A berlini fal ledöntésével kezdetét vette egy mai napig tartó, hullámzó intenzitású bevándorlási és menekültáradat. A német bevándorlási attitűdök rengeteg változáson mentek keresztül az elmúlt több mint két évtized során. Ismét megtelt a hajó?
„Das Boot ist voll”, vagyis a hajó tele van – hangzott a szélsőjobboldali párt szlogenje 1992-ben Baden-Württembergben, abban az időben, amikor majdnem félmillióval nőtt a menedékjogot kérők száma Németországban. A török, görög, olasz és észak-afrikai bevándorlók azóta is özönlenek a német gazdasági csodát megtapasztalni, legalábbis ez az általános konszenzus. Ezért a bevándorlás megfékezése mindig is vita tárgyát képezte, amely továbbra is szavazópolgárok csábítására alkalmas téma lesz.
Habár Németország az OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) országok bevándorlási toplistáján maga mögé utasította Kanadát és Ausztráliát is, és második helyet vívott ki magának az Egyesült Államok után, Berlinben eddig nem foglalkoztak olyan látványosan az üggyel, mint ahogy azt Nagy-Britannia, esetenként Franciaország példáján láthattuk a közelmúltban. Igaz ugyan, hogy a tavalyi, majdnem másfél milliós bevándorlószámmal egy csaknem húsz éves rekordot is megdöntöttek, mégsem tűnt égetőnek a probléma. Magyar viszonylatra levetítve: a KSH legutolsó adatai szerint csak Magyarországról több, mint 60 ezren költöztek Németországba a tavalyi év folyamán.
Mivel napjainkban a gazdasági migráció nagy lendületet kapott az Európai Unióhoz csatlakozott keleti tagállamoknak köszönhetően, egyre fajsúlyosabban kell foglalkozni a szóban forgó bevándorlás-típussal. Miközben a Berlini Népesedési és Fejlődési Intézet (Berlin-Institut für Bevölkerung und Entwicklung) olyan jelentést adott ki, ami a „Németország egyre modernebbé válik a bevándorlási kérdéseket illetően” címet viseli, addig az Angela Merkel vezette konzervatív párt végigvitte a migrációs politika szigorítására irányuló törvényjavaslatát, amit az „Aki csal, az repül” néven ismerhettünk meg.
Dr. Reiner Klingholz, az intézet vezetője ugyanakkor azt is elmondta: a legtöbb német polgár tudja, hogy a jóléti és munka-turizmus csak marginális része a migrációnak, amelynek azonban a gazdasági vetülete összességét tekintve pozitív. A kényes témával mégis egyre több politikus flörtöl.
Thomas de Maiziére belügyminiszter, illetve Andrea Nahles munkaügyi miniszter szerint a szigorítás már az év végével életbe lépne. Azt is elmondták, a törvény nem a munkaerő szabad áramlását hangsúlyozó uniós alapelvet kívánja korlátozni, hanem a sorozatos visszaéléseket szeretnék megfékezni. Mint ahogyan azt már Angela Merkel német kancellár korábban kijelentette ” az EU nem szociális unió”, a képzettség és nyelvtudás nélkül érkező szegény bevándorlók egyre nagyobb terhet rónak az önkormányzatokra. Thilo Sarrazin, a Német Szövetségi Bank korábbi igazgatója pedig korábban annak a megosztóü véleményének adott hangot, hogy a muszlimok növekvő jelenléte aláássa a német nemzeti identitást.
Ugyanakkor a másik oldalról is sorakoztathatunk fel példákat. Aydan Özoguz török származású német politikus, aki 2013 óta bevándorlás és menekültügyi, valamint integrációs biztos lehet a legkézenfekvőbb példája a migráció pozitív oldalának. Ugyancsak előhozakodhatnák a diadalmas német fociválogatottal, ami lengyel, török és tunéziai származásúakat is tömörít.
Ha magukat a német állampolgárokat kérdezték meg, a közvéleménykutatás itt is megosztottságot mutatott. A legutóbbi Forsa Institut felmérés szerint ugyanis 51 százalék támogatja, míg 49 százalék korlátozná a szabad munkaerőáramlást, ami csupán hajszálnyi különbség.
A növekvő vita mögött olyan okok húzódnak, mint hogy a legtöbb migráns a recesszió súlytotta területekről érkezik, ezért hajlamosak azt feltételezni, hogy szociális juttatásokra vadásznak. Ugyanakkor a bevándorlók legújabb generációjában a többség nagyon is jól képzett munkaerőnek bizonyul. A szegénységi migrációt persze rengeteg kritika éri, ám azt a munkaerőt, ami a fellépő hiányt ellensúlyozná és a stagnáló demográfiai adatokat fellendítené, arra a németek többsége szívesen „mondana willkomment”.