December 21-én hivatalba lépett második Ponta-kabinetnek a csendes kormányzást kellene a 2013-as év középpontjába helyeznie. A kétharmados többséggel rendelkező kormánykoalíció előtt semmilyen politikai akadály nem létezik, amely meggátolhatná az ország feldúlt helyzetének normalizálásban. A rengeteg politikai mamutprojekt megvalósítása akár jól is elsülhet mindenki számára, ám a kormányzó szupertöbbség viselkedése önmagára és az országra nézve is veszélyt jelenthet.
A politikai béke honol egész Romániában. A szörnyen viharos és csatározásokkal felőrölt tavalyi év után a december 6-i parlamenti választások a Szociálliberális Unió (USL) nevű pártszövetség kétharmados győzelmét hozták, s ezzel egy időre eldőlt, hogy a két egymásnak feszülő politikai oldal közül melyik is irányíthatja az országot. Az alapjáraton maszatos és összevissza román politikai erőviszonyok rég voltak ennyire letisztultak. Az év végén már írtunk arról, hogy ez egy „sötétebb” Románia visszatérését is jelenti, mindazonáltal nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az USL kormányzása több lehetőséget is rejteget.
A Traian Băsescu államfő által vezetett jobboldal három éves gazdasági megszorító-politikája ellen harcolva megerősödött szociálliberálisok már a választások előtt, májusban hatalomra kerültek, de a választásokig végrehajtott ámokfutásuk nem jövendöl semmi jót. Az államfő lemondatásának vágya illetve a decemberi választásokra való készülődés olyan antidemokratikus, populista és nacionalista túlkapásokra sarkallta őket, amelyek minden szempontból az összeomlás szélére sodorták az országot.
A karácsony előtti napokban másodjára kormányfővé kinevezett Victor Ponta azonban a politikai csatározások felfüggesztését és jó kormányzást ígér. A húszról huszonhét tagúra bővülő új kabinet előtt mind politikai, mind pedig gazdasági értelemben nagy kihívások várnak, a társadalom nagy többségének bizalma pedig egyszerre kötelezi őket, és hatalmazza fel nagyobb léptékű intézkedések meghozatalára.
Közvetlenül a választások után, december 12-én Victor Ponta miniszterelnök és Traian Băsescu köztársasági elnök, az USL másik társelnökének, Crin Antonescunak a jelenlétében egy kohabitációs, együttkormányzási egyezményt írtak alá, ezzel teremtve meg az alapokat a békésebb kormányzás számára. A paktum leszögezi, hogy a két fél ezentúl csak decens, a jóérzés határain belül maradó kijelentésekkel illeti egymást, valamint kijelöli a nézeteltérések megoldásának procedúráit is. A szerződés rögzíti a két fél feladatköreit is. Az szociálliberálisok radikálisabb fele és a kormányerőkhöz közel álló média árulásként könyvelte el a miniszterelnök kiegyezését a gyűlölt „diktátorral”, Băsescuval, ám a megfigyelők racionálisabb fele egyetért abban, hogy e nélkül az ország egy újabb évet veszített volna el politikai iszapbirkózással.
Politikai mamutprojektek
Politikai értelemben a második Ponta-kabinetre több mamutprojekt is várakozik 2013-ban. Az első ilyen az alkotmány módosítása. A román alaptörvény, melyet még a rendszerváltáskor az akkori erősemberre, Ion Iliescura szabtak, már egy ideje megérett a módosításra, az elmúlt időszakban több komolyabb zárlatot okozott. Igaz, a világ jelen állása szerint nem létezik olyan jogi szöveg, amely csak önmagában, a politikusok jóhiszeműség nélkül működne. Az eddig felröppent változatok szerint az államfő jogköreinek módosítása, a kétkamarás parlament feladatainak differenciálása szerepel a prioritások között. Nem kizárt azonban, hogy a kétharmad a jogállamra káros elírásokat is beleír az alkotmányba. Az biztos, hogy a román politikai rendszer egy hangsúlyosabban parlamentáris modell felé fog elmozdulni.
Az alaptörvény módosításához két másik intézkedés is kapcsolódik: a választási rendszer átszabása valamint a regionális berendezés kialakítása. Az előbbivel kapcsolatban a kormányfő a listás modellhez való visszatérést szorgalmazza, több elemző a szlovákhoz hasonló nyílt listás rendszert javasolja. A szociálliberális kétharmad eltökélte magát a közigazgatás átszervezése mellett is. A jelenlegi tervek szerint az önkormányzati, megyei és országos szintekre tagolódó román adminisztrációba egy negyedik, regionális szintet is bevezetnének. A decentralizáció jegyében régiók több eddig központilag birtokolt jogkört is átvennének, vezetőit pedig az alkotó megyék vezetői választanák meg.
Kétségívül az évfolyamán írunk még a régiók kérdéséről, most annyit érdemes csak leszögezni, hogy egy jól kigondolt és kivitelezett regionalizálás óriási előnyöket tartogathat Románia számára, ám annak is fennáll a veszélye, hogy az országos politikában már amúgy is erős helyi potentátok teljesen felosztják maguk között, és kormányozhatatlanná teszik az országot. Mindhárom nagy téma olyan sok egyéni és csoportérdeket is megmozgat, hogy nagy eséllyel kikezdi az Szociálliberális Unió egységét, amely már a kormányalakítási tárgyalások során megmutatta saját törékenységét.
Problémák rövid távon
A hosszú távú tervek megvalósítása előtt azonban már januárban két vaskos dosszié áll a kabinet asztalán: a gazdaság és az igazságszolgáltatás. Az utóbbi akár Ponta- Băsescu paktumot is érvénytelenné teheti, hiszen az államfő a napokban kijelentette, az igazságszolgáltatás függetlenségének védelmét nem hajlandó feladni a politikai békesség kedvéért. Jelen pillanatban az ágazat autonómiáját garantálni hivatott Legfelsőbb Bírói Tanács (CSM) vezetőségének megválasztása körüli botrány zajlik. Bár a reformista tábornak sikerült megszereznie az elnöki pozíciót, ám a korrupt szociálliberális politikusok sorsáért aggódó igazságügy-miniszter és tábora még tartogat meglepetéseket. Hasonlóan forró téma a Legfőbb Ügyészég és a Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) elnöki pozícióinak betöltése is, a kormány és az államfő között ebben sincs egyetértés.
Január végén az Európai Bizottság közzéteszi újabb jelentését a román igazságszolgáltatás helyzetéről. Ebben bizonyára megemlítik az elmúlt időszakban tapasztalt visszalépéseket, többek közt a szomorú tényt, hogy a parlament újra elkezdte védeni a mentelmi joguk mögé bújó korrupt politikusokat. A Bizottság figyelemmel kíséri a fenti intézmények vezetőségének helyzetét is, hiszen a Legfőbb Ügyészség és a DNA már évek óta, 2012-től pedig a CSM is követendő példaként szerepel a brüsszeli jelentésekben.
A gazdaság szintén egy olyan fejezet, amelyben olcsó populizmuson kívül nem sok történt az elmúlt évben. Még a jobboldali kormányok alatt a Nemzetközi Valutaalap (IMF) mintagyerekévé váló Románia bár hűségesen követi a pénzintézet előírásait, keveset tett a gazdaság fellendítéséért. Az korábban vehemensen IMF-ellenes szociálliberálisok egy jól végrehajtott pálfordulással teljesen megváltoztatták álláspontjukat. A Ponta-kormány jelenleg épp a 2013-as költségvetésen dolgozik, amelyet az egy hét múlva érkező IMF-delegációnak is jóvá kell hagynia. A küldöttség a 2011 tavaszán megkötött készenléti szerződés feltételeinek betartását ellenőrzi, a megállapodás az április-májusban jár le. A kormány egy újabb, 2009 óta immáron a harmadik egyezmény megkötésén gondolkodik.
A gazdasági mozgásterét növelendő pedig olyan természeti erőforrások kitermelésén gondolkodik (palagáz, verespataki nemesfémek), amelyeket ellenzékben vehemensen elutasított. Hasonló színeváltozáson ment át a kabinet a személyi jövedelemadó tekintetében is. Az USL választási programjában még a többkulcsos adó bevezetése szerepelt, ezt most meghatározatlan időre elnapolták.