A szerdai eurócsúcson áttörést vár az adósságválságra adandó átfogó válasz ügyében – jelentette ki szombaton Brüsszelben Angela Merkel német kancellár azt követően, hogy a pénzügyminiszterek másfél napos szakadatlan tárgyalásokat követően állítólag több kulcskérdésben is előrelépést értek el.
„Nagy horderejű döntéseket kell meghoznunk. Ezeket megfelelően elő kell készíteni. Úgy látom, hogy a pénzügyminiszterek előrehaladtak, így szerdán teljesíthetjük ambiciózus céljainkat” – idézte a Reuters hírügynökség szombaton a Brüsszelbe érkező Angela Merkel német kancellárt, aki hozzátette, hogy szerdán meglesz az áttörés.
A kancellár optimista nyilatkozatát megelőzően a pénzügyminiszterek pénteken és szombaton különböző formációkban órákon át tárgyaltak azokról a tervezett intézkedésekről, amelyek az adósságválságra adandó átfogó válasz részét képezik. Pénteken délután előbb a 17 tagú valutaövezet pénzügyminiszterei ültek tárgyalóasztalhoz, őket követték szombat délelőtt és délután az EU27-ek pénzügyminiszterei, hogy szombat este újra az Eurócsoport folytassa a vitát a rendkívül szerteágazó csomagról, amelyet éber szemekkel figyelnek a befektetők. Vasárnap aztán előbb 27-es, majd 17-es körben az állam- és kormányfők veszik át a stafétabotot, hogy alaposan körbejárják a lehetséges megoldásokat. Végleges döntés ugyanakkor legkorábban csak szerdán várható, amikor a vezetők újra Brüsszelben adnak egymásnak randevút, de ezúttal csak az euróövezet tagjai.
A pénzügyminiszterek másfél napon át azon fáradoztak, hogy a bonyolult kirakójáték minden elemét a helyére illesszék. Ezek: a görög államadósság fenntartható rendezése és ennek keretében a magánbefektetők (alapvetően bankok és biztosítók) nagyobb volumenű önkéntes adósságleírása; a bankok feltőkésítése, az átmeneti mentőalap, az EFSF tűzerejének növelése és a gazdaságpolitikai koordináció további megerősítése.
Az előrehaladást alaposan megnehezítette, hogy az euróövezet két legnagyobb gazdasága, Németország és Franciaország véleménye kezdettől fogva eltért a csomag kulcskérdéseiben. Szombaton reggelre azonban kedvező elmozdulás következett be, amikor diplomaták szerint Párizs két kérdésben is engedni látszott. Először is nem ellenezte többé, hogy a magánszektortól a júliusban bevállalt 21 százalék helyett 50-60 százalékos önkéntes adósságleírást kérjenek, és erről tárgyaljanak a bankok érdekeit képviselő Nemzetközi Pénzügyi Intézettel (IIF). A magánszektor nagyobb mértékű bevonása azt követően került napirendre, hogy – miként azt a nemzetközi trojka görög államadósság-helyzet fenntarthatóságáról készült friss jelentése is alátámasztotta – a görög helyzet a program legutóbbi, júniusi felülvizsgálata óta olyan mértékben romlott, hogy a júliusi csomag többé nem jelent megoldást a problémára. A görög államadósság fenntarthatóságáról készült elemzés szerint – ami a BruxInfo birtokába jutott – a trojka által figyelembe vett forgatókönyv alapján a görög államadósság még egy 50 százalékos magánbefektetői adósságleírás esetén is csak 2020 végére érne a GDP-arányosan 120 százalékos szint közelébe.
Éppen ezért az euróövezet vezetői abból indulnak ki, hogy a magánszektor fokozott bevonása mellett a második görög program hivatalos állami finanszírozását is növelni kell és a program eredetileg 2020-as időtartamát is meg kell hosszabbítani. Az elemzés során használt forgatókönyv szerint ez a júliusi 109 milliárd euró 163,7 milliárd euróval történő megfejelését feltételezné.
A másik kérdés, amiben Párizs – diplomáciai források szerint – engedni látszik, noha hosszú távon nem mondott le a követeléséről, hogy az átmeneti euróövezeti mentőalap, az EFSF tűzerejét ne úgy növeljék, hogy egyfajta bank státusz megadásával hozzáférést biztosítsanak számára az Európai Központi Bank likviditási hiteleihez. Carsten Brzeski, az ING vezető elemzője szerint a piacok számára is ez lenne a legmeggyőzőbb megoldás, ám Németország és az Európai Bizottság is kategorikusan ellenzi az EKB közvetlen bevonását egy ilyen műveletbe. Alternatívaként merült fel az, hogy a likviditási problémákkal küszködő országok által kibocsátott államkötvények egy bizonyos hányadára (20 százalékára) az eurózóna tagjai az EFSF-en keresztül tőkegaranciát vállaljanak. Egy ilyen megoldás ugyanakkor szakértők szerint számos kockázatot rejtene, példának okáért, ha egy ország valóban élne ezzel a lehetőséggel, a garanciavállalás lévén a kockázatot a többi országra, így a franciákra is terítenék, így ez végső soron növelné a fertőzés veszélyét.
A harmadik tisztázandó kérdés a bankok feltőkésítése, ami szorosan összefügg a magánszektor adósságleírásával és az EFSF tűzerejének növelésével is. Mivel erről az EU27-ek hivatottak döntést hozni, a szombati Ecofinnak is ez volt a fő témája. Hivatalos forrásból nem megerősített hírek szerint a pénzügyminiszterek egyetértettek abban, hogy a bankszektornak összesen 100 milliárd euró tőkeinjekcióra van szüksége ahhoz, hogy ellent tudjon állni egy olyan sokkhatással szemben, amit például a görög államcsőd jelentene. Arról is egyetértés van, hogy a bankoknak – miként azt az Európai Bank Hatóság (EBA) javasolja – 2012 június végéig a jelenlegi 5% helyett 9%-os saját tőke tartalékot kelljen képezniük átmenetileg.
Az EU27-ek ugyanakkor értesülésünk szerint azt is megállapították, hogy bár a bankok újratőkésítése szükséges, ám nem elégséges: a bankok passzíváihoz (tartozásai, adósságai) garanciákat kell nyújtani, hogy közvetlenül támogassák őket a közép- és hosszabb távú hitelekhez való hozzáférésben. Ezt egy EU-szinten összehangolt megközelítés formájában. A lehetséges opciók között szerepel egy, az Európai Beruházási Bank (EIB) által menedzselt közös eszköz felállítása. A bankok középtávú refinanszírozási szükségleteinek támogatása egy, a bankok pufferképzése miatt előálló esetleges újabb hitelszűke megelőzését és a reálgazdaság hitelezésének fenntartását szolgálná.