Míg a 20. század elején még Európán belül Olaszországból vándoroltak ki a legtöbben, addig ma már Itália vált az Afrikából és Közel-Keletről Európa felé érkező menekültek főfolyosójává. Az ország azonban nem bír a felé áramló menekült-áradattal: a menekültek katasztrofális életkörülmények között kényszerülnek kivárni a menedékjogot, az olasz társadalmon belül nő az ellenállás a migránsokkal szemben, a gazdaságon belül nő a feketén foglalkoztatottak száma, és a probléma sikertelen megoldása konfliktust szül az Unió és Olaszország között is. Összefoglalónk következik.
A számok magukért beszélnek
A hivatalos adatok szerint 1875 és 1975 között mintegy 26 millióan vándoroltak ki Olaszországból, hogy máshol kezdjenek új életet. A célpontjaik között volt Amerika, Franciaország, Belgium, Svájc és Németország is. 1973 volt az első év, amikor több bevándorló érkezett Olaszországba, mint ahányan elhagyták az „il bel Paese”-ként (magyarul a Szépország) emlegetett országot. Kezdetben a bevándorlók többsége Európából érkezett, munkakeresés céljával. Később egyre többen érkeztek Afrikából és Ázsiából is.
1991-ben, a kommunista rezsim bukásának következtében két nap alatt ötvenezer albán bevándorló érte el az olasz partokat. Ma az állandó konfliktusoknak köszönhetően a legtöbb menekült a Közel-Keletről és Afrikából érkezik. Az „arab tavasz” következtében 2011-ben jelentősen megnőtt a Líbiából érkező menekültek száma. Ma is innen érkeznek a legtöbben.
Azonban szintén meg kell említeni, hogy az illegális utat választó menekültek, akiknek a száma a Frontex (az Európai Unió határvédelmi ügynöksége) szerint 2013-ban elérte a 40.000 főt, leginkább Szíriából, Eritreából és Szomáliából érkeznek.
Egy tavalyi felmérés szerint a menekültek 60 százaléka nem konkrét céllal érkezik Európába, azaz nem tudja, hogy melyik országban szeretne élni. Sokan azonban rokonaikhoz, ismerőseikhez szeretnének továbbutazni, így ők Olaszországot csak egyfajta folyosónak használják, melyen keresztül eljuthatnak Európa más országaiba.
Ez lenne a „dolce vita”?
A menekültek egy része éppen azért nem szeretne Olaszországban maradni, mert hallottak az olasz menekültügyi rendszer hiányosságairól, az ottani, nem éppen rózsás körülményekről. Nézzük meg, mi vár a menekültekre, amikor elérik (ha egyáltalán elérik) az olasz partokat.
Az olasz menekültügyi ellátórendszer több szintből áll. Az olasz hatóságoknak először azonosítaniuk és regisztrálniuk kell(ene) az országukba érkező menekülteket. Amíg ez nem történik meg, a menekültek nem hagyhatják el az országot. A regisztráció után egy befogadóközpontba kerülnek, melyet kifejezetten azok számára tartanak fenn, akik a menedékjog iránti kérelmük elfogadására várnak. Az olasz ellátórendszer azonban annyira telített, hogy ez a várakozás fél évtől akár két évig is eltarthat. Ráadásul a befogadóközpontok túlzsúfoltak, a higiéniai körülmények nem megfelelőek. A menekültek tehát, akik embertelen körülmények elől érkeztek Európába, már-már hasonló körülmények közé érkeznek.
A helyzet sajnos akkor sem változik, amikor a menekültek végre megkapják a tartózkodási engedélyüket. Az állami férőhelyek száma ugyanis erősen korlátozott, ezért sokan kénytelenek sátortáborokban, üres épületekben, vagy egyenesen az utcán tölteni mindennapjaikat.
Egyre több a konfliktus
Az Olaszországba érkező menekült-áradat nemcsak a felvevőrendszer szervezetlensége miatt okoz fejtörést az államnak: a menekültek nagy száma problémákat gerjeszt mind a társadalomban, mind a gazdaságban, mind pedig a külpolitikában.
A menekülthullám elégedetlenséget szít az olasz társadalmon belül, hiszen sokan úgy gondolják, hogy a bevándorlók elveszik tőlük a munkát, ezáltal növelve a munkanélküliséget. Az elégedetlenséget bizonyos politikai szerveződések ki is használják: az „Északi Liga” jobboldali populista párt szervezésében ezrek tüntettek októberben az illegális bevándorlás ellen.
Ami a gazdaságot illeti, menekülteket ellátó rendszer igencsak megterheli az államkasszát, nem beszélve arról, hogy a menekültek növelik a feketemunkások számát is, akik után ugyebár nem fizetnek adót.
Az olasz menekültügyi-rendszer nem megfelelő kiépítettsége ezen kívül konfliktusokat szül mind az EU és Olaszország, mind pedig Németország és Olaszország között: Olaszország elégedetlen, mert nem kap elég segítséget az Uniótól, az Unió pedig elégedetlen, mert Olaszország nem képes megfelelően működtetni a menekülteket felvevő rendszerét. Ráadásul Németország szerint az olaszok gyakran nem regisztrálják a menekülteket, hanem azonosítás és ujjlenyomat-vétel nélkül továbbengedik őket Európa más országaiba, például Németországba, megszegve ezzel az uniós szabályozást.
Mi lehet a megoldás?
A világban jelenleg zajló háborúk és egyéb válságok miatt továbbra is rengeteg ember kényszerül elhagyni az otthonát és Európa felé venni az irányt. Nyilvánvaló, hogy Olaszország ezt a végtelenségig nem fogja bírni. A helyzet megoldást kíván, méghozzá összeurópait.
Ezt felismervén, az uniós országok belügyminiszterei októberben új menekültügyi stratégiát fogadtak el, mely lehetővé tenné egy úgynevezett kvótarendszer felállítását. Ez azt jelenti, hogy a menekült-áradatnak túlzottan kitett országokat tehermentesítenék azok az országok, amelyekbe kevesebb menekült érkezik. Jelenleg ugyanis csak az EU-tagállamok fele vesz fel menekülteket.
Ez a megoldás talán csökkentené az olasz ellátórendszer telítettségét is, kérdés azonban, hogy a többi tagállam mennyire szeretné magára venni ezt a problémát.