Oroszország és Kína körülbelül 4300 kilométer közös határvonallal rendelkezik, ennek ellenére viszonyukat nem mindig jellemezte az együttműködés. Az elmúlt években – főleg hónapokban- azonban a két ország minden eddiginél szorosabbra fűzte kapcsolatait, és így együtt lépnek fel azért, hogy jobban érvényre juttassák saját nemzeti érdekeiket a nemzetközi politikai és gazdasági színtéren.
Márciusban, beiktatása után csupán néhány nappal Kína új elnöke, Hszi Csin-ping látogatást tett Vlagyimir Putyin orosz elnöknél, aki ekkor több bilaterális szerződést is aláírt Pekinggel. Putyin 2012-es visszatérése óta nem felhőtlen a kapcsolata a Nyugattal, és most az ő imázsának is jót tett, hogy egy ennyire növekvő gazdaságú országgal köthetett szövetséget.
Az olajmegállapodáson kívül még egy esemény ragadta meg igazán a nemzetközi sajtó figyelmét: Oroszország és Kína közös hadgyakorlata. A két ország 2005 óta rendez ilyen gyakorlatokat, ám a júliusi az eddigi összeset felülmúlta nagyságában. Főleg azért aggasztotta ez a nagyhatalmakat – leginkább az Egyesült Államokat -, mert hónapok óta feszült volt a viszony az ENSZ-ben. Kína és Oroszország együtt próbálták megakadályozni az Asszad-rezsim elleni intervenciót, valamint a két ország több külpolitikai kérdésben is közösen foglalt állást. Érthető tehát, hogy Washingtont aggodalommal töltötte el a történelmi nagyságú hadgyakorlat. Ráadásul még ebben a hónapban is rendeznek egy közös gyakorlatot a terrorizmus ellen – természetesen a legmodernebb harcászati felszerelésekkel.
Mindeközben az egymással való kereskedelmet is próbálja élénkíteni Moszkva és Peking. Egy márciusi találkozón azt a célt tűzték ki, hogy ennek volumene 2015-re 100 ezer milliárdos, 2020-ra pedig 200 ezer milliárdos nagyságrendet fog elérni. Hozzá kell azonban tenni, hogy a próbálkozások ellenére 2013 első felében 1,2 százalékkal csökkent köztük a kereskedelem, visszaesve 43,18 miliárd dollárra. Hogy ezt javítsák, a következő években fel szeretnék lendíteni a határmenti és a kikötői kereskedelmet. Ez pedig további közös munkát kíván a szállítási infrastruktúra fejlesztésében.
Az élet egyéb területein is egyre aktívabbá válik az együttműködés, például a médiában. Július végén két kínai TV csatorna sugárzását indították el Oroszországban. Az államok közötti megállapodások után ez volt az első alkalom, hogy magáncég is beszállt a kapcsolatok építésébe. A médián kívül élénkíteni akarják az együttműködést még az infrastruktúra-fejlesztésben, a beruházásokban, a kutatásban és a környezetvédelemben.
A legtöbb szakértő szerint a Kína és Oroszország közötti egyre élénkülő kapcsolatoknak az Egyesült Államokkal szembeni fellépés a legfőbb oka. Ezt mutatja az is, hogy a két ország közös segítségével tudott eljutni a menekülő CIA ügynök, Edward Snowden Hong Kongból Moszkvába. Úgy gondolják, az USA indokolatlanul nagy szerepet tölt be a világpolitikában, hiszen annak alapvető struktúráját még a hidegháborúra és az azt követő időszakra tervezték. Szeretnék ők is a gazdasági és geopolitikai helyzetüknek megfelelő hatalmat megkapni.
Az ENSZ Biztonsági Tanácsa az a nemzetközi fórum, ahol mindkét országnak nagy szerep jut vétójoga révén. Ezért is használják ezt az eszközt arra, hogy egységesen érvényre juttassák külpolitikai koncepciójukat. Alapvetően mind Oroszország, mind pedig Kína úgy véli, hogy tiszteletben kell tartani az országok szuverenitását. Ezért állnak ki amellett, hogy az országok maguk oldják meg határon belüli konfliktusaikat. Természetesen általában ez is a két ország nemzeti érdekeit szolgálja, hiszen etnikai konfliktusok mindkét államban akadnak, és nekik is érdekük, hogy ezt önmaguk kezelhessék. Kína és Oroszország együttes fellépésének volt következménye az is, hogy a Biztonsági Tanácsban gyakorlatilag lehetetlenné vált egy közös beavatkozás indítása Szíria ellen.
Az egységes fellépés mögött azonban rengeteg konfliktus és érdekütközés van Kína és Oroszország között. Moszkva tart a kínai bevándorlók tömegétől a távol-keleti országrészen- ami ilyen hosszú határvonalnál valós veszély lehet. A közös hadgyakorlatok ellenére pedig félnek a hatalmas népességű ország katonai erejétől. Amikor Peking területi követeléssel állt elő a Dél-Kínai-tengeren, Moszkva egyszerűen visszavonult a vitától ahelyett, hogy kiállt volna új szövetségese mellett. A nyílt állásfoglalással szembe került volna olyan fontos kereskedelmi partnereivel, mint amilyen például Vietnám – ahová újabban katonai tengeralattjárókat szállít. A tartózkodásért cserébe aztán Kína nem állt Oroszország oldalán a Grúziával folytatott vitában.
Kereskedelmi szempontból is inkább riválisok, mint partnerek. Mindkét ország fontos exportcélpontja Közép-Ázsia. Ebben a térségben azonban a kínai exportőrök egyértelműen jobban teljesítenek. 2012-ben – Üzbegisztánt kivéve – minden ország nagyobb áruforgalmat bonyolított le Kínával, mint Oroszországgal. Sok szakértő szerint Oroszország vámuniós törekvése is a kínai térnyerést hivatott visszaszorítani. A két ország közötti gazdasági vitákat azért is nehéz megoldani, mert alapvetően két teljesen különböző profillal rendelkeznek: Kína egy feltörekvő, exportra támaszkodó, globális, míg Oroszország egy változtatásra nem annyira hajlamos, olajra berendezkedett gazdaság.
A szövetség tehát leginkább csak kívülről látszik egységesnek, azonban nemzetközi színtéren kétség kívül hatékonyan fel tud lépni közösen Kína és Oroszország. Ahhoz, hogy lazuljon az együttműködés, a nemzetközi politikai életnek a valós erőviszonyokat kéne tükrözniük és az Egyesült Államoknak is engednie kéne hatalmából. Ha ez megtörténne, az egy egészen új irányt adna az éppen formálódó ázsiai együttműködési – és biztonsági rendszernek.