett, amelyek felháborították a nemzetközi közvéleményt, és az Európai Unió határozott beavatkozását is kiváltották. A politikai ámokfutás azonban nem érte el végső célját, az államfő eltávolítását, ellenben a brüsszeli rosszallás igen nehéz helyzetbe hozta a kormányzó eliteket.
Băsescu most, három hónappal a politikai válság lejárta után tetemre hívta az USL-t, és megvádolta őket, hogy mind a mai napig nem teljesítették az Európai Bizottságnak (EB) ígérteket. Meglátása szerint, a jogállam rossz minősége tükröződni fog a Bizottság decemberi igazságszolgáltatásról szóló jelentésében is. A „katasztrofális” jelentés azt is nehezményezni fogja, hogy a Parlament újra elkezdte mentelmi jog mögé rejtegetni az ügyészek által vizsgált politikusokat. Băsescu szerint e problémák miatt Románia schengeni csatlakozása csak mind tovább tolódik.
Újságírói kérdésre azt is elmondta, a választások után olyan miniszterelnököt fog kinevezni, aki a nemzeti érdeket szolgálja. E kijelentés felháborodást keltett a szociálliberálisok között, hisz ők attól félnek, hogy függetlenül a választási eredményektől az államfő nem fogja újra Victor Pontát felkérni a kormányalakításra, hanem valaki mást nevez meg. Elemzők szerint Băsescu kijelentését kampányjellegűként kell értelmezni, az államfő csak sugallni akarta, hogy Pontát nem tartja „a nemzeti érdek” szempontjából megfelelőnek. Ám annak kevesebb az esélye, hogy valóban megtagadja újabb miniszterelnöki kinevezését, ugyanis akkor az USL-s többség újra megpróbálná őt eltávolítani.
Pedig a Băsescu-közeli ARD-nek az jelentené az egyetlen esélyt, ha az elnök valóban megtagadná Ponta kinevezését, és olyan valakit jelölne ki, aki kettészakíthatná a szociálliberális tábort. Az így kialakult felfordulásban az ARD könnyebben manőverezhetné vissza magát a hatalomba. Ez a forgatókönyv azonban további politikai instabilitást és válságot eredményezne, és Romániának épp ez nem hiányzik.
Az elmúlt négy év gyakori kormányváltásai, a képviselők és szenátorok disszidálásai, az ellenzéki parlamenti sztrájk, és ezek csúcspontjaként a nyári politikai válság erősen kikezdték Románia működését. Amire most mindenkinek szüksége van, az a stabilitás. Ezen a ponton talán az is mindegy, hogy milyen színezetű és minőségű lesz az új kormány, csak az számít, hogy négy évig egy kényelmes többségű, stabil testület álljon az ország élén.