Egy alapszintű európai munkanélküli járulékrendszer létrehozását javasolja az euróövezet számára Andor László, foglalkoztatási és szociális politikai biztos. Amellett, hogy rövidtávon tompítaná az egyes országokat sújtó gazdasági megrázkódtatásokat, ez az automatikusan működésbe lépő európai védőháló lenne a leghatékonyabb válasz a populisták előretörését hozó európai parlamenti választások eredményére – vélekedett a BruxInfónak adott interjúban az Európai Bizottság magyar tagja.
Egy, az eurózóna tagjai közötti pénzügyi transzfereket magába foglaló mechanizmus létrehozását szorgalmazza a gazdasági és monetáris unió soron következő lépcsőfokaként az Európai Bizottság foglalkoztatásért, szociális ügyekért és társadalmi befogadásért felelős tagja. Andor László a BruxInfónak adott interjúban és egy pénteken Berlinben elmondott nagy ívű beszédében egy időben és mértékét tekintve korlátozott alapszintű európai munkanélküli járulékrendszer bevezetésére tett javaslatot az egységes valutát használó országokban, aminek segítségével a klub önálló monetáris mozgástértől megfosztott tagjai képesek lennének mérsékelni az eurózóna tagállamait nem egyforma mértékben sújtó külső sokkhatásokat, anélkül, hogy az egész rendszert és magát az eurót is veszélybe sodornák.
Az ötlet nem új, hiszen az európai munkanélküli biztosítási rendszerre egy tavaly októberi közleményében már a gazdasági építkezésben való továbblépés egyik lehetséges eszközeként hívta fel a figyelmet a Bizottság. Andor László ezúttal nem csak első ízben vázolta fel egy ilyen „fiskális kapacitás” mibenlétét és lehetséges összetevőit, de a szélsőségesek előretörését hozó európai választásokra adandó politikai válaszként is javasolja azt az uniós döntéshozóknak.
Andor szerint ugyanis Európa kétféle választ adhat az aktuális politikai helyzetben. Az egyik az, hogy pánikreakcióként a hagyományos politikai pártok részben vagy egészében magukévá teszik a populista politikai erők programját, ami – még ha erős eufémizmussal reformnak is nevezik – lényegében az EU lebontásához vezetne. Ennek alternatívája egy olyan stratégiai válasz megadása, ami az EU újraépítését célozza meg a társadalom számára az elmúlt években a legtöbb frusztrációt okozó alapvető problémák megoldásával.
A foglalkoztatáspolitikai biztos szerint az euró csapdának bizonyult, mert a tagállamok nem képesek többé testre szabott monetáris politikák révén és a valuták árfolyamának leértékelésével alkalmazkodni a gazdasági sokkhatásokhoz, miközben szigorú költségvetési (fiskális) politikai szabályoknak kell alávetni magukat.
A makrogazdasági instabilitás elsődleges forrása Európában ilyenformán a gazdasági és monetáris unió tökéletlenségéből fakad: a bajba kerülő országok nem képesek külső leértékelést végrehajtani, nem támaszkodhatnak egy biztos védőhálóra és nem számíthatnak semmilyen fiskális támogatásra a többi tagállamtól, ami nem csak a túlélést tenné lehetővé, de a gazdaságuk élénkítését is. Jobb híján belső leértékelést kellett végrehajtaniuk, tömeges munkaerő-leépítéssel és a bérek csökkentésével. Ennek pedig magas munkanélküliség, a háztartások jövedelemszintjének esése és fokozódó szegénység lett a következménye.
Ráadásul – hangsúlyozza a Bizottság magyar tagja –, ha egyszerre számos országban csökkentik a béreket és tesznek az utcára munkavállalókat, akkor az aláássa az általános keresletet. Mindez olyan időben, amikor Európának rengeteg pénzt kellene a humán erőforrásokba invesztálnia ahhoz, hogy a demográfiai kihívással elboldoguljon. „Ehelyett megengedtük, hogy a pénzügyi válság milliókat taszítson szegénységbe. Ez sok évre előre ártott Európa gazdasági potenciáljának és társadalmi kohéziójának” – állapítja meg a biztos.
Andor László úgy véli, hogy azok az eszközök (az úgynevezett automatikus stabilizátorok), amelyeket az országok történelmileg a válságok szociális hatásainak tompításához vettek igénybe, a monetáris unióban nem állnak többé rendelkezésre, miközben semmivel nem helyettesítették ezeket. A következtetés, hogy a gazdasági és monetáris unió architektúrájában „új pillérekre és új stabilizáló eszközökre van szükség”.
A bankunió létrejöttével azonban még nem oldódott meg minden probléma, a végső hitelező és a közös fiskális képesség hiánya továbbra is fennmarad. Ezért a biztos véleménye szerint az „újraépítés” egyik aspektusának az Európai Központi Bank mandátumának kiterjesztése kell, hogy legyen annak érdekében, hogy a gazdasági növekedés és a foglalkoztatás az árstabilitással azonos szintre kerüljön.
Emellett elkerülhetetlennek tartja, hogy megteremtsék az országok közötti fiskális (pénzügyi) transzferekre lehetőséget biztosító mechanizmust, ami az eurózónát érő aszimmetrikus sokkhatások esetén lépne működésbe, és hosszabb távon minden résztvevő ország egyszerre lenne hozzájárulója és kedvezményezettje ennek.
Andor hangsúlyozza, hogy javaslata közelről sem csupán technikai jellegű, hanem az európai polgárok által az európai választásokon kifejezett egyik fő aggodalomra adandó válasz. Az embereknek az EU-ból és a nemzeti politikából való kiábrándulásának fő oka ugyanis az, hogy a tagállami kormányok eszközök hiányában és a közös fiskális szabályok szorításában képtelenek megfelelni a polgáraik velük szemben támasztott elvárásainak.
A biztos „2014 paradoxnak” nevezi azt, hogy az eurózóna tagállamai csak úgy nyerhetik vissza nagyobb önállóságukat a saját gazdasági problémáik kezelésében, ha tovább mélyítik az európai integrációt, és egy „fiskális kapacitással” egészítik ki a monetáris uniót. „Nem öncélúan több Európa mellett érvelek, hanem egy olyan mechanizmus mellett, ami az EMU stabilizálásával megszilárdítja minden egyes tagállam autonómiáját” – húzza alá a foglalkoztatási biztos.
Andor László meggyőződése, hogy ez a cél csak egy olyan automatikus mechanizmus révén valósítható meg, ami a válságba jutott euróövezeti országoknak rövid távú támogatást nyújt, amivel visszanyerhetik annak az elvesztett képességüknek egy részét, amivel alakítani tudják saját gazdasági és társadalmi sorsukat.
A Bizottság magyar tagja egy olyan alapszíntű európai munkanélküli járulékrendszerben gondolkozik, ami fiskális ösztönzést adna azoknak az euróövezeti országoknak, amelyeknek rövidtávú munkanélküliségi problémáik vannak.
Ez az európai alapjárulék-rendszer tehát kiváltaná a meglévő tagállami munkanélküli segélyrendszerek megfelelő (ezzel arányos) részét. A hozzájárulás és az európai alapjárulék mértékét a különböző tagállami rendszerek viszonylag alacsony közös nevezőjeként határoznák meg. Az európai járulékot csak az aggregált kereslet visszaesése által okozott ciklikus munkanélküliség visszaszorítására lehetne igénybe venni, és nem a strukturális munkanélküliség ellen, ami általában a tagállamok hibás munkaerőpiaci politikáira vezethető vissza.
Az alapszintű európai munkanélküliségi járulék időben korlátozott lenne, példának okáért maximum az állásvesztés után hat hónapban lehetne igénybe venni és az összege az illető korábbi bérének például a 40 százalékát fedezné. Minden egyes tagállam megfejelhetné ezt az összeget és hosszabb ideig is biztosíthatná saját belátása szerint. Az európai rendszer egy alapszintű támogatást, védőhálót nyújtana a munkanélküliek számára rövid időn keresztül.
A jogosultság feltételeit nem szabnák meg túl szigorúan, hogy a rövid távú és részmunkaidős foglalkozottak is részt vehessenek a rendszerben és igénybe vehessék a támogatást.
A biztosítási rendszer igénybevételét ugyanakkor feltételekhez kötnék, a tagállamoknak uniós szinten meghatározott közös normákhoz kellene hozzáigazítaniuk (az esetek többségében felfejleszteniük) foglalkoztatási szolgálataik és munkaerőpiaci intézményeik színvonalát.
Az egyszerű munkavállalók továbbra is a nemzeti intézményekkel lennének kapcsolatban, utóbbiaknak ugyanakkor havonta egy európai alapba kellene átutalniuk a munkavállalóik alapszintű hozzájárulását (vagyis a munkanélküliségi segélyhez való hozzájárulás arányos részét). Az európai alap ugyancsak minden hónapban a tagállami hatóságoknak folyósítaná az arányosan abban az országban az európai alapszintű munkanélküli járulékrendszerből járó összeget. Vagyis minden ország minden hónapban befizetne és visszakapna egy bizonyos összeget, végső soron a kettő különbségét kellene csak átutalni egyik vagy másik irányba.
Andor László véleménye szerint egy ilyen, a gazdasági visszaesés tompítását célzó európai védőháló a GDP körülbelül 1 százalékát tehetné ki, a jogosultsági időtartamától és a jogosultság feltételeitől függően. Arra is lenne megoldás, hogy egyes országok ne kényszerüljenek tartósan a nettó hozzájáruló szerepébe. Ennek elkerülésére megoldást kívánhat egy monitoring-rendszer, amelynek figyelembe vételével időről-időre kompenzálhatnák a huzamos időn keresztül nettó befizetői pozícióba kerülőket.
„A kiszámíthatóság, a fiskális transzferek korlátozott mennyisége és időtartama sokkal biztonságosabb opcióvá tenné az alapszintű európai munkanélküli járulékrendszert, mint az eurózóna tagállamok államadósságának megosztására vonatkozó forgatókönyvek. Vagy feladjuk a fiskális transzferek elutasításának dogmáját az EMU-ban, vagy feladjuk az európai szociális modellt és mindent, amiért az Európa 2020-as stratégia síkra szállt” – fogalmazott a magyar biztos.
Andor László szerint most az a kérdés, hogy az automatikus stabilizátorról szóló kezdeményezés bekerül-e hangsúlyos elemként a következő Bizottság programjába vagy sem. Ebből a szempontból fontos mérföldkőnek ígérkezik a foglalkoztatási miniszterek júliusi tanácsülése, ahol az olasz soros elnökség megszondáztatja majd a tagállamokat az elképzelésről. Ez lesz az első alkalom, hogy a miniszterek megvitatják az ötletet.