Hétfőn az Alitalia közgyűlése rábólintott a társaság 300 millió eurós tőkeemelésére. Az új részvények kibocsátására 30 napjuk van a tagoknak. Közben az olasz kormány azon tervére, hogy a nemzeti postán keresztül támogatást nyújt a légitársaságnak, a British Airways azzal fenyeget, hogy az Európai Unióhoz fordul.
Az Alitalia igazgatótanácsának pénteki döntését a 300 millió eurós tőkeemelésről a légitársaság hétfői közgyűlése is jóváhagyta. Azt, hogy a jelenlévők eltérő szándékokkal érkezhettek a fiumicinói irodába, csak sejteni lehet. A közgyűlés tagjai ugyanis hétfő délután 17 órától hajnalig egyeztettek az olasz légitársaság jövőjéről és végül döntöttek: egyhangúan mondtak igent a legfeljebb 300 millió eurós tőkeemelésre, kizárva ezzel a küszöbön álló csőd lehetőségét.
Változó erőviszonyok
Ahogy arról az olasz hírügynökség, az Ansa is beszámolt: október 16-tól számítva 30 nap áll a részvényesek rendelkezésére az új részvények kibocsátására, majd a jelenlegi igazgatótanács tagjai, a 75 százalékos tulajdonnal rendelkező olasz nagyvállalkozókból álló Compagnia Aerea Italiana SPA (CAI) képviselői lemondanak.
Az erőviszonyok ugyanis megváltoznak az Alitalián belül. Előreláthatólag a 300 millió eurós tőkeemelésből 100 millió eurót az Intesa San Paolo és az UniCredit bankok garantálnak (igaz az Intesa San Paolo bank már 8,85 százalékban részvényese az Alitaliának), míg 75 millió euróval a Poste Italiane, vagyis az állami postaszolgáltató szállhat be.
A probléma viszont épp ez utóbbiból adódhat, hiszen az állami tulajdonban lévő Poste Italiane-n keresztül lényegében véve a kormány nyújt pénzügyi támogatást a légitársaságnak, legalábbis ezzel vádolja azt az angol British Airways tulajdonosa, az International Airlines Group (IAG), amely azzal fenyeget, hogy az Európai Unióhoz fordul tiltott állami támogatás gyanújával.
A Corriere della Sera című lap már kedden idézte az Európai Bizottság alelnöke, Joaquín Almunia biztos szóvivőjének, Antoine Colombaninak a szavait, miszerint az, hogy „egy támogatás egy állami vállalattól jön – és nem az államtól –, még nem zárja ki, hogy azt nem az állam nyújtotta”. A szóvivő hozzátette: Brüsszelnek meg kell várnia a hivatalos értesítést, hogy meg tudja kezdeni az elemzői munkát az feltőkésítéssel kapcsolatban. (2008-ban egyébként, amikor az Alitalia szintén a csőd szélén tántorgott, és még állami tulajdonban volt, szintén indult az Európai Bizottság előtt egy eljárás tiltott állami támogatás gyanújával a Ryanair kezdeményezésére egy 300 millió eurós állami áthidaló kölcsön kapcsán.)
Mindeközben a Poste Italiane vezérigazgatója, Massimo Sarmi kedden egyenesen Párizsba repült, hogy az AirFrance vezetőivel megállapodjon a Posta esetleges belépésének feltételeiről az olasz légitársaságba. A kérdés az, hogy az AirFrance-KLM vezetői végül hajlandóak lesznek-e a rájuk eső 75 millió eurós részt befizetni.
Az olasz gazdasági- és pénzügyminiszter, Fabrizio Saccomani mindenesetre felhívta a figyelmet arra, hogy a protekcionimzus vádja egyelőre „elhamarkodott”, mert ahogyan azt korábban az olasz kormányfő, Enrico Letta is jelezte: a cél, hogy megtalálják a formáját egy nemzetközi együttműködésnek, hiszen az a helyzet, hogy az Alitalia egyedül is életben tud maradni a piacon, mára lényegesen megváltozott.
Mario Monti volt kormányfő óvatosan fogalmazott, és érdekesnek nevezte a Posta bevonásának hírét az Alitalia megmentésébe. Mindeközben arra is figyelmeztetett, hogy ne ismételjék meg a múltbéli hibákat, amikor is Berlusconi kormánya „valószínűtlen” olasz befektetőket győzött meg, hogy álljanak kötélnek és mentsék meg a légitársaságot.
Az olasz médiában visszhangot vertek a külföldi szerzők írásai is. Az Alitalia kapcsán minden sajtóorgánum idézett az amerikai Wall Street Journal és a brit Financial Times pár nappal ezelőtti cikkeiből. Míg az Egyesült Államokban azt írták, hogy az Alitalia megtestesíti a nemzeti iparpolitika hibáit, addig a Financial Times arról cikkezett, hogy az ipari protekcionizmus ismét divatba jött Rómában.