Palagáz, energiabiztonság és korrupció: interjú egy lobbistával

A korábbiakban a Kitekintő több cikkben és elemzésben foglalkozott a lengyel palagáz kérdésével, valamint azzal, hogy a projekt esetleges sikere mit is jelenthet hazánk számára. Annak érdekében, hogy teljes képet kapjunk, megkerestük a „másik oldalt” is: a kitermelők lobbistájával, a Lengyel Kutatás-Kitermelési Ágazat Szervezetének igazgatójával, Marcin Zięba-val beszélgettünk.

A kormány legutóbbi törvénytervezete a palagáz-kitermelés szabályozására június közepén látott napvilágot. Elégedettek az ebben foglaltakkal?

Fontos kiemelni, hogy két törvényalkotási folyamat folyik párhuzamosan Lengyelországban, ami érint minket. Az egyik az energiahordozók adójáról szóló tervezet, amit a kormány már jóvá is hagyott. Ezzel kapcsolatban örülünk annak, hogy a kormány belátta az adóztatás kitermelés megkezdéséig (2020) való elhalasztásának szükségességét, valamint annak, hogy a teljes állami elvonás az ígéretek szerint nem fogja meghaladni a 40 százalékot. A másik tervezet előkészítése még folyamatban van, ez a kutatás és a kitermelés folyamatát szabályozó törvény. Ez az, amivel egyelőre nem vagyunk túl elégedettek. A fő fenntartásaink a nemzeti üzemeltető (NOKE) intézményének létrehozásával, valamint a kitermelési jog megadásával kapcsolatosak.

Ha jól gondolom, arra utal, hogy nem jár automatikusan a feltárást végző cégnek a kitermelési jog az adott feltárási területen, hanem újból pályázni kell arra.

Egyelőre valóban nem látjuk ezt folytonosságot biztosítottnak, pedig nagy szükség volna rá. Ugyanakkor a témában a lengyel mellett az EU-s jogalkotás is folyamatban van.

Az említett nemzeti üzemeltető részesedéssel bírna minden kiosztott koncesszióban, ezáltal beleszólást biztosítva az államnak a kitermelésbe és az árak meghatározásába. Az egész intézmény létrehozását ellenzik, vagy csak a tulajdonrész mértékével szemben vannak kifogásaik?

Több palagáz-kitermelő országban létezik ez a rendszer, és meglehetősen jól működik a tapasztalatok alapján. Ugyanakkor jóval tisztább szabályozásra lenne szükség a feladatkör és a jogok terén, hogy garantálni lehessen a kitermelők függetlenségét, különben ezek a cégek nem lesznek hajlandóak több pénzt fektetni az egyelőre semmi biztosítékot nem jelentő drága feltárásokba. Lengyelországban összesen mindössze 15 próbafúrást fejeztek be eddig, és legalább 200-ra lenne szükség ahhoz, hogy készen álljunk a kereskedelmi kitermelésre, vagy tudjuk, hogy ez egyáltalán lehetséges-e. Egyetlen ilyen fúrás összesen 20-23 millió dolláros befektetést igényel.

A híradások alapján a NOKE egyfajta rejtett adóztatást is jelent, ami miatt az állami elszívás meg fogja haladni a többször megígért 40 százalékot. Valóban ez az egyik fő konfliktusforrás Önök és a minisztérium között?

Pontosan. Az ezzel kapcsolatos nem adó jellegű kiadások az adókkal együtt már nagyban meghaladják ezt a szintet, ami miatt sikeres feltárás esetén is bizonytalan volna a befektetések megtérülése. De a jogalkotási folyamat még nem zárult le, ha a kormány el is fogadja ezt a megoldást, következik az illetékes parlamenti bizottságok előtti vita, ahol továbbra is változhat a tervezet. A labda még játékban van, mi pedig azon leszünk, hogy meghallgassák a javaslatainkat.

Felgyorsulhat ez a gyerekcipőben járó feltárási folyamat, ha végre elkészül a törvényi szabályozás, a befektető cégek pedig tisztán látják majd a kitermelés feltételeit?

El kell ismerni, hogy az eddigi feltárási ütem lassú. Ennek az egyik fő oka a jogalkotással kapcsolatos húzódó bizonytalanság. A másik pedig a központi és helyi adminisztrációs folyamat körülményessége. Már a fúrások megkezdéséhez szükséges engedélyek beszerzése is több száz napot vesz igénybe, pedig véleményünk szerint ez nem lehet több egy-másfél hónapnál egy jól működő rendszerben.

Látja bármilyen jelét annak, hogy ez a túlzottan bürokratikus rendszer komoly megreformálásra kerül a közeljövőben?

Néha felvillan a fény az alagút végén. Immár 5000 méteres mélységig lehetséges a fúrás a megszerzett koncesszió alapján, külön engedélyek beszerzése nélkül, míg eddig egy meglévő furat száz méteres mélyítése is külön környezetvédelmi tanulmányt igényelt. De rengeteg más helyen továbbra is komoly adminisztratív nehezítésekbe ütköznek a szolgáltatók. Ezeket a problémákat folyamatosan kommunikáljuk a kormányzat több szintje felé, és reméljük, hogy megértik ennek a jelentőségét.

Ezek a faktorok (a jogi bizonytalanság és az adminisztratív akadályok) állnak a Talisman Energy, az Exxon Mobile és a Marathon Oil lengyel palagáz-projektből való kivonulása mögött?

Ezeket az eseteket külön kell kezeljük. A Talisman a kanadai anyacég pénzügyi problémai miatt vonult ki, míg a másik két vállalat úgy ítélte meg a próbafúrások alapján, hogy az adott koncessziós terület nem rejt kereskedelmi szempontból jelentős gáztartalékot. Egyszerűen nem volt szerencséjük a megpályázott területtel.

Egy kicsit más vizekre evezve: néhány hónapja tele volt a lengyel sajtó a kormányhivatalnokok korrupciós ügyével a feltárási licencek kiosztása kapcsán. Önök kiadtak egy közleményt, ami a licencek kiosztásának homályos rendszerét teszi felelőssé, a megvesztegetést viszont mégiscsak a kitermelő cégek követték el…

Meg kell jegyeznem, a mi szervezetünk által képviselt vállalatok egyike sem keveredett gyanúba, ráadásul a bíróság még vizsgálja ezeket a vádakat. Így aztán ennél többet nem is tudok mondani az ügyről.

A másik negatív visszhang a palagáz kapcsán a lakossági ellenállás. Önök tapasztaltak valamit az ellenszenvből, a tüntetésekből?

Nem mondanám, hogy a lakosság ellenzi a projektet, EU-s közvélemény-kutatások alapján kifejezetten pozitív a hozzáállás. Persze bizonyos területeken nagyobb volt az elégedetlenkedők tábora, az ezeken a helyeken dolgozó cégek így nagyobb ellenállásba is ütköztek, de ez korántsem a többség. Dolgozunk azon, hogy megismertessük a lakókkal a módszert, hogy maguk is láthassák, nincs mitől tartani. A hangos kisebbség mögött ott állnak a különböző páneurópai környezetvédelmi szervezetek, akik kihasználják, hogy sokaknak ezeken a vidéki területeken nincsen semmilyen információja a valós feltárási-kitermelési folyamatról. De még egyszer hangsúlyozom, a lengyel lakosság túlnyomó többsége támogatja a munkálatokat.

Ha egyéb palagáz-ellenes lobbiról beszélünk, felmerülnek bizonyos gazdasági érdekek is. A német kormány hitelt biztosított az Északi Áramlat megépítéséhez, az ő befektetésük így sokat vesztene az értékéből, ha valóban jelentős palagáz-kitermelés indulna Lengyelországban. És valószínűleg a Gazprom sem repesne az örömtől…

A tüntetések mögött inkább a környezetvédelmi szervezetek – például francia gyökerűek, ahol tiltott a palagáz-kitermelés – állnak, akik előadásokat szerveznek az érintett régióban, és házról házra járnak. Ezek azok a csoportok, akiknek a tevékenységéről tudunk. Orosz vagy német érdekérvényesítésről nem tudunk.

De nem gondolja, hogy kormányzati szinten van bizonyos nyomásgyakorlás például a törvény-előkészítés kapcsán?

Erről nincsen információm, így sajnos nem mondhatok semmit.

A francia példát Ön is említette, de ezen kívül is nagyon megosztott a nemzetközi közösség a palagáz kapcsán. Keresnek nemzetközi támogatást a hatékonyabb érdekérvényesítés érdekében?

Egyelőre pont fordított a helyzet, a nemzeti képviseletek képviselik a lengyel palagáz projekt érdekeit külföldön. Az EP képviselők, a minisztériumi szakemberek, valamint a Külügyminisztérium is nagyon aktív és hasznos munkát végeznek. Minden alkalmat megragadnak, és reméljük a már említett EU-s jogalkotást is sikerül befolyásolni.

És ha a szabályozásról beszélünk, van olyan ország, amire mintaként tekintenek?

Számos pletyka látott napvilágot arról, hogy a külföldi cégek nem feltétlen érzik az egyenlő bánásmódot kormányzati oldalról. Tapasztalt diszkriminációt, vagy hallott ilyen elégedetlenségről a képviselt külföldi cégektől?

Nem mondanám, hogy ez így van, és nem csak azért, mert nem szoktam pletykákról nyilatkozni. Bizonyos cégek valóban elégedetlenek az adminisztráció hozzáállásával, de ez egyrészt a nehézkes bürokráciából, másrészt a folyamat megértésének hiányából fakad a helyi és a kormányzati szervek oldaláról. Arról azonban nincsen szó, hogy bizonyos cégekkel jobban, vagy rosszabbul bánnának az hatóságok.

Már csak a know-how szempontjából is fontosak a külföldi cégek, hiszen lengyel oldalon jelenleg még hiányzik a tapasztalat. Nem tartanak attól, hogy az észak-amerikai vállalatok védeni próbálják majd ezt a tudásmonopóliumot?

Manapság a tudás áru, amit venni és eladni lehet, így emiatt nem aggódnék. Befektetőként, ha elegendő pénzed van, leszerződhetsz egy külföldi alvállalkozóval, akitől aztán ellesed a módszereket. A külföldi befektetések ezen felül azért is elengedhetetlenek, mert pénzügyi szempontból is jelentős a palagáz projekt mérete. A kitermelés megkezdéséig 180 – 250 millárd lengyel zloty befektetésre van szükség, a PGNiG, az Orlen és a Lotos, vagyis a lengyel cégek nyilván nem képesek ezt a teljes összeget előteremteni. Ezért a kormánynak szerepet kell vállalnia abban, hogy bevonzza a szükséges külföldi befektetőket ahelyett, hogy elijesztené őket.

Ha egyszer valóban beindul a kereskedelmi kitermelés, az milyen hatással lehet a lengyel gazdaságra, és a régiós együttműködésre?