Az EU-szerződés 7-ik cikke szerinti eljárás „előszobája” helyett a jogállamiság kultúráját erősíteni hivatott politikai párbeszédhez kíván kereteket teremteni az olasz soros elnökség javaslata, amelyet kedden vitatnak meg Brüsszelben a tagállamok európai ügyekkel foglalkozó miniszterei. Az Európai Bizottság szóvivője szerint ugyanakkor az uniós szerződéssel összhangban van és szükség esetén bármikor alkalmazható az a jogállamisági mechanizmus, amiről még márciusban fogadott el közleményt a José Manuel Barroso vezette testület.
Az általános ügyek tanácsa keddi ülésének napirendjére tűzte az EU soros olasz elnöksége az Európai Bizottság által márciusban bemutatott jogállamisági kezdeményezésről szóló vitát, amiről egy ízben áprilisban már eszmét cseréltek egymással a kormányok képviselői.
Nevük mellőzését kérő EU-források tájékoztatásából ugyanakkor kiderült, hogy az európai ügyi miniszterek elé kerülő olasz javaslat alig van köszönő viszonyban az Európai Bizottság márciusi közleményével, amely egy, a kötelezettségszegési eljárások és az „atombombának” is nevezett EU-szerződés 7-ik cikke közé beékelődő, köztes mechanizmus létrehozásával kezelné a jogállamiságot egyes tagállamokban érő rendszerszintű kihívásokat.
Az olasz elnökség – értesülésünk szerint kezdeti formájában még elég merész, de a tagállamok közötti előkészítő viták során eléggé felvizeződött – dokumentuma az alapvető jogok ellen vétő, illetve a vétség alapos gyanújába kerülő tagállamokkal szemben jogi eszköz helyett egy politikai keret létrehozását indítványozza, ami megnyitná az utat a rendszeres párbeszéd előtt a jogállamiságról a Tanácson belül, de ad hoc helyzetekre is reagálhatna. Megfigyelők emlékeztetnek rá, hogy ez a lehetőség elvileg már eddig is fennállt, de a dolog kényes természete miatt eddig nem éltek vele a tagállamok.
Most viszont úgy néz ki, hogy a tagállamok többsége, ha bizonyos fenntartásokkal is, de támogatja az olasz elnökség kezdeményezését. „A Tanács olyan eszközzel bővíti a kelléktárát, amivel megerősítheti a jogállamiság kultúráját az EU-n belül” – közölte a BruxInfo kérdésére egy inkognitóban nyilatkozó uniós forrás, aki szerint az új politikai párbeszéd nem egyes tagállami (például a magyar) helyzetek górcső alá vétele és eljárások elindítása céljából jön létre.
„Az alapjogok súlyos és folytatólagos megsértése esetén továbbra is rendelkezésre áll az EU-szerződés 7-ik cikke, ami alapján egy tagállamnak akár a szavazati jogát is fel lehet függeszteni” – hangsúlyozták illetékesek.
Mindez megerősíti azt a benyomást, hogy az új tanácsi eszköznek formailag semmi köze nincs a Bizottság márciusi közleményéhez, ami a jogállamiságot érő rendszerszintű támadások esetén adna lehetőséget, egyébként ugyancsak az érintett ország kormányával folytatott párbeszéd révén a beavatkozásra, és így a 7-ik cikk alkalmazásának elkerülésére. A várhatóan decemberben elfogadandó új tanácsi eszköz nem fókuszálna a rendszerszintű problémákra, de a 7. cikk alkalmazásának lehetőségére sem utal már.
A Tanács jogi szolgálata azon az állásponton van, hogy a Bizottság által javasolt jogállamisági mechanizmus (ami tehát a szerződés 7-ik cikkének előszobája lenne) nem alkalmazható a szerződés jelenlegi keretei között. Mint ahogy más esetekben is volt rá példa, a tagállamok konszenzussal elvileg az uniós szerződés keretein kívül, kormányközi együttműködéssel is próbálkozhatnak, de ha kezdetben volt is ilyen szándék, mára ez megváltozott. „A párbeszéd teljesen a szerződés keretei közé illeszkedik majd” – erősítette meg a BruxInfónak egy jól tájékozott forrás.
Mostanáig nem volt egyértelmű, hogy a november elején hivatalba lépett Juncker-bizottság miként viszonyul a Barroso-Reding féle márciusi közleményhez. Nos, Mina Andrejeva szóvivő a BruxInfo kérdésére pénteken megerősítette, hogy az új Bizottság is felkarolja a közleményt, az megítélése szerint (és szemben a Tanács jogi véleményével) igenis összeegyeztethető az EU-szerződés rendelkezéseivel, és szükség esetén minden további nélkül alkalmazható. „A mechanizmus rendelkezésre áll és bármikor aktiválható, de ebben az esetben is párbeszédről van szó” – hangsúlyozta a szóvivő, aki korábban Viviane Redinggel is együtt dolgozott.
Ha így áll a helyzet, az mindenesetre zavart szülhet, hiszen ebben az esetben két markánsan különböző – egy tanácsi és egy bizottsági – jogállami eszközről van szó. A Tanácsnál egyesek azonban nem zárják ki azt, hogy a Bizottság záros határidőn belül új kezdeményezéssel rukkol majd elő ugyanebben a témában.
Ami a most tárgyalt tanácsi politikai párbeszédet illeti, annak a portálunknak nyilatkozó EU-források szerint pozitív lenne az üzenete és a legjobb tagállami gyakorlatok cseréjéről szólna éppen annak érdekében, hogy megelőzzék a súlyosabb problémák kialakulását. Az azonban nem világos, hogy mi van akkor, ha a súlyos probléma már fennáll. Minek kell ahhoz történnie, hogy egy tagállam felkerüljön a Tanácson belüli politikai párbeszéd menüjére, ki hivatott erre javaslatot tenni, és ha a párbeszéd nem vezet eredményre, melyek lennének a következő lépések?
Forrásaink szerint a Tanács az Európai Bizottságnak is szerepet szánna ebben a politikai párbeszédben, de jelenleg nem világos, hogy milyen formában, és bevonnák-e az Európa Tanácsot, vagy az Alapvető Jogok Ügynökségét?
Az eldöntendő kérdések közé tartozik még, hogy milyen gyakorisággal kerítsenek sort a politikai párbeszédre, és milyen formában? Úgy tudni, hogy a kormányok egyelőre megosztottak abban, hogy normális esetben félévente, avagy évente tartsanak egy horizontális vitát, és arra informálisan, mondjuk ebéd keretében, vagy a hivatalos napirend részeként kerítsenek sort.
A keddi eszmecserét követően várhatóan már jobban körvonalazódik majd az a tanácsi következtetés, amit az olasz elnökség a decemberi ülésen kíván elfogadtatni a tagállamokkal.