Felemás eredményeket könyvelhet el a horvát jobb- és baloldal a hétvégén véget ért helyhatósági választásokat követően. Egyik nagy politikai tömörülés sem nevezheti magát egyértelmű győztesnek, mégis mindkét oldal sikerként könyveli el a mögöttünk álló hetek választási hadjáratát. A megtépázott népszerűségű kormányfő talán utolsó esélyét ragadja meg, miközben fővárosban a már 13 éve „uralkodó” polgármester hatalmát senki sem veszélyeztetheti.
Zágráb városát újra meghódította a populista botrányhős. Milan Bandic a helyhatósági választások június 2-i második fordulójában is elsöprő győzelmet aratott ellenfele, a szociáldemokrata Rajko Ostojic felett. Az ezúttal is függetlenként induló Bandic a szavazatok 66 százalékát szerezte meg (összesen 170 ezer voksot begyűjtve az SDP-s Ostojic 84 ezrével szemben), így tovább folytathatja zajos polgármesteri pályafutását a horvát fővárosban.
Ahogy az eredmény kihirdetése után Bandic is elmondta, valójában semmi különös nincs abban, hogy immáron ötödik ciklusát kezdheti meg Zágráb élén, hiszen a város régi-új ura csak bemegy majd megszokott irodájába, hogy ugyanúgy végezze dolgát, ahogy 2000-óta mindig. Az SDP egykor legnépszerűbb politikusa a 2009-2010-es elnökválasztáson hagyta maga mögött harcostársait, mivel jelöltetette magát a párt által favorizált Ivo Josipovic ellenében. Végül utóbbi lett a befutó, de Bandic zágrábi birodalmát azóta sem bírja elfoglalni a városban amúgy hagyományosan erős baloldali párt, mely egyúttal a kormánykoalíció gerincét is adja.
Az SDP belső viszonyait mi sem jelzi jobban, hogy régi emberét annak ellenére sem sikerült még csak megszorítania sem, hogy az finoman szólva sem a felelős politikus mintaképe. A népszerűségét populista szólamokkal, teátrális és gyakran durva kijelentésekkel elérő polgármester a több mint egy évtized alatt néha korrupció gyanújába keveredett, olykor ő maga próbált ittas vezetés után rendőrt megvesztegetni, de általában csak egyszerűen közéleti botrányokat okozott megjegyzéseivel. Bandic uralma azonban továbbra is kikezdhetetlennek látszik, és a következő négy évben még a képviselőtestületben is kisebbségben maradnak ellenfelei, ezzel téve teljessé a szociáldemokraták zágrábi fiaskóját.
Pedig egy jó választási szereplés úgy kellett volna a kormánynak, és főleg Zoran Milanovic miniszterelnöknek, mint egy falat kenyér. Hiába lesz Horvátország pár hét múlva az Európai Unió tagja, ez már nem képes ellensúlyozni a tíz éves csúcsra jutó munkanélküliséget (a majd 22 százalékos ráta összesen 400 ezer embert jelent), az elhúzódó recessziót és privát szférában végbemenő csődhullámot. Az életkörülmények és kilátások miatt a növekvő elégedetlenség tapintható, a májusi vasutassztrájk után legutóbb az ország két legnagyobb szakszervezete is általános munkabeszüntetésre szólította fel közalkalmazottakat, mely még a június 5-i középiskolai érettségi vizsgák lebonyolítását is veszélybe sodorta volna.
A szakszervezetek és a kormány között konfliktus legfőbb oka a közszolgák elmaradó béremelése. A kabinet korábban csak akkor tartotta reálisnak a három százalékos emelést, ha a horvát GDP újra eléri a 2009-es szintet. Az általános közalkalmazotti sztrájk végül elmaradt, miután Milanovic munkaügyi minisztere sikeresen használta ki az érdekképviseletek közötti ellentéteket, így a tanárok többsége felveszi a munkát az érettségi idején.
A szinte minden oldalról össztűz alá vett Milanovic pozíciója az utóbbi hónapokban még saját pártján belül is megrendült. A Vecernji List napilap információi alapján például az is felmerült, hogy egy SDP-ből induló „puccs” váltja le, ha a szociáldemokraták nem tudnak értékelhető eredményeket felmutatni a helyhatósági választásokon. Alig egy hónappal korábban ráadásul az SDP már elszenvedett egy nagy pofont, hiszen az ország történetének első európai parlamenti választásai során a lehetséges 12 helyből a jobboldali ellenzék a Horvát Demokratikus Közösség (HDZ) vezetésével hatot nyert el, mindössze ötöt hagyva a legnagyobb kormánypártnak. Ezek után, és a zágrábi vereség ellenére is, vasárnap este Milanovic legalább egy kis időre fellélegezhetett.
A HDZ vezette blokk a húsz megyei prefektusi pozícióból tizet, míg az SDP és partnerei csak ötöt vittek el, és az is sokatmondó, hogy a jobboldal a járások és kisebb vidéki városok döntő többségében is nyert. Ezeket a sikereket azonban jócskán beárnyékolja az a tény, hogy a négy legnagyobb horvát várost nem HDZ-s politikus fogja vezetni. Milanovic szerencséjére Split, Rijeka és Eszék városaiban is az SDP adja a polgármestert, de azt nem szabad elfelejteni, hogy a dalmát városban a verseny olyan szoros volt, hogy csak 615 voks döntött. A kormányt támogató pártok a felsoroltakon kívül még olyan értékes településeket „vettek be”, mint Vukovár, Varasd és Sisak. Ezekért a veszteségekért a HDZ-t csak csekély mértékben kárpótolják a hagyományos erősségeiben, például Zadarban és Kninben aratott győzelmek.
A választások első fordulója után még úgy tűnt, hogy az SDP minden fronton teljes vereséget szenved, ezért aztán a végeredmény ismeretében kijelenthető: a szociáldemokratáknak sikerült a kármentés, sőt, az általuk rettegett politikai földindulás is elmaradt. Milanovic miniszterelnök így pár fokkal talán enyhébb nyár elé néz, ami a saját pártján belüli csatározásokat illeti, de a politikai és gazdasági folyamatokat látva nem csak az időjárás okozhat forró pillanatokat Horvátországban a következő hónapokban.