Nagykoalíciót jósol az elemzők többsége az Angela Merkel és a CDU/CSU fölényes győzelmét hozó vasárnapi parlamenti választások után. Az európai folyamatok valamelyest felgyorsulhatnak ugyan, de radikális változások nem várhatók a német Európa-politikában.
Az elemzők többsége kereszténydemokrata-szociáldemokrata nagykoalíciót vár Németországban, ahol a vasárnapi szövetségi választásokon átütő sikert ért el a kereszténydemokrata-keresztényszociális pártkoalíció. Az Angela Merkel vezette jobbközépnek ugyanakkor 5 mandátum hiányzott az abszolút győzelemhez, ami lehetővé tette volna, hogy egyedül kormányozzon a következő négy évben.
Ennek hiányában a kancellárnak alighanem koalíciós partner után kell néznie, és erre a szerepre elemzők akkor is a vasárnapi választásokon nagy különbséggel lemaradó szociáldemokratákat tippelik, ha az SPD-ben mély nyomokat hagyott a legutóbbi, 2005 és 2009 közötti társbérlet. „A kormányon kívül maradni sem lenne könnyű” – vélekedik Janisz Emmanulidesz, a The European Policy Center szakértője, aki erős késztetést lát a szociáldemokraták részéről, hogy belépjenek a koalícióba. Akkor is, ha a CDU mögött csak másodhegedűs szerep vár majd rájuk a nagy jobboldali erőfölény miatt.
Sok alternatíva nincs, hiszen legfeljebb a zöldekkel alakíthatna kormányt a harmadik kancellárságára készülő Angela Merkel, ám a zöldek az SPD-hez képest is balra helyezkednek el a politikai palettán.
„Merkel nem az euróválság dacára tudta megnyerni a választásokat, hanem éppen hogy az euróválságnak köszönhetően” – vélekedett Fabian Zuleeg, az EPC igazgatója. Úgy látja, hogy a kancellár jól tudott lavírozni a viharos időszakban, biztonságot sugárzott, és ezzel elnyerte a német választok bizalmát.
Emmanulidesz és Zuleeg is úgy ítéli meg, hogy Merkel nagyon kényelmes helyzetben találja magát egy nagykoalícióban, ahol pártjának jobbszárnya és a szociáldemokraták között középre kerül, vagyis a lehető legjobb helyzetben ahhoz, hogy közvetítsen közöttük. A Bundestagban is kényelmes kétharmados többsége lesz, aminek birtokában szükség esetén könnyebben módosíthat majd alkotmányt.
A szakértők valószínűnek tartják, hogy a szociáldemokraták elsősorban szociális kérdésekben, például a minimumbér kérdésében, és a növekedést erősítő politikákat illetően próbálnak majd engedményeket kicsikarni részvételükért cserébe a kancellártól. Wolfgang Schauble, a rendkívül népszerű kereszténydemokrata pénzügyminiszter minden bizonnyal a helyén marad, így a szociáldemokratáknak valószínűleg a külügyminiszteri poszt marad. Merkel ugyanakkor aligha engedi majd ki az ellenőrzése alól az európai ügyeket, hasonlóan a jelenlegi kormány gyakorlatához.
Emmanulidesz arra számít, hogy az új kormány megalakulását követően az utóbbi hónapokban veszteglő uniós dossziék tárgyalása lendületet kap majd, de az eddigi német Európa-politikát a folytonosság jellemzi majd. Berlin tehát ezután sem változtat majd az adósságmegosztás különböző formáit elutasító magatartásán, és ez nem csupán az eurókötvényekre vonatkozik, de az ennél „lájtosabb” adósságtörlesztési rendszerre is.
A bankunió esetében ugyanakkor az elemzők kompromisszumra számítanak az eddig az egységes bankszanálási mechanizmust szerződésmódosításhoz kötő sarkos német álláspont és a többségi álláspont között, miszerint ehhez nem lesz szükség szerződésmódosításra.
Janisz Emmanulidesz azt is elképzelhetőnek tartja, hogy az úgynevezett programországok a német kormányalakítás után hosszabb időt kapnak a fiskális kiigazításra; és azt sem tartja kizártnak, hogy Németország kész lesz pótlólagos források biztosítására az átalakulással küszködő tagállamoknak.
„Merkel valamelyest képes lesz majd arrébb tenni a vörös vonalakat” – fogalmazott az EPC vezető elemzője.
Az SPD belépése a kormányba a szakértők várakozásai szerint új dinamizmust adhat a német-francia kapcsolatoknak is, amelyek Francois Hollande hatalomra kerülése óta elveszítették korábbi dinamikájukat. Most viszont Berlin és Párizs is motiváltabbá válhat egy nagykoalícióval.
A német szabaddemokraták parlamentből való kiesése mellett az euróellenes Alternatíva Németországért nevű párt feltűnően jó szereplése volt a vasárnapi választások másik szenzációja. Bár a technokratákból álló párt nem tudta átlépni az 5 százalékos küszöböt, a német lakosság a mostani eredmények alapján már nem kételkedik abban, hogy a párt képes erre. Az EPC elemzői szerint az AfD a május végi európai parlamenti választások után folytatja majd előretörését, már csak azért is, mert a bejutási küszöbérték 3 százalék lesz.
A szakértők ugyanakkor nem látják egyértelműen biztosítottnak az eurókritikus közgazdászok és professzorok által alakított párt jövőjét. Egyrészt azért, mert a pártra a bal- és a jobboldalról, és a liberális választók közül egyaránt sokan szavaztak, vagyis nincs stabil szavazói háttere. Másfelől egytémás pártról van szó, ami általában megnehezíti a kampány lefolytatását. „Az AfD tematizáló képessége sokkal korlátozottabb lesz annál, mint azt sokan hiszik” – hangsúlyozta Janisz Emmanulidesz.