Mozgalmasan indul Olaszország számára a 2015-ös év Giorgio Napolitano köztársasági elnök lemondásával és a folyamatban lévő reformok tárgyalásával. Az alkotmánymódosítást és az új választási törvényt még az új államfő megválasztása előtt tető alá akarják hozni.
Matteo Renzi kormányfő, aki nemrég lett negyvenéves, fiatalos lendülettel vágott neki az új évnek, és rögtön az elején azzal biztatta a politikai élet szereplőit, hogy „sok tennivalónk van, de megcsináljuk. Aggodalom, szorongás és félelem nélkül. De gyorsan fogjuk véghezvinni.”
A reformok keresztülvitele széles politikai összefogást követel meg, ezt szem előtt tartva kötött Renzi még 2014 elején egyezséget Silvio Berlusconival, a Forza Italia vezetőjével az alkotmánymódosítással, a választási törvény reformjával és a szenátus átalakításával kapcsolatban. Az egyezséget a felek ugyan tartották eddig, azonban a reformok megtárgyalása elhúzódott. Renzi tervei szerint a választási reformot és az alkotmánymódosítást január végéig, az új köztársasági elnök kinevezése előtt még sikerül elfogadtatni.
Alkotmánymódosítás
Az alkotmánymódosítás révén csökkennének a szenátus jogkörei, a tervezet értelmében nem tud majd bizalmatlanságot szavazni a kormánynak és már nem lesz szükség a szavazatára minden törvénynél, csak a fontosabbak esetében. Kevesebb tagja lesz, 315-ről 100-ra csökken a szenátorok száma, akiket már nem közvetlenül az állampolgárok, hanem többségüket a regionális tanácsok választanak meg, illetve közülük ötöt a köztársasági elnök nevez majd ki. Változik majd a köztársasági elnök megválasztásának módja is, akit ezentúl nem a regionális tanácsok, hanem a képviselőház és a szenátus együttesen választ meg. A reformmal ezenkívül kivennék az alkotmányból a „párhuzamos jogköröket” az állam és a régiók között, így kizárólagos központi hatáskörbe kerülne a környezetvédelem, a kulturális és természeti örökség, az energia és az infrastruktúra területe.
Az alkotmánymódosítást augusztusban fogadta el a szenátus, és decemberben került a képviselőházba. Ha megszavazza a képviselőház, visszakerül második olvasatban a szenátusba, és újabb kört kell majd futnia a képviselőházban is. A jelenlegi tervek szerint 2016 első felében kerülhet sor a megerősítő népszavazásra.
Választási reform
Miután a korábbi választási törvényt az alkotmánybíróság 2013 elején több ponton is törvénytelennek nyilvánította, új választási törvény elfogadása vált szükségessé. Az Italicum néven emlegetett törvényjavaslat több elemet ötvöz. Megtartja a korábbi arányos választási rendszert és országos szinten számolják a szavazatokat a kisebb pártok segítése érdekében. Lejjebb vinnék a parlamenti küszöböt, amely az önálló pártoknál 3, a koalíciós pártok esetében 4,5, míg a koalíciók esetében 12 százalék lenne az Italicum szerint. Nem fogadták el az Északi Ligának kedvező javaslatot, amely szerint ha valamely párt legalább három régióban kilenc százalékot szerezne, bejuthatna a parlamentbe. A korábbi 27 választási körzet helyett 100 lesz, és az egyes pártok listavezetői arányos alapon, míg az utánuk következők preferenciális alapon kapnak mandátumot. Ha egy párt megfelelő számú szavazatot kapott, akkor a listavezető mindenképp mandátumot kap, míg a listán utána következőknél a választók preferenciája határozza meg a sorrendet.
Ha valamelyik párt megszerzi a szavazatok legalább 40 százalékát, többséget kap, vagyis a parlamenti székek 55 százalékához jut hozzá (a korábbi törvényben a legtöbb szavazatot kapott párt kapta meg a többséget, és nem volt meghatározva, hogy ehhez a szavazatok hány százalékát kell megszereznie). Ha nem szerzi meg egyik párt sem a 40 százalékot, második fordulóra kerül sor, ahol a legtöbb szavazatot kapott párt jut parlamenti többséghez. A nők arányának biztosítása komoly viták tárgya volt, a legutóbbi verzió szerint a pártok listáján 50-50 százalékban kell képviseltetnie magát a két nemnek, és a választóknak a két preferenciális szavazatnál női és férfi jelöltre is kell majd voksolniuk.
Az Italicum jelenleg a szenátus és a képviselőház jóváhagyására vár. A szenátusban a napokban mutatták be a módosítási javaslatokat – az Északi Liga ebből összesen 40 ezret nyújtott be. Renzi január végét tűzte ki a választási reform megszavazásának. Időközben a módosítási javaslatok eredményeképpen és a pártok közötti feszültségek enyhítése érdekében a kormányfő engedett annak a törekvésnek, hogy az új választási törvény legkorábban 2016 júliusában lépjen életbe, ami azt jelenti, hogy ennél hamarabb nem kerülhet sor előrehozott választásokra.
Merre tovább az államfő nélkül?
Giorgio Napolitano köztársasági elnök január 14-i távozásával a parlament két táborra szakadt. A Renzi vezette Demokrata párt és a Berlusconi vezette Forza Italia arra törekszik, hogy lehetőleg január végéig szavazza meg a parlament az alkotmánymódosítást és a választási reformot, az eredeti menetrend szerint. Ezzel szemben az Öt Csillag Mozgalom és a Baloldal, Ökológia, Szabadság párt azt indítványozta, hogy jegeljék a két nagy reformot az új államfő megválasztásáig. A Napolitano utódjával kapcsolatos első szavazásra január 29-én kerül sor, tehát Renzi törekvése szerint a két reformot is addig kell keresztülvinni a parlamenten. Ha a miniszterelnök terve sikerül, akkor Olaszország az elkövetkezendő két hétben gazdagodik egy első körben megszavazott alkotmánymódosítással, egy parlament által jóváhagyott választási reformmal és egy új államfővel. Az élet azonban nem áll majd itt meg, mert a munkaügyi reform várhatóan nemsokára életbe lép, és folyamatban van többek között az adóügyi reform kidolgozása is.