Nagyjából hat hét múlva kiderül, hogy Angela Merkel ismét birtokba veheti-e a Kancellári Hivatalt. A választási kampány javában tart Németországban, viszont az igazi kampányhajrá valahogy mégsem érződik. Egy kérdés továbbra is nyitott: mi lesz az FDP-vel? Elemzésünkben Westerwelle szabaddemokrata pártját fogjuk górcső alá venni.
Sok minden eldőlhet szeptember 22-én Guido Westerwelle és az FDP számára. Az 1948-ban alapított párt a modern Németország összes parlamenti választásán képes volt arra, hogy stabil helyet biztosítson magának a Bundestagban. Fennállása óta az FDP töltötte be a koalíciós partner szerepét, hol az egyik, hol a másik nagy néppárttal karöltve kormányzott, de javarészt a kereszténydemokrata CDU-val. Ez a tendencia azonban könnyen elbukhat, amennyiben a „sárgák” képtelenek elérni a bűvös 5 százalékos küszöböt. Márpedig erre minden esély megvan, figyelembe véve, hogy a releváns közvélemény-kutató intézetek szerint a párt 4 és 5 százalékos támogatottság között lavírozik. Mi is történt az FDP-vel?
2009-ben, a második Merkel-kormány megalakulásának évében még minden rendben volt. Sőt, az FDP háza táján különösen rendben voltak a dolgok. A Guido Westerwelle által irányított párt óriásit szakítva majd 15 százalékot ért el a választásokon, ami csúcseredménynek számít a párt történetében. A liberálisok okosan használták ki a nagykoalíció huzavonáit, adósságcsökkentő és a gazdaságot liberalizáló ötleteikkel pedig ismét sikerült maguk mellé állítaniuk a felsőosztályt. A gondok igazából ott kezdődtek, amikor az FDP a CDU koalíciós partnerévé vált, és a nagyszabású ötleteket valahogyan realizálni kellett volna.
A koalíciós tárgyaláson elkönyvelt kudarc volt az első aggasztó jel a liberálisok számára. Markáns fellépés híján a CDU szinte teljesen bedarálta az FDP-t, a liberálisok ezt követően búcsút mondhattak programjuk központi elemének, a drasztikus adócsökkentésnek. A párt ezt követően identitásválságba került, 2010 nyarára az FDP elvesztette szavazótáborának majd kétharmadát, és ebből a válságból a mai napig nem tudott igazándiból kimászni.
A jó politikusok is sorra fogyatkoztak az FDP soraiból. Míg Westerwelle pártelnökként igazi diadalmenetet vitt véghez, addig külügyminiszterré válása után a könnyed, laza stílusát lecserélte, és helyébe a – szerinte – külügyminiszterhez illő stílust vette fel. Amit a nagyérdemű már nem díjazott annyira. Egyik legemlékezetesebb szereplése már számos beszélgetős műsort megjárt, melyben frissen kinevezett külügyminiszterként egy sajtótájékoztatón a BBC riporterét oktatta ki, aki angolul szerette volna feltenni kérdését. Westerwelle mindezt akkor így kommentálta: „ahogy Nagy-Britanniában bevett szokás, hogy angolul tesszük fel a kérdéseinket, úgy Németországban is bevett, hogy németül kérdezünk… Németországban németül beszélünk”. Érdekes kirohanás volt ez egy külügyminisztertől, annyi biztos.
De akadtak mások is, akik szépen lassan „leépültek” az FDP vezérkarából. Itt van rögtön a párt nagyágyúja, Rainer Brüderle. A liberális kancellárjelölt – akinek nehezen érthető akcentusán gyakran élcelődik a német média – áldásos tevékenysége szintén nem tett túl jót a párt népszerűségének, ha figyelembe vesszük az utóbbi évek eseményeit. Nem is oly régen, idén januárban óriási szexizmus-vita folyt Németországban, melynek kitörésének apropójául Brüderle egy korábbi megjegyzése szolgált. Lényeg a lényeg, a média a soviniszta jelzőt ragasztotta rá Brüderlére, ami szintén nem tett túl jót az FDP támogatottságának.
Összegezvén a dolgokat, az FDP nem áll túl jól a szeptemberi megmérettetés előtt. Az utóbbi négy év alatt támogatottságuk harmadára csökkent, kiszorultak hat tartományi parlamentből is (Berlin, Bréma, Meckelnburg–Elő-Pomeránia, Rajna-vidék–Pfalz, Saar-vidék és Szász-Anhalt), a szeptemberi választásokra pedig igazán komoly arculat és elképzelés nélkül vágtak neki.
Az FDP előtt két lehetőség áll. A jobbik forgatókönyv szerint a párt képes valami újat húzni a kalapból a választások előtt, ami legalább 1,5-2 százalékot hozna a pártnak. Így, ha a CDU hozza a közvélemény-kutatásokban előre jósolt formáját, a két párt már képes lehet arra, hogy megszerezzék a szükséges többséget a Bundestagban. Ehhez viszont az FDP-nek legalább 7-8 százalékot kéne hoznia, ami a jelenlegi körülmények között szinte elképzelhetetlen. Annyi bizonyos, hogy az 5 százalék kevés lenne a pártnak, hiszen így nem tudnának újra összeállni Merkellel a kormányalakításhoz.
Természetesen a liberálisok számára a worst-case scenario az lenne, ha nem jutnának be a Bundestagba. Márpedig ez a lehetőség sem elképzelhetetlen, figyelembe véve, hogy a párt sikere szinte késélen táncol. Ha végül ez a forgatókönyv valósulna meg, úgy Merkelnek szinte biztosan újra össze kell majd állnia a szociáldemokratákkal, lévén más koalíciós megoldás nem létezik, ami kitermelné az 50 százalékot. Legalábbis a jelenlegi mutatók alapján. Az, hogy az FDP kiesése a parlamentből milyen folyamatokat indítana el a párt szerkezetén belül, csak találgatni lehet.