Az elmúlt hetekben a jelentősebb brit politikai pártok egymást túllicitálva fogalmaztak meg javaslatokat a bevándorlás-politika megreformálásával kapcsolatban. A kormány legújabb javaslatait David Cameron miniszterelnök ismertette hétfőn a Suffolki Egyetem diákjai számára intézett beszédében, Ipswichben. A nyilvánosság elé tárt változtatások egyrészt az újabb kelet-európai bevándorlási hullám megakadályozását célozzák, másrészt figyelmeztetik a már betelepülteket helyzetük instabilitására.
Az elmúlt időszak brit közéletet foglalkoztató kérdései közül az utóbbi napokban a bevándorlás-politikával kapcsolatos, a kormány és az ellenzék igencsak összecsengő nyilatkozatai lepték el a brit sajtót. A bevándorlás kérdése állandó beszédtémát jelent mindkét oldal számára, és a miniszterelnök tavaly nyáron elhangzott, az Európai Unió szabad mozgással és munkavállalással kapcsolatos elvének Nagy-Britanniát érintő újratárgyalásáról szóló bejelentése óta a társadalom is egyre nagyobb figyelmet fordít a kérdésnek. A politikai pártok újabb és újabb ötletekkel lépnek a nyilvánosság elé a bevándorlási politika reformjával kapcsolatban. Azonban míg az ellenzék a kisebb átalakítások mellett teszi le a voksát, a kormány az éles váltás mellett döntött.
Várható kormányzati lépések
David Cameron hétfői beszéde a kialakult „nyilatkozatháború” újabb fejezetét nyitotta meg, felfedve a kormány jövőbeni terveit a bevándorlókat érintő szociális kérdésekről. A brit miniszterelnök elsősorban az előző munkáspárti kormányzatot okolta a kialakult helyzetért: véleménye szerint Nagy-Britannia Tony Blair és Gordon Brown vezetése alatt könnyen megközelíthető célponttá vált a bevándorlók számára. A kormányfő beszédében hangsúlyozta, hogy mindig is hitt a bevándorlás gazdaságra és társadalomra gyakorolt jótékony hatásában, azonban szerinte a bevándorlás csak abban az esetben nyújt hasznot, ha megfelelően kontrollált.
Bizonyosnak kell lennünk, hogy akik az országba érkeznek, a legkiválóbbak és a legjobbak, olyan emberek, akikre szükségünk van, felvértezve azokkal a képességekkel és vállalkozói tehetséggel, hogy brit munkahelyeket és (gazdasági) növekedést teremtsenek, hogy továbbra is nyerő pozícióban maradjunk a globális versenyben.
Cameron kiemelte, hogy a kormány azokkal szemben kíván fellépni, akik minden társadalmi vagy gazdasági hozzájárulás nélkül veszik igénybe a brit kormány által biztosított kedvezményeket, jogosultságokat. A bevándorláspolitikában várható változásokkal a kormány egyszerre kívánja megszólítani a már letelepedett és az országba a jövőben érkező külföldi állampolgárokat, tekintet nélkül arra, hogy a származási ország az unió határain belül vagy kívül található. Hozzátette, hogy az Európai Unió újonnan csatlakozott országaival (elsősorban az idén taggá váló Horvátországgal) szemben is érvényesíteni fogják az átmeneti munkavállalási korlátozásokat, mint ahogy tették Bulgáriával és Romániával szemben ia (2014. január 1-jétől e két ország lakói is korlátlan munkavállalásra lesznek jogosultak az Unió egész területén).
A miniszterelnök kilátásba helyezte a munkakeresési hozzájárulás kifizetésének megvonását a törvények által előírt hat hónapot követően, amennyiben a munkakereső nem tudja bizonyítani, hogy valóban folyamatos álláskereső és a közeljövőben van esélye arra, hogy munkahelyet szerezzen. A tervek szerint sokkal szigorúbb teszteken kellene átesniük az országba munkavállalóként érkezőknek, és felmérésre kerülne az országba lépők nyelvtudása is. A bevándorlókat érintő szociális kérdéseket illetően is szigorú korlátozások bevezetését sürgeti a miniszterelnök. A kormány a jövőben arra kötelezné a helyi tanácsokat, hogy a tanács felügyelete alá tartozó területen élő külföldi állampolgárságúak az országba érkezést követően legalább két évig ne kerüljenek fel az önkormányzati lakásra igényt tartók listájára, de ez az időszak – tanácsoktól függően – akár öt évre is meghosszabbítható.
A kormány kísérletet tesz a jelenlegi jóléti ellátórendszer hibáinak befoldozására is. A miniszterelnök rávilágított a rendszer egyes visszásságaira: a jelenlegi törvények értelmében szociális juttatásokra jogosult az a személy is, aki korábban rendelkezett társadalombiztosítási számmal, de tartózkodási engedélye már lejárt. A kormány csökkenteni kívánja az illegális bevándorlók számát (biometrikus lakhatási engedéllyel tennék lehetővé az országba érkezők nyomon követését), valamint kilátásba helyezte az illegális bevándorlókat foglalkoztató cégek, illetve azoknak szállást biztosítók szigorúbb büntetését is (a büntetés mértékét 20 ezer fontban maximalizálnák).
Cameron hétfői fellépését megelőzően helyettese, a liberális demokraták elnöke, Nick Clegg érdekes, bár a brit politikában korántsem új javaslatot tett március 22-i beszédében. Clegg javaslata értelmében az országba érkezők vízumkérelmük benyújtásakor ezer font letét kifizetésére lennének kötelezve, amennyiben az Egyesült Királyság által ‘nagy kockázatot jelentő’ országból kívánnak belépni az ország területére (egyes szakértők szerint a rendelet elsősorban Nigériát érintené). Az összeg visszafizetésére abban a pillanatban kerülne sor, amint az illető elhagyni készül Nagy-Britanniát. A kérdés már korábban is felmerült a brit parlamentben, azonban minden esetben elvetették túlzottan diszkriminatív volta miatt.
Jogosak a kormány és a lakosság félelmei?
Jelenleg az Egyesült Királyságban élő kelet-európai bevándorlók száma meghaladja az egymillió főt (2011-es számítások szerint a 2004-ben csatlakozott nyolc kelet-európai ország 2004 óta mintegy 669 ezer lakossal járult hozzá a brit társadalom létszámához), azonban külön táblázatot tartanak fenn a Romániából és Bulgáriából érkezők számára. A munkavállalás korlátozásának ellenére is a két kelet-európai ország mintegy 130 ezer fővel toldotta meg a brit munkaerőpiacot. Az unió két legszegényebb országa számára a gazdaságilag még mindig erős Egyesült Királyság jó perspektívát nyújt: az egy főre eső GDP arányában Romániánál ötször, míg Bulgáriánál hatszor gazdagabb ország lassan a két ország lakosságának egyik legkedveltebb célpontjává válik. A korábban rendkívül kedvelt Spanyolország és Olaszország gazdaságának gyengélkedése miatt egyre kevésbé csábító a vendégmunkások számára, Spanyolország ráadásul létszámstopot is hirdetett velük szemben.
A korlátozás alatt is egyre növekvő román, illetve bolgár jelenlét a rendszer további hiányosságairól is lerántja a leplet. Az elmúlt öt évben, minden szigorítás ellenére, ötvenezer olyan munkahelyhez juthattak hozzá a Romániából és Bulgáriából érkezők, amelyekből a tervezettek szerint ki kellett volna zárni őket. Azonban a rendszer lehetővé teszi a két ország állampolgárai számára, hogy önfoglalkoztatásban bizonyos munkaköröket betölthessenek, valamint nem ritka ezen országok lakosainak feketén történő foglalkoztatása sem. A román és bolgár betelepülők elsősorban a harmadik szektorban jutottak munkához, főleg szállodai és éttermi kisegítőmunkákat végeznek, de nagyarányban találkozhatnak velük a taxiban ülve sofőrként, vagy az éjszakai életben is. A Munka- és Nyugdíjügyi Minisztérium számításai szerint 2011-ben mintegy 40 260 román és bolgár nyújtotta be társadalombiztosítási igényét. Sir Andrew Green, a Migration Watch UK igazgatója szerint a fennálló megszorító intézkedéseket még legalább öt évig érvényben kellene tartani.
A hivatalos beszámolók szerint az egészségügy, pénzügyileg, jelentős mértékben megsínylette a bevándorlók rohamát. Egyes számítások szerint a bevándorlók után maradt kifizetetlen egészségügyi számlák végösszege több tízmillió fontra rúg, de Jeremy Hunt egészségügyi miniszter szerint ez az arány a 200 millió fontot is elérheti: a kórházakon múlik, milyen státusúként jelentik be az ellátottakat, hiszen amennyiben brit állampolgárként regisztrálják őket, az egészségügyi ellátás ingyenes. Jonathan Porter, a Gazdasági és Szociális Kutatások Nemzeti Intézetének igazgatója szerint azonban a statisztikai adatok azt mutatják, hogy a bevándorlók inkább kisebb költséget jelentenek az egészségügyi rendszer számára, hiszen nagyobb sebészeti és fogászati problémák esetében inkább a hazai egészségügyi ellátást választják.
Ugyanakkor szakértők állítják, hogy a politikai elit torzítva tálalja a statisztikai adatokat, és az elemzések valójában azt mutatják, hogy a bevándorlók kevesebb gondot jelentenek a szociális ellátási rendszer számára, mint maguk a britek. Bár a hivatalos kormányzati kommunikáció szerint a britek 17 százaléka, míg a bevándorlók 7 százaléka szorul szociális juttatásokra, ami a kormány igazát hivatott alátámasztani, statisztikusok szerint azonban a bevándorlók közös vagyonhoz való hozzájárulása sokkal nagyobb mértékű, mint amennyi szociális segítségben részesülnek. Sőt, egyesek nem átallják hangsúlyozni, hogy a bevándorlók a brit állampolgárokhoz képest kevésbé vannak rászorulva a szociális hálóra. Egyes elemzők szintén felemelték a hangjukat a szociális lakások kérdésében is: míg a hivatalos álláspont szerint a szociális lakásokat igénylő betelepültek száma 6,5 százalékról 9 százalékra növekedett 2007 és 2011 között, a számok arról is árulkodnak, hogy a bevándorlók jelentős része magánlakásokat bérel.
A miniszterelnöki beszéd elhangzása után több oldalról is támadások érték a kormány elképzeléseit. Habib Rahman, a Bevándorlók Jólétéért Felelős Közös Tanács (JCWI) vezetője szerint a miniszterelnöki beszéd egyetlen hozadéka a társadalomban meglévő idegenekkel szembeni intolerancia és ellenséges fogadtatás további növekedése, amellyel már jelenleg is szembe kell nézniük az Egyesült Királyságba érkezőknek. Az árnyékkormány egészségügyi minisztere, Yvette Cooper pedig gyakorlati, praktikus és észszerű javaslatokat vár a kormánytól, azonban szerinte a miniszterelnök beszédében egy ilyet sem említett. Cooper szerint olyan fontos kérdésekben kellene változást sürgetni, mint azon vállalkozók kérdése, akik kifejezetten migráns munkaerőt foglalkoztatnak az alacsonyabb költségek miatt, illetve a minimálbérrel kapcsolatos törvények pontosabb betartatása.