Angela Merkel újra rászolgál a francia lapok által ráragasztott Madame Non gúnynévre, amelyet korábban a megszorító intézkedések enyhítésének ellenzése miatt érdemelt ki. De így emlegették akkor is, amikor hevesen ellenezte az eurókötvények bevezetését. Madame Non legújabban még pártja Európa-politikai irányvonalával is szembemenni látszik azzal, hogy nem adna több hatalmat Brüsszel kezébe.
Több Európára, nem pedig kevesebbre van szükség – hangoztatta Angela Merkel alig egy évvel ezelőtt az ARD német televíziónak adott interjújában. „Az utóbbi időben Angela Merkel lefékezte az integráció mélyítésének folyamatát és úgy látja, Brüsszel maga a probléma részévé vált” – fogalmaz a Spiegel. Ezzel pedig a kancellár szembemegy a német konzervatívok eddigi irányvonalával – a kereszténydemokraták ugyanis már régóta szenvedélyes támogatói voltak az unió mélyítésének.
A június 20-án Bécsben megrendezett európai néppárti (European People’s Party, EPP) csúcson Merkel – aki mint az EPP-tag német Kereszténydemokrata Unió (Christlich Demokratische Union Deutschlands, CDU) elnökeként vett részt az eseményen – konzervatív kollégáiban azt a nyomást keltette, hogy Európát immár túl soknak tartja. A választási megmérettetésre készülő kancellár egyre inkább eltávolodik pártja második világháborút követően kialakított és fenntartott külpolitikai irányvonalától.
A kancellár a Spiegelnek nem régiben adott interjújában arra figyelmeztetett, hogy túl sok idő megy el olyan elméleti kérdésekre, hogy 10-15 éven belül hogyan fog kinézni Európa struktúrája. Úgy vélte, hogy több értelme van az euróválság égető problémáit megoldani, mint ilyen összetett vitákba belebonyolódni. Angela Merkel leginkább abban érdekelt, hogy működjön az unió, ám probléma esetén néhány tagállamnak – főleg Németországnak és Franciaországnak – kellene átvenni a gyeplőt. Rupert Polenz, a CDU egyik külügyi szakértője úgy látja, hogy ez a kiábrándultság egyre elterjedtebb a párton belül Európa kérdésében.
Merkel elképzelése a valóságban is megmutatkozik: nyilvánosan konfrontálódik saját pártja, a CDU és külföldi Európa-párti partnereivel is. Legszembetűnőbb példája ennek, hogy a kancellár leállította Herman Van Rompuyt, aki a június végi EU-csúcsra tette volna le az asztalra egy Európa jövőjét felvázoló stratégiai tervet. Ehelyett maga Angela Merkel készítette el a tervet személyes ellentétét félretéve Francois Hollande francia elnökkel, amely nem kis felzúdulást keltett Brüsszelben: a jelenlegi intézmények erősítése helyett ugyanis egy állandó elnököt javasoltak az Eurócsoport élére. „Nem küldhetik állandóan Van Rompuyt különféle utakra, hogy beszédet mondjon Európa folyamatos fejlesztéséről, aztán meg hirtelen előhozakodnak a saját elképzelésükkel” – fakadt ki Martin Schulz, az Európai Parlament szocialista elnöke.
Angela Merkel euroszkepticizmusát önérdek is vezérli – írja a Spiegel. A válság eredményeképpen ugyanis jelentősen megnőtt a német kancellár hatalma, részben amiatt is, hogy Németország a krízis ellenére továbbra is Európa legerősebb gazdasága. Merkel megoszthatná hatalmát az európai intézmények vezetőivel – elsősorban José Manuel Barrosóval, akit a kancellár 2004-ben segített pozíciója megszerzésében. Azóta a viszony köztük némileg hűvösebbre vált: a német politikus ugyanis szeretné, ha az Európai Bizottság elnöke még több nyomást gyakorolna a déli tagállamokra a reformok végrehajtását és a nemzeti költségvetési fegyelem helyreállítását ösztönözvén, ám Barroso nem régiben úgy nyilatkozott, hogy a megszorítás elérte a határait.
A személyes ellentéteken túl már csak azért sem támogatja Angela Merkel a Bizottság elnökének közvetlen választását, mert ebben az esetben az állam- és kormányfők véleménye kevesebb súllyal esik majd a latba Európa jövőjével kapcsolatban.