Múlt hét elején látogatást tettek a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamaránál (BKIK) a Chilei-Magyar Kereskedelmi Kamara vezetői – írja a LatimoPORT.hu. Az eddigi tapasztalatok alapján elsősorban az energetika, a vízgazdálkodás és a bányaipar területén nyílik lehetőség az együttműködésre a két ország üzletemberei és kormányai számára.
A Chilei-Magyar Kereskedelmi Kamara 1990-ben alakult, de csak a közelmúltban vált aktívvá tevékenysége. Az egyébként magyar vezetők – Zahorán Széchényi Ákos elnök, illetve dr. Kerék Viktória Diána ügyvezető igazgató– látogatásának célja alapvetően az információcsere, a két ország közötti valós gazdasági lehetőségek, illetve az üzleti kapcsolatok potenciális szereplőinek felmérése.
A megbeszélés során a felek megállapodtak abban, hogy áttekintik a BKIK és a Chilei-Magyar Kereskedelmi Kamara közötti, illetve ez utóbbi révén a Santiago de Chile-i kereskedelmi kamarával kiépíthető együttműködési megállapodás lehetőségét is. A magyar kamarai tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy a kapcsolatok intézményesítése megbízhatóan segítheti a konkrét üzleti lehetőségek kiteljesülését – írja a LatimoPORT.hu. A chilei fél a tervek szerint idén októberben ismét Budapestre látogat, hogy egy üzleti prezentáció keretében tárja fel a további együttműködési lehetőségeket.
Chile előnyei
Chile földrajzi elhelyezkedése révén stratégiai előnyökkel bír, a Csendes-óceán partján számos kikötővel rendelkezik, s részben ennek köszönhetően Dél-Amerika hídfőjévé vált az ázsiai kereskedelmi kapcsolatokat illetően. Alapító tagja a Csendes-óceáni Szövetségnek (AdP) is, amely szintén az Ázsiával való kereskedelem fokozását célozza a latin-amerikai országok körében.
A Chiléről alkotott pozitív gazdasági kép az 1990-es évek óta folyamatosan erősödik annak köszönhetően, hogy a demokratikus rendszerváltás előtt a katonai rezsim idején számos gazdasági reformot vezettek be, amelyeket az egymást követő demokratikus kormányok mind igyekeztek tovább erősíteni.
A chilei „gazdasági csoda” alapját az ország páratlan földrajzi adottságaira épülő mezőgazdaság, a bányászati bevételek, a szabadkereskedelmi megállapodások és az államháztartási fegyelem adják. A mediterrán éghajlat és a déli félteke adottsága miatt Chile télen friss zöldséggel és gyümölccsel látja el az USA-t és Európát, míg a kivitel kétharmadát kitevő bányászat óriási bevételt és több százezer munkahelyet biztosít az országban.
A kereskedelmi liberalizáció iránti elkötelezettségét jelzi, hogy Chile a világ legtöbb (közel 60) kétoldalú és regionális kereskedelmi egyezményét megkötött országa. A kétoldalú szabadkereskedelmi egyezményekkel Chile növeli tudta a termékei exportlehetőségeit: az egész világra kiterjedő szabadkereskedelmi megállapodásaival képes kivédeni a világ egyes részeit érintő fogyasztás-csökkenés kedvezőtlen hatásait, és más piacokon kompenzálni azt. Ami az EU-val való kereskedelmi kapcsolatait illeti, Chile volt Mexikó után a második latin-amerikai állam, amellyel az EU társulási megállapodást kötött. Mexikóval ellentétben azonban Chile remekül ki tudta használni az ebből fakadó előnyöket, és mind az Európai Unió, mind pedig Chile számára gyümölcsöző együttműködés jött létre. Az egyezmény által Chile hídszerepet tölt be Latin-Amerika és Európa között, ugyanis rajta keresztül az Európai Unió a latin-amerikai piacot is képes elérni.
A külföldi tőkét jelenleg leginkább a bányászat, a szolgáltatások, az élelmiszeripar, az energia, az infrastruktúra, az ipari gyártás és összeszerelés ágazatai várják. Az utóbbi évtizedekben a bányászat, a szolgáltatások és az energiaipar kapta a legtöbb külföldi befektetést, a legjelentősebb mértékben az Egyesült Államoktól, Spanyolországtól és Kanadától.
A chilei Nemzeti Innovációs Tanács 2009-ben meghatározta, hogy melyek azok a klaszterek, amelyek az exportfejlesztést fogják szolgálni az elkövetkezendő években. Ezek nagyrészt megegyeznek az országba való tőkeáramlást célzó Chilei Gazdasági Fejlesztési Ügynökség (Corfo) által ajánlott befektetési lehetőségekkel, ilyen például a biotechnológia, az élelmiszeripar, a gyártás-szerelés, a bányászati ipar logisztikája (beszállítók) vagy az offshore üzletág (itt főként IT, telekommunikációs és vevőszolgálati területek érintettek.
A chilei-magyar kapcsolatok realitása
A Nemzeti Külgazdasági Hivatal (HITA) egyik tavalyi kiadványa szerint Chile nem tartozik a magyar külgazdaság fontosabb partnerei közé, ami a nagy távolságnak és a kölcsönös ismerethiánynak tudható be. Főbb exporttermékeink közé az irodai és háztartási kisgépek, merevlemezek, mobiltelefonok, vasúti biztosítóberendezések, izzólámpák, világítástechnikai eszközök, gyógyszeralapanyagok, gyomirtók és egyéb vegyi anyagok, félvezetők, műanyagok tartoznak. A magyar import közel 55 százaléka cellulóz, mintegy 44 százaléka pedig szárított zöldség és gyümölcs (bab, szilva, szőlő), de behozatalunkban szerepelnek még vegyipari termékek (gombairtók), illetve vetőmagok és bor is.
S bár valóban hatalmas földrajzi távolság választja el a két országot, mégis számos közös tulajdonságuk van (lásd erről bővebben a PBKIK korábbi elemzését), mint például az, hogy mindkét ország:
- kisméretű piacokkal és gazdasággal rendelkezik, s a gazdasági és társadalmi fejlődés érdekében a nemzetközi üzleti kapcsolatokra és kereskedelemre kell támaszkodniuk;
- a gazdasági és társadalmi fejlődés köztes fokán áll;
- a nemrégen visszaállított demokratikus intézmények megszilárdításán, és a szabad, nyitott gazdaság erősítésén munkálkodik;
- magasan kvalifikált vezetőkre van szükségük valamennyi ágazatban a több ágazatot érintő szerkezetváltás és modernizációs folyamatok irányítása érdekében;
- számára sikerült igen fejlett ágazatokat is kialakítani, különösen egyes infrastrukturális és csúcstechnológiai iparágakban, pl. a távközlésben és az informatikában, míg egyes ágazatok fejlődése elmaradt;
- értékes tudományos és technológiai előrelépést tett, bizonyos területeken hasznos szakmai tapasztalatra és szaktudásra tett szert mind az állami, mind a magánszektorban.
A két ország közötti közeledésnek államközi, politikai dimenziója is van. Tavaly májusban hazánkba látogatott Antonio Horváth Kiss magyar származású chilei szenátor, aki a magyar–chilei együttműködés fejlesztése érdekében sürgette a magyar nagykövetség mielőbbi újranyitását Santiagóban. Továbbá szorgalmazta a felsőoktatási és a tudományos együttműködést is, látogatásakor elmondta, hogy szűkebb hazájában, Patagóniában egy új egyetem felállításához is szívesen vennék a magyar tapasztalatokat. Ugyancsak szükségesnek nevezte az együttműködést a környezetvédelem és az energiapolitikák területén. Németh Zsolt a Külügyminisztérium politikai államtitkára ekkor megerősítette, hogy a Külügyminisztérium a pénzügyi feltételek javulásának függvényében prioritásként kezeli a magyar nagykövetség újranyitását Santiagóban (ugyanis a nagykövetség és a rezidencia épületét máig megtartottuk).
Idén májusban pedig Szijjártó Péter külügyi és külgazdasági államtitkár (Miniszterelnökség) is megerősítette, hogy újranyitnák a chilei nagykövetséget, hiszen a „dél-amerikai térség lesz az egyik legerősebb régió a válság után: Brazília, Argentína és Chile nagymértékben fejlődik, s a kutatás-fejlesztési, innovatív hozzáértést követelő ágazatokban keresettek leginkább a magyarok a dél-amerikai térségben.”