Matteo Renzi olasz kormányfő nem tétlenkedik – számos törvénymódosítás van jelenleg folyamatban, amelyek nagy fegyelmet követelnek meg az olasz parlamenttől. A reformok többek között az alkotmányt, a választási rendszert és a szenátus felépítését érintik majd.
A nyári szünet után sűrűnek ígérkezik az olasz szenátus és képviselőház napirendje, ezt maga Matteo Renzi, kormányfő vetítette előre. Sok olyan kardinális kérdést vitatnak meg ugyanis, amelyekben a miniszterelnök egy tapodtat sem hajlandó engedni. Rögtön belecsapnak a sűrűjébe: a képviselőházban az ülésszakot a szenátus reformjának második olvasatával kezdik.
A szenátus reformjának lényege, hogy elfogadása esetén a szenátorokat nem az állampolgárok közvetlenül, hanem a regionális tanácsok választják majd. Az új szenátusnak a jelenlegi 315 tag helyett 100 tagja lesz csak, amelyből 95-öt választanak a területi intézmények képviselői és 5-öt a köztársasági elnök 7 évre. A szenátus ezentúl nem lesz teljes hatalommal bíró törvényhozó szerv, ugyanis csak bizonyos típusú jogszabályok módosítása esetén szavazhat majd (például alkotmány, alkotmányos törvények, nemzetközi egyezmények ratifikálása, népszavazással kapcsolatos törvények). Vagyis ezentúl a képviselőház anélkül is elfogadhat jogszabályokat, hogy a szenátus rábólintana.
Renzi többek között az új szenátust tekinti a reformokkal telitűzdelt út egyik fő állomásaként és rendkívül elkötelezett ezen a téren, emiatt összeütközések várhatóak a parlamentben ezekkel kapcsolatban. A szenátus reformja első olvasatának elfogadását július-augusztusban is komoly viták kísérték.
Alkotmánymódosítás – ésszerű időn belül
Az alkotmány módosítása is elindult időközben. Francesco Paolo Sisto, a képviselőház alkotmányos ügyekkel foglalkozó bizottságának elnöke az alkotmánymódosítás vizsgálatának „ésszerű időtartamáról” beszélt, ugyanakkor nem jelölt meg konkrét dátumokat. Az alkotmányt több ponton is módosítani akarják. Egyrészt a települések, megyék és régiók tevékenységéről szóló résznél annyiban változtatnának, hogy az állam nagyobb jogosítványokat kapjon például az oktatás, a környezet és a kulturális javak védelme, az egészségügyi szolgáltatások, a mobilitás és az infrastruktúrák területén. Az alkotmánymódosítás másik fontos eleme az olyan népszavazásokhoz kapcsolódik, amelyek valamely jogszabály hatályon kívül helyezésére irányulnak. Az ilyen népszavazások a módosítás elfogadása esetén csak a korábbiaknál szigorúbb feltételek teljesülése mellett lesznek érvényesek.
Az alkotmánymódosítás kapcsán nagy kérdés a köztársasági elnök megválasztásának módja, amely már az előző választási törvény 1993-as elfogadása óta kritikus pont. A javaslat szerint a köztársasági elnököt a képviselőház és a szenátus választaná meg az eddigi szabályok szerint, azonban ha ez háromszor nem sikerül, negyedszerre elég lesz már a háromötödös többség is, nyolcadszorra pedig az abszolút többség.
További módosítások
Renzi azonban nem elégszik meg ennyivel: a szenátusnál terítéken van még a választási rendszer és a közigazgatás reformja, valamint a foglalkoztatottság növelését célzó törvénytervezet vizsgálata, ez utóbbi politikailag rendkívül érzékeny téma. A képviselőház sem dőlhet hátra, hiszen októberben érkezik hozzájuk a stabilitási törvény. Ezenkívül a köztársasági elnök aláírta már az igazságszolgáltatásról szóló, az építkezések folytatását, a digitalizációt és a bürokráciacsökkentést célzó rendeletet és ezek már csak a közzétételükre várnak. Még kisebb rendeletek is vizsgálatra várnak, mint például a sporteseményekről szóló törvény és az adórendszer felülvizsgálatát célzó jogi határozat.
A reformok megvalósítása még várhatóan komoly politikai vitákba ütközhet – ezek során kiderül majd, hogy a Renzi által meghirdetett ezer napos kormányprogram csupán ambiciózus álom volt-e vagy valósággá válhat, valamint hogy töretlen marad-e a fiatal kormányfő energikussága.