Tagadhatatlan a tény, hogy a bevándorló munkások helyzete a szigetországban aggodalomra adhat okot. Főleg az EGT és az Európai Unió határain kívülről érkező dolgozók vannak veszélyeztetett helyzetben, hiszen könnyen kerülhetnek a kiszolgáltatott, jogaiktól megfosztott munkavállaló szerepébe.
A helyzet még élesebben van jelen az új kormányfő megválasztása óta. David Cameron, konzervatív, az EU-tól távolodó politikájával kifejezetten erős nyomást gyakorol a migrációval kapcsolatos problémák megoldására, és az Angliában dolgozó, bevándorló munkaerők szigorúbb ellenőrzésére, korlátozására.
Az elmúlt 8 hónapban egy a bécsi ENSZ központhoz kapcsolódó kutatóprojekt keretein belül tanulmányoztuk Anglia helyzetét és álláspontját, a bevándorló dolgozók szempontjából.
A kutatás középpontjában, azok a dolgozók álltak, akik a családi háztartásokban vállaltak munkát, az esetek többségében ezek a személyek nők voltak, akik azért érkeztek a szigetországba, hogy otthon maradt családjaikat támogatni tudják. Számos nemzetközi szervezetnél tettünk látogatást a brit fővárosban, melyek a témával elméleti és gyakorlati szinten is foglalkoztak és foglalkoznak.
A kutatás létjogosultságát, személyes interjúkkal támasztottuk alá, a történetek éles képet festettek a jelenlegi helyzetről. A jobb élet reményében érkezett bevándorlókat, gyakran nem a mesés fizetés és biztonság, sokkal inkább az állandó munka, bizonytalan bér, és a kegyetlen munkáltató várta.
Változó vízumpolitika
Anglia vízumpolitikája az elmúlt években gyökeresen megváltozott, az Európai Unió határain kívül élők, akik családi háztartásokban szeretnének dolgozni a szigetországban, csakis a tengeren túli családi személyzet vízumkérelmet vehetik igénybe.
A családi háztartásokban élő munkavállalók két típusát különbözteti meg a jelenlegi szabályozás, a magánházaknál dolgozó személyzetet, és a diplomáciai képviseleteken dolgozó személyzetet. Ellentétben a régi rendszerrel, a 2012-ben bevezetett, új vízum nem garantálja a munkáltató váltást, illetve az öt év folyamatos munka után járó letelepedési jogot. A vízum feltétele a munkáltató aláírása, tehát ha egy migráns dolgozó nem elégedett főnökével, ugyan válthat, és kereshet új munkát és új főnököt, de felmondásának pillanatában illegális bevándorlóvá válik. Mivel, a sikeres munkakeresés nem egyik napról a másikra történik, az illegális tartózkodás akár kiutasítással is járhat.
A legveszélyeztetettebb csoport a diplomáciai képviseleten dolgozók csoportja. A diplomáciai immunitás nagyon sok esetben biztonsági hálóként működik, mivel büntetőeljárás a szolgálatban lévő diplomaták ellen nem indítható. Ez olyan visszaélésekkel jár, amik nagyon ritkán kerülnek a nagy nyilvánosság elé, mivel kényes témának számítanak, akár az országok egymás közötti kapcsolataiba is beleszólhatnak.
Bérminimum, ígéretek, amelyeket nem tartanak be
Tagadhatatlan, hogy a legfőbb motiváló erő, a bevándorló dolgozók esetében a kereset. Az angliai szabályozások szerint az a munkavállaló, aki a családdal él együtt, mint kisegítő személyzet, és a család őt, mint családtagot tünteti fel a hatóságok előtt, nem jogosult a nemzeti bérminimumra, mivel családtagként és nem munkavállalóként tekintenek rá. Ez további kérdéseket vet fel, és visszásságokat eredményez. A munkáltatók az esetek többségében a nemzeti bérminimumot szablyák meg, alapkeresetként a munka megkezdésekor, de mivel a jogi kiskapukkal elkerülhető az összeg kifizetése, ezért gyakran családtagként tüntetik fel a dolgozót. Az így befogadott „családtag” nem csak a bérminimumtól esik el, de a munkát adó család a járulékok fizetésére sem kötelezhető ezután, tehát a dolgozónak nincs egészségbiztosítás, és egyéb ellátásra sem jogosult.
Érvénytelen szerződések, egész napos munka
Bár a bevándorlási törvény kimondja, hogy csakis érvényes munkaszerződés esetében lehet megkezdeni a munkát, a szerződésben pedig határozottan meg kell jelölni a feladatokat, a munkaidőt és a szabadnapokat is, ezen szerződések másodpéldányai ritkán kerülnek a migráns dolgozók kezébe, így hivatkozni sem tudnak rá jogsértések esetén. A legtöbb esetben a nyolc órás munkarendben egyeznek meg, azonban a nyolc órából 24 óra lesz, a hónapok elteltével a feladatok pedig egyre csak gyarapodnak.
Szexuális zaklatás és lelki terror
Mivel az esetek többségében nők dolgoznak a családoknál, illetve a képviseleteken, ezért a szexuális zaklatás veszélye még fokozottabb, ebben az esetben nehéz kideríteni, mikor és hol, valamint hogyan történik a zaklatás, bizonyítani is csak orvosi leletekkel lehet.
A lelki terrort még nehezebb tetten érni, mivel naponta elforduló szóbeli agresszióról van szó, ami a csúfolódástól egészen a durva megalázásig terjedhet.
Ki segít?
A kutatás során kiderült, számos nemzetközi szervezet áll ki a bevándorló munkások jogaiért az angol fővárosban, foglalkozásokat, összejöveteleket szerveznek, valamint az angol nyelv elsajátításában is segítséget nyújtanak akár anyagi ellenszolgáltatás nélkül. Mivel sok bevándorló nem beszéli az ország nyelvét, ezért ez alapvető segítségnek számít. Nem csak a nyelv, de a társadalmi beilleszkedés is nehézkesen megy, ezt segítik a közös foglalkozások, ahol a munkások sorstársakra találhatnak, így kiépítve egy kis közösséget, ami erősebb társadalmi szereppel ruházza fel a közösség tagjait.
Anglia álláspontja
Anglia álláspontja, ami a fokozatos bezárkózást, illetve a bevándorlás szabályozását illeti, teljesen érthető reakciónak számít. Mivel a gazdasági világválság hatással van a szigetországra is, a szociális rendszer terhelése és azon bevándorlók kiszűrése, akik csupán azért indulnak el az országba, hogy munkába állás nélkül részesedjenek a szociális javakból mindenképpen elítélendő.
Ugyanakkor a legnagyobb problémát mégis az jelenti, hogy az európai uniós állampolgársággal nem rendelkező és a családi háztartásokban dolgozó bevándorolt munkavállalók jogait Anglia nem igyekszik nemzeti és nemzetközi szinten hatékonyabban megvédeni. Beszédes az a tény is, hogy a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) által kiadott 189-es egyezményt, amely a családi háztartásokban dolgozó munkavállalók alapvető jogait biztosítaná a szigetország, még mindig nem ratifikálta, ami markáns üzenet a nemzetközi színtér szereplőinek.
Néhány kiragadott példa
Az interjúk teljes anonimitásban zajlottak, néhány kiragadott mondat azonban jól példázza a munkavállalók helyzetét:
„A munkáltatóm házában a konyhakőről kellett ennem, arra a szőnyegre kellett tennem a tányérom, amibe ők a cipőiket törlik.”
„Mikor kivittem a szemetet, engedélyt kellett kérnem, a főnököm felesége nem engedte, hogy beszéljek a szomszédokkal.”
„Mielőtt megérkeztem, azt ígérték, hogy külön hálószobát kapok, de a szobám a gardróbban volt, egy matraccal, az útlevelemet elvették.”
„A főnököm az éjszaka közepén küldött el a házból, az útlevelemet elvette, fizetséget nem adott, ezért egy parkban kellett aludnom, egy padon, ahol megerőszakoltak.”
„Rabszolgaként bántak velem, nem ehettem velük egy asztalnál, hajnalban keltem, egész nap dolgoztam, neveltem a gyerekeket, főztem, bevásároltam, és minden ház körüli munkát elvégeztem, de a megígért fizetés helyett, a felét sem kaptam meg, az ételt magamnak kellett vásárolnom.”
A teljes kutatás anyaga angol nyelven elérhető a következő linken: http://unstudies.org/about-unsa/regional-youth-academy-united-nations-raun/raun-publications vagy itt
A témával foglalkozó nemzetközi szervezetek elérhetőek a következő weboldalakon:
Justice for Domestic Workers: http://www.j4dw.org/
Kalayaan: http://www.kalayaan.org.uk/