Szinte az összes európai országgal ellentétben Svédországban nem vezettek be szigorú és kötelező korlátozó intézkedéseket, mindössze ajánlásokat fogalmaztak meg arra vonatkozóan, hogy amennyiben lehetséges, dolgozzunk otthonról, kerüljük a nem feltétlenül szükséges utazásokat és csak az 50 főnél nagyobb események megrendezését tiltották meg.
Svédország azért választotta ezt az utat, mert hosszabb távra gondolkodott: mielőbb el akarta érni a nyájimmunitást. Bár az itteni halálozási ráta hétszerese Finnországénak, és több mint háromszorosa a dániai értéknek, még mindig jóval alacsonyabb, mint Nagy-Britanniában, Spanyolországban vagy Franciaországban. Összességében tehát elmondható, hogy a svédek módszere többé-kevésbé bevált, miközben az élet ha nem is ugyanúgy, de egy picit csendesebb formában folytatódott.
A kérdés csak az, hogy jobban jártak-e így?
A svédek önkéntes távolságtartási hozzáállása visszaköszön a statisztikákban is: a tömegközlekedési eszközök igénybevétele jelentősen csökkent, az emberek harmada úgy nyilatkozott, hogy megpróbálják elkerülni a munkába járást és inkább otthonról dolgoznak, az éttermek napi forgalma pedig mintegy 70%-kal esett az egy hónappal korábbi adathoz képest.
Azt, hogy ez a megközelítés sikeres lesz-e, az idő fogja eldönteni. Az európai országok nemrég kezdték meg a korlátozások lazítását, és a fő kérdés az, hogy a nyitással elindul-e egy újabb fertőzési hullám, ami újabb halálesetekhez vezet. Ha igen, akkor Svédország kétségtelenül előnyben lesz, mert a svéd szakértők szerint júniusra Stockholm eléri a 40-60%-os „átfertőzöttséget”, ami lényegesen magasabb, mint a lezárt európai országokban mért 5% körüli értékek.
A teljes cikk az Economist oldalán, angol nyelven érhető el.
Tovább olvasom →