Az illetékes köztársasági minisztérium által külföldi támogatásokból biztosított négy, egybeépíthető konténer szerdán érkezett meg Magyarkanizsára. A montázsépületeket a rendőrség udvarában helyezik el.
A szerelési munkálatok a terület darázsmentesítése után már tegnap megkezdődtek és várhatóan a hét végével be is fejeződnek. Ezekben a konténerekben a rendőrségen nyilvántartásba vett menekülteknek és esetleg a kisgyermekes anyáknak nyújthatnak pihenési és tisztálkodási lehetőséget.
A nem egész 60 négyzetméter összterületű konténerekben 8-8 zuhanyozó és vécé áll majd a migránsok rendelkezésére, a többi szabad kapacitást pihenőhelynek alakítják ki. Az objektumban lehetőség nyílik a víz és a tartós élelmiszer szervezett és rendőrségileg felügyelt kiosztására is, amelyet a vajdasági kormány által biztosított segélyszállítmányból a helyi Vöröskereszt aktivistái végeznek. Annál is inkább szükség van a segélykiosztás felügyeletére, mivel a szerdai vízkiosztáson kisebb verekedés tört ki a migránsok között, akik nem tudták fegyelmezetten kivárni sorukat. Lerohanták a vöröskeresztes önkénteseket, akiknek végül saját testi épségüket mentve el kellett hagyniuk a helyszínt. Emiatt sokan víz nélkül maradtak, s az erősebbek megkísérelték elorozni az ügyesebb, de gyengébb migránsoktól a frissen megszerzett vizes palackot. Az ebből kialakult dulakodásnak a rendőrség vetett véget.
Mivel az említett négy konténer a naponta Magyarkanizsára érkező 1.500 migránsból mindössze 200 személy részleges ellátásának tesz eleget, az önkormányzat további négy-öt konténert igényelt, annál több a rendőrség udvarában különben sem fér el. Nyilvánvaló, hogy az sem lesz elegendő, de legalább azt a 300-400 embert kivonja a város központjából – nyilatkozta Lackó Róbert, a migránsproblémák irányításával megbízott képviselő testületi elnök.
– Aki manapság Magyarkanizsán jár, elképedve látja, hogy a migránsok ellepik a városka főterét, szeméthalmazokat hagynak maguk után, szinte kiszorítják a város központjából a helybelieket. Nagyon csúnya látványt nyújtanak a szanaszét, a füvön, a padokon, az épületek tövében, a Népkertben, a Tisza-parton és a játszótereken heverésző emberek, az össze-vissza, gyakran az úttesten szülői felügyelet nélkül átrohangáló gyerekek. Ennek mielőbb szeretnénk véget vetni. Első lépés a kapott konténerek felállítása volt, ami azonban csak elenyésző számú migránst tud befogadni, ezért második lépésként egy városon kívüli pihenőhely kialakítását tervezzük. Ott ugyancsak biztosítanánk a felügyelet melletti étel- és vízosztást, a tisztálkodási és pihenési lehetőségeket, mert csak egy ilyen telephely, hangsúlyozom, nem befogadóállomás, tudja mentesíteni a város utcáit és köztereit a migránsoktól. Mivel az illetékesektől engedélyt kaptunk a Magyarkanizsán megszűnt községi bíróság használaton kívüli épületének az igénybe vételére is, a városban az a hír terjedt el, hogy migránsokat fogunk oda telepíteni. Eszünk ágában sincs. Abban, a rendőrséggel közös tető alatt lévő kétemeletes épületrészben csak a közlekedési rendőrségnek fogunk helyiségeket biztosítani mindennapi munkája végzésére, mivel a rendőrségi épületrész egyik felét, ahol eddig részben a közlekedési rendőrség működött, a migránsok befogadására és azonosítására illetve a konténerek elhelyezésére vagyunk kénytelenek használni – hallottuk Lackó Róberttől.
Mára egy újabb segélyszállítmány érkezését ígérték a tartományi kormányból, de tudomásunk szerint a nap folyamán semmi sem érkezett. Menekült azonban igen. Menetrendszerűen minden nap megjön az a bizonyos 1500 vagy 2000. Éjjel eltűnnek, reggelre ott van helyükben az újabb migránstömeg. Igazából nem tudunk örülni a segélyszállítmánynak, mert tudjuk, hogy miért küldik, de várjuk, mert egyre nagyobb szükség van rá.
A helybeliek egy része csak sajnálja őket, egy kisebb részük neheztel rájuk, sokan viszont félnek. Féltik családjukat, gyermekeiket, unokáikat a sok ismeretlen által esetleg idehurcolt betegségektől, fertőzésektől. Mert hát ez is benne van a pakliban, különösen így, hogy közöttük kell eljárnunk, kerülgetnünk kell őket, mert hosszában, keresztben elfoglalják a járdákat, beülnek az üzletek, a lépcsőházak bejáratába, elfoglalják a pihenőpadokat és minden létező árnyékos helyet a város központjában. Ott heverésznek a füvön feküdni stb. tiltást tartalmazó táblák alatt. Büntetlenül. Az erre vonatkozó községi rendeletek pedig egyértelműek és nem tesznek kivételt a külföldiekkel, még akkor sem ha „turista”…
Éppen ebből a megfontolásból a menekültek által ellepett területeket tisztítani, fertőtleníteni kell, amit a helyi önkéntes tűzoltók és a kommunális vállalat nap mint nap el is végez. Emellett a velük kapcsolatban lévő személyeknek védőeszközökre és fertőtlenítőszerekre van szükségük, a migránsoknak pedig – úgy tűnik, egyre inkább – vízre és élelemre. Mert fogytán a pénzük. Azt pedig tudjuk, az éhes ember nem válogat. Sem ételben, sem eszközökben, hogy megszerezze azt.
Kedden délelőtt saját szememmel láttam, ahogyan a magyarkanizsai pravoszláv templom főutcai kerítése mellé „ágyat vetett” kisgyermekes család férfitagja egy nyilván nem Szíriából (vagy a jó ég tudja honnan) magával hozott dióról tördelte le a külső zöld héjat. Vélhetően éhes volt, enni akart vagy a két gyerekét akarta megetetni, nem tudom, de nyilván nem volt mivel. Jó lesz ezekre az apró mozzanatokra is odafigyelni…