Több mint tíz százalékkal zsugorodik az EU vidékfejlesztési büdzséje 2014 és 2020 között, és a magyar pénzes boríték is soványabb lesz, mint a jelenlegi időszakban. A regionális politikai támogatásokból ugyanakkor részben pótolni lehet a rést.
Nem újdonság, hogy a következő hétéves pénzügyi keretről az EU tagállamai között létrejött alku egyik fő vesztese a mezőgazdasági politika második pillére, a vidékfejlesztési politika lett. Az alapot a tárgyalások végjátékában az egyes pótlólagos tagállami igények kielégítésére használta fel Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke.
A közös agrárpolitika két pillére közül a vidékfejlesztés büdzséje csökken nagyobb mértékben a következő hétéves periódusban a jelenlegi, 2007 és 2013 közötti pénzügyi kerethez képest. 2007 és 2013 között (2005-ös árakon) még 95,7 milliárd euró állt rendelkezésre a közös agrárpolitika (KAP) második pillére számára a hétéves keretköltségvetésből. Ennél már az Európai Bizottság is több milliárddal kevesebbet, 91,96 milliárdot javasolt a következő hét évre, ám a tagállamok végül csak 84,9 milliárd eurót szavaztak meg 2011-es árakon. Folyó árakon ugyanakkor 95,57 milliárd euró az összeg.
A vidékfejlesztés büdzséje tehát több mint 10 százalékkal fog csökkenni a jelenlegi időszakhoz képest. Mivel az EU a keret 0,25 százalékát technikai segítségnyújtásra tartja majd vissza, a tagállamok között szétosztható összeg 2011-es árakon 84,72 milliárd euró lesz.
A magyar vidékfejlesztési boríték a Bizottság számításai szerint 3 milliárd 71 millió eurót tartalmaz majd szemben a 2007 és 2013 közötti 3,8 milliárd euróval. Ez több mint 20 százalékos csökkenést jelent a hazánk által elérhető vidékfejlesztési támogatásokban.
A magyar vidékfejlesztési boríték átlagosnál nagyobb mértékű csökkentését szakértők azzal magyarázzák, hogy hazánkat számos más tagállamtól eltérően nem a vidékfejlesztési büdzséből, hanem a kohéziós politikai költségvetésből fizették ki. Még pontosabban, ott sikerült javítani a magyar pénzügyi pozíción a Bizottságnak az ország számára rendkívül előnytelen kiinduló javaslatához képest.
Másfelől a közös agrárpolitikai büdzsé döntő hányadát kitevő közvetlen jövedelemtámogatások növekedni fognak 2014 után a jelenlegi időszakhoz képest, a magyar agrárium egésze tehát nem feltétlenül jár rosszabbul (erről lásd BruxInfo július 25.).
A BruxInfo által megkérdezett szakértők ugyanakkor arra is rámutattak, hogy a vidékfejlesztési boríték nem az egyetlen költségvetési forrás, amiből a kormány a magyar vidék fejlesztésére a következő hét évben pénzt költhet. A vidékfejlesztés – ami a KAP második pillére – ugyanis a két strukturális alappal, a kohéziós és a halászati alappal együtt annak a közös stratégiai keretnek a részét képezi majd, amiről a tagállamokkal tárgyal jelenleg az Európai Bizottság.
Ez egyúttal arra is lehetőséget teremt majd, hogy a tagállamok a regionális fejlesztési alapból (ERFA) finanszírozzanak bizonyos típusú vidékfejlesztési programokat, mint amilyen az újonnan a támogatható tételek közé bekerült élelmiszeripar. De, például a falusi templomok felújítása sem a vidékfejlesztési büdzsét terheli majd a jövőben.
Következésképpen, ha a vidékfejlesztésre rendelkezésre álló források csökkennek is a következő hét évben, a KAP második pillére a jelenleginél sokkal jobban fókuszál majd a tényleges agrár-vidékfejlesztésre, míg az ezzel szorosan nem összefüggő projektek uniós társfinanszírozására más alapokból áll majd rendelkezésre pénz.
A 2014 és 2020 közötti vidékfejlesztési büdzsé fő haszonélvezője 9,7 milliárd euróval Lengyelország lesz. A lengyeleket az olaszok követik 9,26 milliárd euróval. A harmadik legnagyobb kedvezményezett 8,8 milliárd euróval Franciaország lesz. A spanyolok (7,4 milliárd), a németek (7,3 milliárd) és a románok (7,12 milliárd) részesedése is számottevő lesz a második pillér számára félretett büdzséből.