Vlagyimir Putyin rendszerének legismertebb korábbi politikai foglya kedden az Európai Parlamentben bírálta az EU-t, mert bár tudja, mégis hallgat azoknak a vagyonoknak a hollétéről, amelyeket az orosz elnök és hívei síboltak el és Nyugatra menekítettek. Mihail Hodorkovszkij szerint a Nyugatnak az eddiginél sokkal keményebb szankciókkal kellene sújtania a Putyinhoz kötődő elit tagjait.
Két héttel az orosz elnök egykori közeli tanácsadója, Andrej Illarionov után a fogságából tíz év után tavaly szabadult Mihail Hodorkovszkij is óva intette a Nyugatot attól, hogy engedékenységet mutasson a Kremllel szemben. A Vlagyimir Putyinnal annak idején szembeszegülő és ezért vagyonelkobzásra ítélt egykori Jukosz-vezér kedden az Európai Parlament külügyi bizottsága előtt figyelmeztetett, hogy Moszkva az EU és általában a Nyugat minden gyengeségét kihasználja, és arra játszik, hogy szakadást idézzen elő akár a Schengen-térségben, akár az euróövezetben.
Az „Open Russia” civil szervezet alapítója – aki tavaly elnöki kegyelemmel szabadult az orosz Gulágról és azóta Svájcban él – úgy vélte, hogy Vlagyimir Putyin elsőként rúgta fel a Jaltában és Potsdamban létrehozott második világháború utáni biztonsági rendszert, amikor törvénytelenül megszállta és elcsatolta Ukrajnától a Krím-félszigetet. A korábbi dúsgazdag üzletember figyelmeztetett, hogy a Kreml, amennyiben nem találkozik határozott ellenállással, minden tőle telhetőt elkövet majd annak érdekében, hogy a Visztula és az Odera legyen a Nyugat és a saját érdekszférája közötti határvonal.
Leszögezte, hogy a jelenlegi moszkvai vezetés egy olyan új békerendszert szeretne kialakítani, amelyben elismerik ahhoz való jogát, hogy saját belátása szerint cselekedjen a saját befolyási övezetében és az emberi jogok kérdése egyszer és mindenkorra lekerüljön a napirendről.
Hodorkovszkij, akárcsak néhány hete Putyin korábbi gazdasági főtanácsadója, az azóta Amerikában élő Andrej Illarionov, figyelmeztetett, hogy különbséget kell tenni a Putyin-rezsim és az orosz nép között. Ilyen alapon kifogásolta, hogy a Nyugat által bevezetett szankciókat hivatalosan úgy jelentették be, mint amelyek Oroszország (és nem a rezsim ellen) irányulnak. Úgy vélte, hogy a Kreml propaganda gépezete csatát nyert az EU-val szemben, és az általa hozott szankciók a rezsim mögé állították az orosz társadalmat.
Pedig a szabadulása után Oroszországot elhagyó ellenzéki szerint a Nyugatnak meglenne a lehetősége arra, hogy leválassza az orosz lakosságot az orosz elitről. Ezzel kapcsolatban emlékeztetett rá, hogy az orosz elnök azt követően szánta rá magát az ukrajnai kalandra, hogy a népszerűsége jelentősen visszaesett, „mivel az emberüknek elegük lett a végeláthatatlan korrupcióból”.
Hodorkovszkij nem érti, hogy az Európai Unió miért nem mutat rá ujjal az orosz elitnek azokra a korrupt tagjaira, akik „zsákban hordták ki az orosz emberek pénzét” nyugati bankokba. Meggyőződése, ha az uniós tagállamok nyilvánosságra hoznák a törvénytelen módon összeharácsolt és az országból kivitt vagyonok összegét és hollétét, az orosz társadalom a vezetése ellen fordulna, és kevésbé ülne fel a propagandának. „Ott kell lecsapni, ahol Putyin és a társadalom érdekei homlokegyenest ellenkeznek. Van tehát válasz, még ha nem is kellemes, de nem értem, miért nem csinálják?” – tette fel a kérdést a Nyílt Oroszország mozgalom alapítója.
Hodorkovszkij szerint az EU-nak az eddiginél sokkal keményebb célzott szankciókkal kellene fellépni az orosz rezsim vezetőivel és kegyeltjeivel szemben, „mégis nagyon keveset tett eddig ezen a téren”. Példaként említette, hogy a néhány tízezres érintett körrel szemben az EU eddig csak 114 személyt feketelistázott.
A volt üzletember szorgalmazta, hogy Európában ne fekete-fehér képet fessenek Oroszországról, és síkra szállt a kulturális és oktatási kapcsolatok fenntartásáért. Arra kérte a nyugati országokat, hogy védjék meg a rendszer külföldön élő politikai ellenfeleit a különböző támadásoktól, ne szolgáltassák ki őket Moszkva kérésére, és „húzzanak fel egy falat” a korrupt orosz rezsimmel szemben.
Mihail Hodorkovszkij azt jósolja, hogy elhúzódó konfliktusra kell felkészülni Moszkvával, de meggyőződése, hogy mindinkább a totalitarizmus jegyeit mutató politikája Putyint és rendszerét romlásba viszi. „Meglehet, hogy már csak 10 éve van hátra ennek a rendszernek, talán még ennyi sem” – vélekedett a börtönéből tavaly szabadult ellenzéki.