Papírforma szerint alakultak a június 10-én megrendezett helyhatósági választások Romániában. Az országot május eleje óta irányító Szociálliberális Uniós (USL) felmosta a padlót a válságkormányzása miatt igen népszerűtlen ellenfelével, a Demokrata-Liberális Párttal (PDL). Az utóbbinak csak néhány fellegvárát sikerült megőriznie, ami talán éppen elég lesz a párt egyenesben tartásához. Az erdélyi magyar politikai fronton a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) látványos győzelmet aratott két vetélytársával szemben, a belmagyar verseny és az USL dominanciája azonban néhány jelentős veszteséget is előidézett a Szövetség számára.
A négy évvel ezelőttihez képest hét százalékkal nagyobb, 56,39 százalékos részvételi arány mellett zajlottak le vasárnap a helyhatósági választások Romániában. A szavazói kedv növekedése főként azzal magyarázható, hogy a mostani forduló volt az első voksolás a 2010-es válságkezelő megszorítások óta. Nem csoda tehát, hogy a polgárok nagy számban mozdultak meg, hogy kifejezzék negatív érzelmeiket a kiadáscsökkentéseket levezénylő Demokrata-Liberális Párt (PDL) iránt. A kormányzati hatalom április végi elveszítése után az alakulat most az önkormányzatokban is jelentősen visszaszorult vetélytársával, a Szociálliberális Unióval (USL) szemben.
A szociálliberális úthenger
Az USL úthengerszerű tarolása senkit nem lepett meg. Az ország szinte összes nagyvárosában már az exit-poll eredmények a pártszövetség jelöltjeinek fölényes győzelmét jelezték előre. A szociáldemokrata és nemzeti liberális pártokból álló USL legnagyobb politikai győzelme kétségkívül a főváros szinte teljese meghódítása, és a PDL kiebrudalása Bukarest harmadik és hatodik kerületének az éléről. Victor Ponta miniszterelnök, a tömörülés társelnöke szerint a PDL fővároson kívül helyezése történelmi momentum a számukra.
A jelentősebb városok közül a demokrata-liberálisok csak néhány fellegvárukat őrizték meg, mint például Brassó, Marosvásárhely, Arad és Kolozsvár. A kincses városban a bukott kormányfő, Emil Boc mérettette meg magát szoros küzdelemben. Bár az exit-pollok vesztesként hozták ki Boc-ot, a hétfő reggeli részleges adatok szerint már szinte biztosnak tűnik a győzelme. Kolozsvár megőrzése óriási jelentőségű a jobboldali párt számára, ennek híján nem kerülhette volna el a még most sem kizárt teljes összeomlást.
Az eddig összesített eredmények és a pártok párhuzamos számlálásai szerint a megyei is helyi tanácsokra leadott szavaztok 53 százalékát az USL, 15-20 százalékát a PDL, 8 százalékát pedig a populista Nép Pártja szerezte meg. Az egyfordulós választási rendszernek köszönhetően a megyei tanácselnökök és polgármesterek tekintetében a szociálliberálisok előnye még nagyobb lehet, akár a hetven százalékot is meghaladhatja.
A romániai politikai élet egésze szempontjából a mostani eredmények nem jelentenek különösebb meglepetést. A Szociálliberális Unió végre szavazatokba fordította eddigi népszerűségét, és bebiztosította magát az őszi parlamenti választásokra, amelyek során az önkormányzatok fölötti kontroll kulcsfontosságú lesz. A PDL számára reményt adhat, hogy teljesen nem szorultak ki az önkormányzatokból, de az elkövetkezendő hónapokban komoly önvizsgálatot kell tartaniuk, amennyiben novemberben be szeretnének jutni a törvényhozásba. Egyúttal fel kell készülniük egy hosszabb távú ellenzéki szerepre is, hiszen az USL jelenlegi túlsúlya mellett nem valószínű, hogy egyhamar hatalom közelébe kerülnek.
RMDSZ-es bravúr
A vasárnapi voksolás legérdekesebb részét talán a magyar politikai verseny képezte. A Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek (RMDSZ) ez alkalommal két magyar vetélytárssal is meg kellett mérkőznie. A 2008-ban már egyszer ringbe szálló Magyar Polgári Párt (MPP) mellett az idén az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) is a szavazók elé állt. Az eddigi eredmények szerint a két kihívó csúnyán leszerepelt, sajtóinformációk szerint a kettő együttesen sem érte el az MPP négy évvel ezelőtti eredményét.
A választások estéjén Toró T. Tibor, az EMNP elnöke úgy nyilatkozott, új politikai erő született Erdélyben, és szűk nyolc hónap alatt sikerült a második legnagyobb politikai szervezetté kinőnie magát. Arra is rámutatott, hogy új választói szegmensek megszólítását tűzték ki célul, amit el is értek. A voksolás eredménye azonban minden ponton megcáfolja a formáció elnökét. A jelenlegi adatok szerint egyáltalán nem biztos, hogy az EMNP-nek sikerült megelőznie az MPP-t, és így második legnagyobbá válni, az új szegmensek megszólítása tekintetében, pedig beszédes az, hogy a két tömörülés a polgáriak négy évvel ezelőtti választói sávján osztozott.
Lapozzon, és tudja meg, mi árnyékolja be az RMDSZ győzelmét!
A vetélytársai fölött aratott győzelme tekintetében az RMDSZ helyzete rózsásnak mondható, talán még jobb is, mint korábban. Mindazonáltal több fejlemény is beárnyékolja a Szövetség örömét, az alakulat helyzete így sokkal komplexebb, mint az első ránézésre tűnik. Ami a pozitív eredményeket illeti, a Szövetségnek pozíciói megőrzése mellett sikerült visszahódítania az eddig MPP által irányított településeket is (pl. Kézdivásárhely, Farkaslaka, Barót, Nyárádszereda, Zetelaka). Teljes a győzelem Háromszéken és Csíkban, a polgáriak azonban megőrizték Gyergyószentmiklóst. Ám az MPP elnöke, Szász Jenő újra alulmaradt RMDSZ-es ellenfelével, Bunta Leventével szemben a Székelyudvarhely kulcsaiért folyó harcban.
Kovács Péter, a Szövetség főtitkára Facebook-oldalán közölte, hétfő reggel 11 óráig Erdély szerte 203 polgármesteri pozíciót sikerült megszerezniük, ez a szám jóval túlszárnyalja a négy évvel ezelőtti 184-et. A győzelem egyik fő oka kétségkívül az új, egyfordulós polgármester-választási szisztéma, de az ellenfelek gyengesége szintén szerepet játszott. A Székelyföldön, ahol a belmagyar versenynek leginkább ki kellett volna bontakoznia, a legnagyobb magyar párt szinte minden polgármesteri pozíciót fölénnyel szerzett, a Hargita és Kovászna megyei tanácsok élét pedig az ugyancsak RMDSZ-es Borboly Csaba és Tamás Sándor újrázhatnak, ahogy a megyeszékhelyeken is.
A számok ismeretében hétfő délben Kelemen Hunor, a Szövetség elnöke is úgy nyilatkozott, mind a magyar pártokkal való verseny tekintetében, mind a 2008-as eredményekhez képest az RMDSZ megnyerte az önkormányzati választásokat.
Intő jelek
A Szövetség a magyar lakossága arányánál rosszabb eredményeket ért el Marosvásárhelyen, Kolozsváron és Nagyváradon, illetve elveszítette Szatmárnémeti polgármesteri székét és a S megyei tanács elnökségét is. Marosvásárhelyen Frunda György 37,26 százalékkal másodikként végzett a jelenlegi városvezető Dorin Florea mögött. Az EMNP által támogatott, de függetlenként induló Smaranda Enache 3,42 százalékot, az MPP-s Benedek Imre pedig 1,67 százalékot kapott. Ebben a tekintetben a belmagyar verseny nem vádolható a vereség miatt, a gyenge eredményért első sorban Frunda György meglehetősen megosztó alakja tehető felelőssé.
Kolozsváron Eckstein-Kovács Pétert 11 százalék körül mérték az exit-pollok, a néppárti Gergely Balázst pedig 1 százalék körül. A kolozsvári helyi tanácsban, valamint a Kolozs megyei tanácsban az RMDSZ 13 százalék körüli eredményt ért el, így mindkét testületben a mérleg nyelveként ő kaphatja az alpolgármesteri és megyei tanácselnök-helyettesi pozíciókat. A legszomorúbb talán a szatmári veszteség, amelyért szintén nemcsak a magyar megosztottság, de az USL túlereje is felelős. A írás pillanatában még nem világos, hogy Lokodi Edit Emőke megőrzi-e a Maros megyei tanácselnöki széket, vagy elveszíti azt a szociálliberális jelölttel szemben.
Az eredmények tükrében elmondható, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség komoly politikai győzelmet aratott vasárnapi helyhatósági választásokon. Tagadhatatlan, hogy a Szövetségnek sikerült megőrizni támogatottságát és politikai fölényét, ezek a tények pedig megkerülhetetlenek az erdélyi magyar politika elkövetkező időszakában. A Szövetségnek ugyan el kell gondolkoznia az imént említett kudarcokkal kapcsolatban, ám önreflexióra leginkább a két vetélytársa és az őket támogató magyar kormány szorul. A polgármesteri szinten való fölény persze részben magyarázható a választási rendszer nem arányos jellegével, ám a tény, hogy a helyi tanácsokban is bővült az RMDSZ befolyás, azt mutatja, hogy a Szövetség támogatottsága arányaiban is növekedett 2008-hoz képest.
Az EMNP és az MPP bebizonyították, hogy nem rendelkeznek számottevő társadalmi támogatottsággal és beágyazottsággal, a magyar szavazok túlnyomó többsége pedig újra hitet tett az RMDSZ által képviselt lassú lépések és a progresszív építkezés taktikája mellett. Az adatok fényében a Szövetség nem kényszerül rá, hogy a parlamenti választásokra összefogást csikarjon ki ellenfeleiből. Ez utóbbiak tevékenysége azonban eddig semmilyen mérhető előnnyel nem járt a magyar kisebbség számára, hátránnyal azonban annál inkább. Az elkövetkező hónapokban ezekről a problémákról kellene mindenkinek elgondolkodnia, a legrosszabb, amit a három párt és a magyar kormány tehet, az a választók által kinyilvánított valóságok ignorálása és a kommunikációs taktikázás.