Komolyan érdekelte a budapesti amerikai nagykövetséget a Mol sorsa – ezt a Wikileaks által nyilvánosságra hozott táviratokból is tudhatjuk. A diplomaták figyelemmel követték a 2007-es osztrák felvásárlási kísérletet, majd azt a 2009-es ügyletet is, melynek során egyetlen éjszaka alatt, Gyurcsány Ferenc távozásának zűrzavarában orosz kézre játszották át a Mol 21 százaléknyi részvénypakettjét, melyet végül 2011-ben vásárolt vissza az Orbán-kormány mintegy 500 milliárd forintért. I. rész.
Farkas a kertek alatt
Az ÖMV és a Mol kapcsolata egészen 2000-ig nyúlik vissza, amikor az osztrák vállalat megszerezte első jelentősebb, tíz százalékos pakettjét a magyar olajipari óriásban. 2007 áprilisában a magyar kormány kivonult a Molból, mire válaszul a Budapesti Értéktőzsdén megkezdődött a Mol-részvények tömeges felvásárlása, amelynek hátterében sokan már akkor is az ÖMV-t sejtették. Először Megdet Rahimkulov szerzett be nagyobb mennyiségű részvényt, melynek egy részét továbbadta az osztrák vállalatnak. Az ÖMV júniusban jelentette be, hogy 18,6 százalékos részesedést szerzett a Molban, majd a Bank Austria Creditanstalt újabb 5,94 százaléknyi részvényt vásárolt. Az akció hátterében sokan már akkor is az orosz Gazpromot sejtették, amely köztudomásúan jó kapcsolatokat ápolt a bécsi székhelyű olajvállalattal, a magyar kormány pedig ellenséges felvásárlásként tekintett az akcióra, és mindent megtett annak érdekében, hogy a Molban senki se szerezhessen meghatározó többséget.
A felvásárlás után az amerikaiakkal jó kapcsolatot ápoló Orbán Viktor azonnal bejelentette, hogy „mindenben támogatni fogja a kormányt”, ha a Mol védelméről van szó. A Fidesz elnöke – több párton belüli vezetővel együtt – úgy vélte, hogy az osztrák akció mögött egyértelműen az oroszok állnak. Orbán megerősítette azt is: Martonyi János csapata is dolgozik azokon a törvényjavaslatokon, amelyek elősegíthetik a Mol felvásárlás elleni védelmét. A Fidesz-elnök ezen kívül közölte, hogy lengyel segítséget akar kérni a Mol védelmében, az ellenzéki tervek szerint ugyanis a szintén állami PKN is szerephez juthatott volna az akció során. A piaci viszonyokkal kapcsolatban Orbán kifejtette: optimista a jövőre nézve, ugyanis a felvásárlás olyan magas szintre srófolta fel a Mol-részvények árát, amelyre az osztrák cég egyáltalán nem számított.
„Zene füleimnek” – így reagált Veres János azokra az amerikai aggodalmakra, melyek szerint az ÖMV akciója az egyre növekvő orosz befolyás egyik jele lenne. A szocialista pénzügyminiszter nem gondolta, hogy Rahimkulov a Gapzrom strómanja lenne, mert szerinte az üzletember nincs jó kapcsolatban az orosz gázóriás vezérigazgatójával. Némi meglepetésre Veres azt is elmondta, ő inkább annak a pletykának hisz, miszerint az ÖMV-t és a Molt egyaránt egy amerikai óriás akarja felvásárolni, hogy ezzel szerezzen monopóliumot a közép-európai finomító-piacon.
Az amerikaiak ezzel párhuzamosan igyekeztek felderíteni az osztrák álláspontot is, erre pedig a Bécsbe akkreditált amerikai ENSZ-nagykövet talált egy alkalmat, amikor találkozott az ÖMV vezérigazgatójával, Wolfgang Rutterstorferrel. A beszélgetés során több téma is szóba került, az amerikai diplomaták pedig nyíltan rákérdeztek arra, miért vásárol be a Molba az osztrák cég. Rutterstorfer erre azt válaszolta: a lépés legfőbb oka az, hogy az ÖMV is tart az egyre nagyobb orosz befolyástól, és a Mol esetleges orosz felvásárlásától, ugyanis így Moszkva ellenőrzést szerezne a magyar vállalat finomítói és elosztói kapacitásai felett is, ami Rutterstorfer cégét is nehéz helyzetbe hozná. A helyzetet megoldandó a menedzser júniusban felvásárlási ajánlatot tett a Molra, de azt maga is elismerte, hogy „súlyos alulbecsülte a nacionalista magyar reakciót”. A jövőre nézve Rutterstorfer elmondta: továbbra is szeretné egyesíteni a két vállalatot, azonban olyan módon, hogy abban az osztrák kormány 31,5 százalékos, és az abu dhabi kormány 17,6 százalékos részesedése változatlan arányban maradjon fenn.
Az amerikaiak megdöbbenve hallgatták az ÖMV-vezér érveit. Mint arra a távirat végén lévő követségi vélemény is rámutatott: ez az elmélet gyökeresen ellentmondana annak a magyar feltételezésnek, miszerint az oroszok az ÖMV-n keresztül akarják megszerezni a Molt. A távirat szerint Rutterstorfer kijelentéseit ezért fenntartással kell kezelni, különösen a meglehetősen szoros osztrák-orosz, illetve ÖMV-Gazprom kapcsolat fényében.
Elhibázott felvásárlás
A következő hozzáférhető távirat, amely a Mol-felvásárlás ügyével foglalkozik 2008. augusztus 12-én indult útjára az Egyesült Államok bécsi nagykövetségéről. Az ÖMV ugyanis nem sokkal korábban, augusztus 6-án jelentette be, hogy feladja a Mol megszerzésére irányuló törekvéseit, elsősorban a váratlan hevességű politikai tiltakozás miatt, viszont a kezében lévő 20,2 százalékos pakettet megtartja. Az amerikai jelentés két dolgot jelölt meg a kudarc legfőbb okaként: elsősorban az európai szabályozók ellenszenvét (a közös cég több területen is monopolhelyzetbe került volna Közép-Európában), másodsorban pedig a magyarok elszánt tiltakozását. Ahogy arra a követség egyik informátora is felhívta a figyelmet: egyre több kormány igyekszik kibővíteni az állam szerepét az energiaszektorban, így az ÖMV kísérlete alapvetően elhibázott volt, mert már a kezdeteknél tudni lehetett, hogy a magyar kormány nem fogja támogatni a felvásárlást.
Cikkünk következő részében a 2009-es Szurgut-afférral, illetve az azzal kapcsolatos amerikai fenntartásokkal foglalkozunk majd.