A Kitekintő Alexandre Miquellel, a függetlenségpárti Katalán Republikánus Baloldal (Esquerra Republicana de Catalunya – ERC) kommunikációs titkárával készített interjút arról, hogy hogyan látja az elmúlt hónapok alatt felgyűlt feszültséget a szeparatista katalánok és a spanyol kormány között, illetve a katalánok jelenlegi mozgásterét.
Kitekintő: 2013 decemberében a szeparatista katalán pártok megállapodtak egy lehetséges függetlenségi referendum megszövegezésében, azonban azt a spanyol kormány azonnal elutasította. Kizárólag Madrid beleegyezésével jöhetne létre egy ilyen népszavazás az autonóm közösség elszakadásáról. Mit vár a spanyol kormánnyal folytatott további tárgyalások kimenetelétől, milyen esélyeket lát egy ilyen referendum kitűzésére? Ha sikerül dűlőre jutni a spanyol kormánnyal, milyen feltételekkel tűznének ki népszavazást?
Alexandre Miquel: A spanyol kormány nem hajlandó a referendumról alkudozni. Miért? Mert a közvélemény-kutatások jól mutatják, hogy a katalán állampolgárok nagy része igennel voksolna Katalónia függetlenedése mellett. Azonban a spanyol kormány egy súlyos problémával került szembe: a katalánok 70 százaléka szeretné a demokratikus népszavazás kitűzését, hogy dönthessenek Katalónia sorsáról, akár Madrid engedélyével, akár anélkül.
A katalán törvényhozás 2/3-os többséggel jóváhagyta a függetlenségről szóló referendum megtartását, és a tervezett szavazás időpontjában is megegyezett (2014. november 9.). Jól mutatja a függetlenedési szándékot az is, hogy a katalánok a legutóbbi választás alkalmával többségében függetlenségpárti képviselőket szavaztak be a katalán parlamentbe. Biztos vagyok benne, hogy a Katalónia jövőjéről szóló népszavazást megtartjuk. Nem tudok elképzelni olyan kimenetelt, hogy akár rendőrség vagy a spanyol hadsereg megakadályozna egy demokratikus folyamatot, melyben a nép akarata nyilvánulna meg.
K: Annak ellenére, hogy a katalán politikusok megállapodtak a referendumban, Mariano Rajoy spanyol miniszterelnök kijelentette, hogy ez addig nem fog megtörténni, amíg ő a kormányfő, ugyanis nem engedélyezi a katalán népszavazást. Mivel tudnak érvelni a miniszterelnök álláspontjával szemben, miszerint az 1978-as spanyol alkotmány értelmében nem törvényes regionális szinten referendumot tartani egy egyesített Spanyolországban?
A.M.: A spanyol kormány arra hivatkozik, hogy alkotmányellenes függetlenségi szavazást tartani Katalónia sorsáról. Először is, ez így nem felel meg a valóságnak. Az alkotmány egyetlen cikkelye sem mondja ki, hogy törvénybeütköző megkérdezni az embereket a sorsukról. Az alkotmány azt állítja, hogy bármilyen referendum kiírása a spanyol kormány hatáskörébe tartozik. Ennek értelmében Mariano Rajoy akár holnap kitűzhetné a népszavazást.
Mi, katalánok irigységgel szemléljük a Skóciával kapcsolatos eseményeket és az Egyesült Királyság demokratikus hozzáállását. A brit kormány úgy döntött, hogy megegyeznek a skót parlamenttel a skót függetlenségi népszavazásról. Miért nem teszi ugyanezt a spanyol kormány? Talán a demokratikus tradíciók hiánya az egyik magyarázata ennek. Lássuk be, hogy Spanyolország több évig állt diktatúra és totalitárius monarchia irányítása alatt, mint demokratikus rendszerben.
K: A szeparatista pártok megállapodása értelmében a függetlenségi szavazásra 2014 novemberében kerülne sor és két kérdésben döntenének a szavazók: szeretnék-e, hogy Katalónia állammá váljon, illetve hogy független állam legyen-e. Mennyire volt könnyű megegyeznie a pártoknak a katalán parlamentben? Teljesen egységesek voltak a kérdésben, vagy kellett valamilyen kompromisszumot kötniük?
A.M.: Először is, a megegyezés nem a „szeparatista” pártok között jött létre, hanem azok között a pártok között, akik úgy látják, hogy Katalóniának joga van az önrendelkezéshez: CDC (szeparatista jobbközép), ERC (szeparatista balközép), UCD (föderalista konzervatív), ICV (föderalista, zöldek), EuiA (föderalista baloldali), CUP (szeparatista baloldali). Továbbá három parlamenti képviselő a PSC pártból (szocialisták, a PSOE – Spanyol Szocialista Munkáspárt katalán testvérpártja) csatlakoztak a megegyezéshez. Összességében a 135-ből 90 parlamenti képviselő döntött úgy (a katalán parlament 2/3-a), hogy támogatja a kezdeményezést tavaly decemberben.
A szeparatisták és föderalisták nem pontosan ugyanazt akarják, ezért született olyan megegyezés, hogy a népszavazáson két kérdésben kellene döntenie az embereknek. Az első kérdésre mind a föderalisták, mind a szeparatisták igennel válaszolhatnak. Így azok az emberek, akik különálló katalán államot szeretnének, de nem támogatják a függetlenedési szándékot, egy igennel és egy nemmel szavazhatnának. A függetlenségpártiak pedig két igennel voksolhatnának. Végezetül azok, akik nem támogatják a Katalónia függetlenedési szándékát, nemmel szavazhatnának. Ezzel a rendszerrel minden katalánnak meg lenne a lehetősége, hogy arra az opcióra szavazzon, amit leginkább preferál: hogy Katalónia független állam, vagy állam a spanyol államban, vagy továbbra is Spanyolország autonóm közössége legyen.
K: Mennyire támogatják a függetlenségi mozgalmat a katalán állampolgárok? A katalánok körülbelül hány százaléka voksolna most a függetlenség mellett? Mekkora a katalán szeparatista mozgalom támogatottsága a spanyol lakosok körében?
A.M.: A legutóbbi közvélemény-kutatások szerint a katalánok 55 százaléka voksolna a függetlenség mellett. Csupán 22 százalék nem támogatná a függetlenséget, körülbelül 16 százalék nem szavazna, és 7 százalék még bizonytalan a kérdésben. Így a katalánok többsége támogatja a függetlenedési szándékot, az eredmények is jól mutatják, hogy itt nagyobb támogatottsága van a függetlenségnek, mint Skóciában.
Más részről a spanyolok 64 százaléka nem támogatja a katalán függetlenséget, és a spanyol összlakosság mindössze 12 százaléka van a függetlenség mellett, de ennek a nagy része a katalán. Számunkra jó hír, hogy a spanyolok fele támogatja a referendumot, láthatjuk, hogy vannak a népakarat kinyilvánítását támogatók a másik oldalon is! Azonban Spanyolország legerősebb befolyással rendelkező pártjai (PP – Spanyol Néppárt és PSOE) ellenzik a referendumot.
K: Az Európai Bizottság kijelentette 2013 szeptemberében, hogy egy független Katalónia nem lenne többé tagja az Európai Uniónak. A független állam benyújtaná-e kérelmét az EU-tagságra? A tagsági kérelem milyen feltételek mellett lenne lehetséges, illetve mennyire támogatja az európai közvélemény Katalónia függetlenségi szándékát?
A.M.: José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke azt nyilatkozta, hogy „az Európai Unió államok uniója, amelynek Spanyolország az egyik tagja. Ha Katalónia független állammá válik, akkor nem lesz automatikusan az EU tagállama”. Ez azonban nem jelenti azt, hogy egy független Katalónia elveszítené azokat a jogokat, amelyek most megilletik. Nyilvánvaló, hogy az EU hivatalos kijelentéseiben tagállama, Spanyolország érdekeit képviseli. Talán azt gondolják – tévesen –, hogy így a katalán függetlenség támogatóinak száma csökkeni fog. Jogi értelemben nincsen olyan EU-szerződés, amely a belső bővítés vagy belső kiválás kérdését szabályozná. Ma 7 millió katalán rendelkezik uniós útlevéllel, az Európai Unió megvonná tőlük ezt a jogot? Katalónia egyébként minden EU-tagsági elvárásnak és kötelezettségnek megfelelne.
Nehéz elképzelni, hogy az EU elutasítana egy olyan katalán államot, amely demokratikus szavazás útján, erőszak nélkül születne meg. Mi hiszünk az európai szabadságban és demokráciában, ezeket az értékeket támogatjuk. A katalánok többsége függetlenséget szeretne, de továbbra is az EU részeként. Egyrészről, az újonnan megszületett Katalán Köztársaság kettős katalán-spanyol állampolgárságot ismerne el lakosai számára. Másrészről azonban Spanyolország Katalónia kiválásával egy új ország lenne (kisebb lakossággal, kevesebb GDP-vel)… Azt hiszem, hogy még sok dolgot kell megvitatnunk és alkudoznunk az EU-s kérdésekben.
Meggyőződésem azonban, hogy egy független Katalónia nem hagyná el az Európai Uniót, mert Katalóniának és Európának szüksége van egymásra. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy Katalónia Dél-Európa egyik leggazdagabb területe: gazdagabb, mint Spanyolország, Portugália, Olaszország vagy Görögország. Továbbá, Spanyolországnak is szüksége van Katalóniára az EU-n belül: kifizetni együtt az államadósságot és javakat exportálni Európába a Katalónián átvezető utakon és vasútvonalakon keresztül. Végezetül, azt gondoljuk, hogy létezik diplomatikus megoldása a problémának: talán a független Katalónia nem lesz automatikusan tagja az EU-nak, azonban megtarthatja az EU-s állampolgárok jogait. Mi igyekszünk ezt elérni és arra törekszünk, hogy a későbbiekben is uniós állampolgárok lehessünk és az unió tagjaként hozzájáruljunk továbbra is egy igazságos és demokratikus Európa építéséhez.
K: Hogyan látja a katalán függetlenségi mozgalom mozgásterét és jövőbeli kilátásait?
A.M.: Ez egy demokratikus forradalom. Minden alkalommal, amikor a spanyol kormány megvonja a népszavazás jogát a katalánoktól, annál több ember – demokratikus tudatosság által vezérelve – támogatja a szeparatista törekvéseket. Spanyolország jelenleg válságban van: gazdasági és szociális problémák, korrupció, gyenge monarchia… Sok ember úgy gondolja, hogy a függetlenség új esélyt jelentene, egy új lehetőséget arra, hogy egy igazságosabb, demokratikusabb és modernebb köztársaságban éljünk. A Katalán Köztársaság, mint álomkép lebeg előttünk.
Ha Spanyolország nem fog egyezkedni Katalóniával, biztos vagyok benne, hogy mi, katalánok annak ellenére is el fogjuk érni, hogy függetlenedjünk. A katalánok nagy része legalább szélesebb autonómiát szeretne: Katalónia elismerését, mint állam, a katalán nyelv nagyobb fokú védelmét, vagy több gazdasági hatalmat… Azonban Spanyolország időről időre elutasítja a katalán emberek törekvéseit. Egy modern Európában nem lehet megtiltani egy referendumot, amelyet a lakosság 70 százaléka támogat. Ez fordulópont lesz, és mi szavazni akarunk. A demokrácia függetlenségünk kulcsa. Ezért harcolunk ennyire célunk elérése érdekében, mert egyre több ember látja úgy, hogy a függetlenség jelentené az igazi és modern demokráciához vezető utat.
K: Mik a Baloldali Republikánus Párt politikai célkitűzései a 2014-es évre?
A.M.: Párbeszédet szeretnénk. Ennek megteremtése csupán politikai akarat kérdése. A spanyol alkotmány még egy lehetséges úton engedélyezné a népszavazást, mégpedig ha a spanyolok átruháznák a katalán kormányra a jogot. Sajnos, a spanyol kormány nem hajlandó kompromisszumot kötni a kérdésben. Arra sem tesznek erőfeszítést, hogy néhány engedménnyel csillapítsák a feszültséget, mint elismerni Katalóniát önálló államnak, jobban védeni a katalán nyelvet, vagy több fiskális hatalmat biztosítani. Ezért nő napról napra a szeparatisták támogatottsága. Keményen fogunk dolgozni azért, hogy elérjük a célunkat: hogy minden katalán lakos, akár szeparatista, akár nem, beleszólhasson Katalónia jövőjébe.
K: Mik a személyes célkitűzései a közeljövőben? Milyen esemény rendezésében vesz részt jelenleg?
A.M.: Szeretnék többet utazni és pihenni, miután évek óta keményen dolgozom, hogy elérjük a kitűzött célunkat és függetlenedjünk. Úgy szeretnék utazni a világban, hogy minden további magyarázkodás nélkül mondhassam magamról, hogy katalán állampolgár vagyok, és nem csak spanyol. De ahhoz, hogy elérjük ezt az álmot, még sok munka vár ránk. Ez az év kulcsfontosságú lesz Katalónia kérdésében. Ezért jelenleg is a Katalán Republikánus Baloldal függetlenségi kampányán dolgozom Barcelonában, Katalónia fővárosában. Az a legfontosabb célkitűzésem, hogy történelmet írjunk november 9-én a népszavazással. Mellesleg, a berlini fal leomlásának évfordulóján. Ahogy a történelem is mutatja, lehetetlen nem létezik.