Az olaszok európai összehasonlításban sokat használnak készpénzt. Az egy- és kétcentes érmék előállítása azonban aránytalanul sokba kerül, ezért ezek bevonását szorgalmazza az olasz képviselőház egy nemrég elfogadott indítványban.
Jóváhagyta az olasz képviselőház a Baloldal, Ökológia, Szabadság párt indítványát, amely arra kéri fel a kormányt, hogy függessze fel az egy- és kétcentes érmék kibocsátását. Az indítvány egy hosszú vita eredménye: régóta van szó ugyanis arról, hogy a kisebb értékű érmék kibocsátásának költsége aránytalanul magas értékükhöz képest. Az egycentes érmék előállítása 4,5 centbe, míg a kétcenteseké 5,2 centbe kerül. A gyártási költségen túl problémát jelent az is, hogy ezek az érmék nem forognak eléggé, és évente nagyjából 70 százalékuk eltűnik a forgalomból, emiatt a pénzverdéknek újabb érméket kell előállítaniuk.
Az egy- és kétcentesek elleni hadjárat egyik élharcosa, a Baloldal, Ökológia, Szabadság párt képviselője, Sergio Boccadutri szerint ezek az érmék „nem praktikusak és sokba kerülnek az államnak”. Az indítvány megszavazása nem kötelezi a kormányt semmire, csak egy iránymutatás a képviselők részéről.
Bár az Öt Csillag Mozgalom is megszavazta az indítványt, a párt egyik tagja, Manlio Di Stefano Facebook-oldalán kritizálta a javaslatot azzal, hogy jelenleg sokkal fontosabb problémákkal kellene foglalkozni, mint például a feltétel nélküli alapjövedelem bevezetésével. Kifogásként említette meg azt is, hogy ezután az emberek nem tudják kihasználni a 0,99 eurós akciókat bevásárláskor.
Nem ő az egyetlen, akiben felmerült az infláció kockázata, Boccadutri azonban a finnek és a hollandok példájából kiindulva biztos benne, hogy a kerekítési szabályokkal és a centekben kifejezett végösszegekkel nem növeli az inflációt az új rendszer. Szerinte nagyjából 21 millió eurót takarítana meg az állam a kis összegű pénzérmék kibocsátásának megszüntetésével.
Olaszország ragaszkodik a készpénzhez
A kérdés azért is különösen fontos, mert a nyugat-európai országok között Olaszország az egyik, amelyik a legjobban ragaszkodik a készpénz használatához. Ez pedig összesen körülbelül 8 milliárd eurójába kerül az országnak, amely a GDP 0,52 százaléka. Vagyis évente személyenként körülbelül 200 eurót költenek a papír- és fémpénzek használatára, amelybe beleértendő többek között a munkaerő költsége, a pénz elvesztése, a lopások, a felszerelések, a szállítás, a biztonság, a raktárak és a felügyelet. Ez az európai átlaghoz képest magasabb, ahol a készpénz használata a GDP 0,4 százalékát emészti fel.
A készpénz használatának társadalmi költsége 0,33 euró, szemben a bankkártyák 0,74, és a hitelkártyák 1,91 eurós költségeivel. Ez az adat azonban csalóka, hiszen ha figyelembe vesszük a tranzakciók átlagos nagyságát, máris arra lehet jutni, hogy a készpénz arányaiban a legdrágább, a tranzakciók 2 százalékát teszi ki a költség. Mindehhez még hozzájárul az is, hogy az olasz központi bank évente 74 ezer hamis bankjegyet foglal le, ami soknak számít azt nézve, hogy Európában összesen 387 ezret azonosítanak. Ráadásul az Európában regisztrált rablások 40 százaléka Olaszországban történik.
Brüsszelben is foglalkoznak a kérdéssel
Az Európai Bizottság felmérést végzett, amely kimutatta, hogy az eurózóna állampolgárainak 60 százaléka nehezen tudja használni az egycenteseket (a kétcentesek esetében 69 százalék elégedetlen valószínűleg azért, mert ezek elvesztése dupla akkora veszteséget jelent, mint az egycenteseknél). Ezt követően az Európai Bizottság tanulmányt tett közzé, amelyben a legkisebb részletekig kidolgozta a kis összegű pénzérmék bevonását. Előrelépés azonban egyelőre nem történt az ügyben.