Olaszországban az utóbbi évben nőtt a szegények aránya egyrészt a válság, másrészt az ebből következő magas munkanélküliség miatt. Az Európai Bizottság szintén figyelmeztetett az olasz helyzetre, amelynek megoldására már civil mozgalmak is elindultak.
Az olasz statisztikai hivatal felmérése szerint 2011 és 2012 között nőtt Olaszországban a szegények száma és aránya. A felmérés szerint a relatív szegénységben élők több mint 9,5 millióan voltak (a népesség 15,8 százaléka), míg ez az arány 2011-ben még csak 13,6 százalék volt. Ezzel szemben az abszolút szegénységben élők aránya még jelentősebben nőtt, ők ugyanis 2012-ben a népesség 8 százalákát tették ki, míg az azt megelőző évben csak 5,7 százalékát. Az abszolút szegénységben élők aránya a 2005 óta mért legmagasabb volt 2012-ben (ezt csak 2005 óta mérik), és különösen jelentősen nőtt a legalább három gyermeket nevelő és az egy szülővel rendelkező családok, valamint az olyan családok esetében, ahol legalább egy szülő munkanélküli.
Az abszolút szegénység egy különösen nehéz helyzetet jelent, amelyben az érintettek nehezen jutnak olyan javakhoz és szolgáltatásokhoz, amelyek a családok többsége számára alapvetőek a minimálisan elfogadható életszínvonal fenntartásához.
A szegénység egyik fő oka a munkanélküliség, ugyanakkor a relatív szegénységben élők aránya az olyan családokban is nőtt, ahol minden felnőtt tag dolgozik, akár vezető, akár alkalmazotti beosztásban. Riasztó adat, hogy az abszolút szegénységben élők aránya az alkalmazottak és vezető beosztásúak körében duplájára nőtt (1,3 százalékról 2,6 százalékra). Ez a réteg a legkevésbé érintett a szegénység szempontjából, de az ide tartozók könnyen átkerülhetnek a munkanélküliek csoportjába, hiszen Olaszországban 2008 és 2012 között 56 ezer vezető beosztású ember vesztette el a munkáját.
Javulás egyetlen csoport esetében figyelhető meg: az egyedülálló idősek körében a relatív szegénységben élők aránya 10,1 százalékról 8,6 százalékra csökkent.
Az olasz statisztikai hivatal jelentésének hatására több civil szervezet közös országos kampányba kezdett, amelynek célja a szegénység minden formája elleni harc. A kampány során valamennyi önkéntes szervezetet és az egyházat is igyekeznek bevonni, hogy a – ma még csak néhány társadalmi réteget érintő – problémára megoldást találjanak.
Fontos a társadalmi mozgolódás, hiszen a felmérés szerint 700 ezer ember, akik jelenleg valamivel a szegénységi küszöb felett állnak, szegénységi kockázatnak vannak kitéve, vagyis a jövőben akár ők is bekerülhetnek a szegények csoportjába.
Területi különbségek
A szegénység növekedése valamennyi olasz régiót érinti, de figyelemreméltó, hogy az ország déli részén a relatív szegénység háromszor, míg az abszolút szegénység kétszer nagyobb arányban van jelen a lakosság körében. A legrosszabb helyzetben a szicíliaiak vannak; 47,6 százalékuk nélkülözésben él, vagyis nehezen húzzák ki hó végéig a jövedelmükkel. Ezeknek az embereknek gondot okoz bármilyen hirtelen felmerülő kiadás (pl. betegség), illetve akár a rendes élelem vagy a fűtés is.
Szorosabbra kell húzni a nadrágszíjat
Az olaszok romló jövedelmi helyzetét mutatja, hogy 2012 vége óta egyre kevesebbet költenek; élelmiszerekre például 6,2 százalékkal kevesebbet adtak ki az elmúlt évben. A pénztárcájukat más áruk esetében is igyekeznek kímélni az adatok szerint: csökkent az autó, háztartási gépek, okostelefonok, bútorok és a ruházat fogyasztása is. Ezzel párhuzamosan egyre több olasz igyekszik leértékelésekben vásárolni. Úgy is igyekeznek még spórolni, hogy olcsóbb élelmiszereket vásárolnak, nem esznek esténként vendéglőben, vagy kevesebb ruhát vesznek.
Az állam válasza
Bár a szegénység jelentős probléma Olaszországban, amely ellen minél hatékonyabb eszközökkel fel kellene lépni, már így is jelentős összegeket költ az állam erre a célra. 2012-ben például több mint 22 milliárd eurót tettek ki a különböző jogcímeken adott jövedelemtámogatások, vagyis ide tartozik többek között a munkanélküli segély vagy a fogyatékkal élőknek juttatott segély.
A szegénység egyik legfőbb oka a munkanélküliségben keresendő. Ennek csökkentése érdekében augusztus elején elfogadtak Olaszországban egy rendeletet, amelynek révén közel 800 millió eurót különítettek el a fiatalok foglalkoztatásának ösztönzésére. Ebből 328 millió eurót Dél-Olaszországban többek között az egyéni vállalkozók, gyakornoki programok, valamint a szociális infrastruktúrához kapcsolódó programok támogatására szánnak. A jogszabály révén lehetővé válik a kis- és középvállalkozások támogatása is olyan módon, hogy azok fiatal munkavállalókat alkalmazhassanak.
Az EU is figyelmeztetett az olasz helyzetre
Andor László, az Európai Bizottság foglalkoztatásért, szociális ügyekért és társadalmi összetartozásért felelős biztosa már 2013 januárjában, a foglalkoztatásról és szociális fejlődésről szóló jelentés kapcsán hangsúlyozta, hogy az eurózóna északi és déli része közötti különbség szembeötlő. A tagországok közül különösen Olaszország, Görögország, Spanyolország és a balti országok esetében magas a szegénységi kockázat, vagyis hogy a lakosság jelentős része belekerül a „szegénység csapdájába”. Ez azt jelenti, hogy a szociológusok szerint ha valaki egyszer elszegényedik, nehezen tud kikerülni ebből a helyzetből. A segélyeknek gyakran negatív hatása van az emberek hosszú távú jövedelmi helyzetére, mivel ha valaki egyszer segélyt kap, az nem ösztönzi arra, hogy visszatérjen a munkaerőpiacra. Ebben az esetben ugyanis adóznia kell a keresete után, a segélyeket pedig nagy valószínűséggel elveszik tőle.
Rossz a helyzet, de nem kilátástalan
Bár Olaszország szegénységi adatai riasztónak tűnnek, és az EU-n belül sem foglalnak el előkelő helyet ilyen szempontból, vannak nála sokkal rosszabb helyzetben lévő országok is. A szegénység problémája megfelelő strukturális döntésekkel enyhíthető lenne; ez azonban a bizonytalan politikai helyzet miatt még várat magára.